16. Rész

-Ha velem akarsz jönni ám legyen,de tegyél róla hogy ezeket sosem tudjam ujra felvenni ugyan is a kukába hajítód MOST mézédes illatú szépségem!-Cirógatja meg az állam Húgó s egy rakat ruhát tesz a kezembe.
-Muszáj veled mennem,tudnom kell hogy mi is zajlik egy igazi Gálán!
-Ah semmi extra,hörpintgetjük a méregdrága pezsit és felreptetjük magunkat az egekig,persze magasztalva a másik alkotását,márkáját,előrébb jutását ,sikerét. Stb...csupa unalmas dolog!
-Akkor elviszel?
-Persze! Te vagy a jobb kezem,de kérlek Meyrem drágám,csípd ki magad ahogyan kell! Több fotós fog körbe állni téged mint angol királynöt,(Na jó vicceltem de azért mégis csak na,
Egyébként meg mi másban lennél  Hugó Laxik el" de Fonzó oldalán mint Dolce and Gabbaban?!
-Erre nem is gondoltam! Nincs ruhám...
-De én gondoltam! Ne ess kétségek közé,divat tervező vagyok és egy csettintésre kreálok vagy találok neked olyant amiben császárné leszel  cherry!
Széles vigyorral nézek Hugóra aki leszállva a mennyekből elsavanyodott képpel tekint vissza undorral a kezemben tartott göncökre.
-Azokat vidd! Nem bírom látni sem!


Szóval Gála?-Pillant rám Amira már Kenan autójában, ma ö jött el értem. Innen indulunk a
az esküvő helyszínére-A belvárosban most nincs akkora nyüzsgés.
-Igen! És már alig várom,Hugó azt mondta csak Dolcében lehetek! Nevetek fel mire Amira újra rám pillant.
-Talán most hallottalak először nevetni azóta hogy Mustafa elment.
A neve hallatán összeugrik a gyomrom,és az arcom újból ridegebbre vált.
-Nevettem már azóta!-Dölyfözöm egy kicsit aztán előkapom a táskámból a púderemet.
 A szemeim kissé pirosak és beesettek s a napsütés egészen világos barnára festi, a hajam hullámai ide oda szállnak  és ez az azúr ruha még inkább kiemeli a bőröm barnaságát.
-Szoktatok beszélni?-Kacérkodik a téma felé a minden lében kanál pillantásával a  nővérem miközben épp féket nyom a lámpánál.
-Igen,néha,de nem minden nap...nem lenne egészséges!
-Oh! Értem...
-Most mi van?-Csapom össze a puderes dobozkát és csúsztatom vissza a neszesszerbe Amíg Amira
csíntalanul mosolyog!
-Semmi-semmi! Megérkeztünk!!!-Vigyorog és ámulattal pillantok végig a gyönyörű és hatalmas kerten.
Ki szállunk magamra kapom a kardigánom erősen lengedezik a szél de még mindig kellemes meleg van. Megcsap a frissen  nyírt fű illata,mélyen magamba szívom kicsi korom óta imádom.
Aztán egyre közelebb kerülünk a kert belső tere felé ahol már a messzeségből megcsillant a tenger,és megállunk.
Amira szemei bekönnyesednek én pedig csak mosolygom rá.
-Nem hiszem el hogy holnap lesz...!
-A vállára döltöm a fejem és gyönyörködünk a gyönyörű szatén és virág díszítésen.
-És úgy lesz mint a filmben?
-Tessék?
-Tudod mint a 27 idegen igen-ben! Amikor az összes menyasszony akinek az Esküvőjén jártál...tudod...nem is folytatom mert hangosan felnevet....
Holnap...-Mosolygom és megpuszilom.
-Holnap...

Dzsanéla összejött a "vént trottyal"
Az a vén trotty annyira vént trotty hogy úgy néz ki mint egy félisten! De a modorát sosem birtam,Dzsan igen,kifejezetten imádja a birtokló férfiakat,hiába is tagadja. Oké,Dzsan letudva,mert ezek ketten olyanok mint a tépőzár!

A növérem holnap férjhez megy!
Kenan...Hát igen,Kenan egy amolyan tipikus török férfi. Annak minden békjójával ha ennek van
értelme. Mindenzeken felül,udvarias,és jóképü, de még mennyire,Igy tökéletes pár is az én gyönyörü
növéremmel. "Eladva"

"Hugó sosem adja be a derekét egy pasikának sem" -De szegénykémet annyira sajnálom Dália miatt...

Aztán itt vagyok ÉN!
Én:...............Magamról mit is mondhatnék?
Pancser? Ha pancser is vagyok megalább jó barát! Ez fix.
Buta? Ha buta is vagyok legalább be is ismerem.
A sóhajtásom akkora hogy szinte bepukkadok a polójába. Ja....IGEN! Gürpinár polója van rájtam.
Az ö lakásában ücsörgöm,csak most épp több vanillia illattal,nöi göncökkel tarkitva,és Mustafa-mentesen!
Hogy jellemezzem magam?
A megközelíthetetlenen?
A céltudatos?
A toltálisan szüz?
Ja nem....Már megrontottak!-És itt bolondulok meg!
Minden áldott reggel és este végig húzom a kezem az ingein,mélyen beleszagolok,és néha még egyet magamra is húzok.
A lakás minden szeglete rá emlékeztet,még az a résrepedés is a mennyezeten.
Akkor láttam először amikor nála ébredtem és közölte hogy festeni megy Meliához....
Nem is olyan régen volt ....A szívem elszomorodik, és ha én ilyen szomorú vagyok.
Ö vajon mennyire az?...Kicseppen a szememböl a könny,
Én vagyok Isztambul! Ö mondta...mire céloz? Hogy szeszélyes vagyok és mégis erös?
Vagy csak simán halszagú? Felnevetek és a telefonért nyúlok,
Hirtelen kiesik a kezemből amikor megrezzen, és a hívásjelzőn az ö neve áll.
-Halló.
-Tudtad hogy ha martinival iszod a wiskyt rohant rosszul leszel?
-Igen,mindenki tudja hogy a szeszes itlat nem keverjük. Ha martinit kívnvánsz azt igyál,és felejtsd el
az összes többit,..
-De jól hangzott,nagyon szivesen innék martinit,és már elegem van minden más...ból.

Nekem meg abból van elegem hogy állandóan célozgat,de semmi konkrétat nem mondd.
Hiányzól Meyrem!
Akarlak Myrem!
Vagy csak simán Rashinda... Abba halok bele! De csak akkor hiv igy amikor össztökélt,makacs és kicsinyes vagyok. Ö pedig kötekedö ragadozó. És libidóm az egekben....Mindegy!
 Azt a teoriát hogy utána megyek már akkor elvetettem amikor kiötlöttem.
Egyes számú alapelvem hogy nem futok férfi után! És ez így is marad! Ha megveszek akkor is!!

-Egybébként,nem olyan a hangod mintha részeg lennél!
-Jól is néznék ki ha még most is vergödnék,tegnap éjjel óta....
-Most ért el a józan ész Gürpinár?
-Otthon hagytam,Rasinda.

Felülök az ágyodn de legszivesebben levetném a börömet is annyira felizzott.
-Nem kéne innod!
-Nem,kéne...
-Milyen a munkád?
-Laza...
-Ennyi? Laza?
-Egyátalán nincs sok munkám,többnyire smink és Parfüm reklámokat segíek elö. Ez semmi
ahoz az otthoni nyúzáshoz képest!
-Áh értem szóval lazsálunk-lazsálunk?
-Igen,és még nem döntöttem el hogy ezt imádjam vagy rühelljem-e?
-Szörnyü...-Cicegem mire rákontráz.
-Katasztrófa....
-És neked hogy megy?
-Remekül,hiszen miss munka mániással beszélsz!-Felnevet.-Képzeld! Gálára megyek Hugóval.
-Wáó!
-Most mi van?
-Semmi! Csak ámulok!
-Nem ez gúnyos volt!
-Nem volt!
-Az volt!
-Veszekedjünk reggelig?
-Jól esne!-Harapok a számba.Kezdi túl feszíteni a húrt,átlag dolgokról beszélünk de a hanglejtéseivel úgy játszadozik hogy a libidóm már haldoklik.
Hegykén felnevet aztán leráz. Szép álmokat címmel. Meg sem tudtam kérdezni jól van-e?
Ott belül,...nem tudunk már lelkizni? Elveszi az eszünket "aktivitás"?
NEM MEYREM! csak egy oroszlán elé vetni egy darab húst olyan,mint ha egy férfit kérnél arra
hogy legyen oly kedves és tartsa tiszteletben hogy mennyire vigyázol a szívedre!
Addig bizonygattam neki hogy senki sem kell,hogy a végén pontosan Ö lett az aki kell!
És fogalmam sincs hol tartunk most.
Vissza jön? És ha igen marad? És ha marad,a barátom marad? Vagy egy jó ismerös?
Vagy velem marad...?


Ki kéne szellőztetnem a fejemet,mivel majd hogy nem egész éjjel nem aludtam arra következtetésre jutottam hogy lezuhanyzom, felöltözöm,és hamarabb megyek át Amirához onnan indulunk majd együtt a szépségszalonba ahol majd úgy is emberi fazon kölcsönöznek nekem ezért nem is nagyon aggódom a karikás szemeim miatt.
Farmerba és egy laza fehér pólóba bújok mivelk kissé lengedezik a hűvös szél felkapok egy farmer inget a hajamat gyors lófórokba kötöm és parfümöt fújok a csuklómra és nyakszirtemre.
-Kellemes...!-Suttog fülemben az oroszlán hangja,melegség ölel körbe és arra gondolok hogy miért nem? Miért nem voltunk mi férfi és nő egymásnak? Miért nem folyattunk onnan ahonnan indult a szédült éjjel? Talán felnőttek vagyunk és tudunk uralkodni magunkon,vagy ennyire kiforrta magát a sok együtt töltött idő?
Tudom hogy szörnyű vagyok,de most hogy nővérem férjhez megy még jobban vágyom arra hogy valaki legyen mögöttem,aki egyben tart. Vagy inkább egyben tartjuk egymást.

Lent a téren még csak szürkület kavarog,hiszen nagyon korán van.
Végig sétálok az utcán és rengeteg emlék pörög le a szemem előtt,amikor megcsillan az órámon egy álmos napsugár. Belépek az épületbe,kinyitom az ajtót és a nővérem zilált könnyekben úszó szinte
tébolyodott arcával találom szemben magam.
Amira mindig karakán,kiegyensúlyozott nő volt. Még kislány korában is.
Szinte nem is emlékszem olyan percre hogy ne lett volna céltudatos. De most...
-Mi történt?
Világos rózsaszín selyem köntöst visel a haja rendezetlen kontyban, és a bőre sápadt.
-Meg ijedtem!-Csapkod tehetetlenül kezével a levegőben,
-Mitől? Drágám ülj le!-Leültettem öt az ágy szélére ,és egy teát tettem fel a tűzhelyre.
-Meséld el mi bánt!-Suttogom és elé ülök törökülésben ahogyan kislány korunkban vitattunk meg mindent.-Könnyeit törölgeti és hüppög miközben én bátorítóan megszorítom a hideg kezét.
-Egyszerűen be ijedtem....Én nem csináltam még ilyet!
-Igen? Nem mentél még férjhez? Fel sem tűnt!
Kuncog egyet aztán több tiszteletre int a pillantásával.-Mindig a magam ura voltam hiszen tudod.
-Bólogatok s közben annyira figyelem az arcát,minden kis részeltét,szegletét hogy csak most leszek figyelmes arra hogy milyen táskásak a szemei,hogy vonásai még erősebbek lettek, és a barna tűz amit mindig a temperamentumának hívtam,egyszerűen fuldoklik a gondterheltségben.
Gombóc szorul a torkomba mert az utóbbi időben keveset ültünk le így egymással szemben,és keveset törtem a lelkével mit ahogyan azt megszokta. Elhanyagoltam,bele sem gondoltam hogy nem minden napja cukormázos. Hogy igen is vannak félelmei,hiába úszik a boldogságban vagy a szerelemben...
-Mi lesz ha nem leszek jó ebben? Nem leszek jó feleség,vagy ami rosszabb nem leszen jó anya? Akkor mi van? Mindig csak a munkám érdekelt,az hogy elégedettséget lássak a párok arcán.
Hogy álom esküvöket szervezek számomra egy  varázslat,mindig is azt hittem hogy ennél nincs tovább...
De van! Itt állok elötte! Kenan annyira tökéletes,én pedig.
-És te is az vagy együtt vele! Ti együtt vagyok tökéletesek! Tudod hogy mennyire örülök hogy együtt vagytok? Talán sosem mondtam neked,de számomra az egyik legszebb dolog amit láttam eddig életemben az a ti kapcsolatotok! Ahogyan kiegészítitek egymást, szeretet,aggódás,féltés,bizalom.
És mérhetetlen szerelem! Igazad van,álomokat váltottál valóra a munkáddal,és aki ilyenekre képes Amria,aki küzd azért hogy addhasson,annak jár hogy többszörösen kapjon! És ne félj!
Mert nálad jóbb feleség vagy anyúka nem is lesz! Higgy nekem!

HÁT PERSZE HOGY BÖGÜNK!!!
Tudtam hogy ezen a napom sokat fogok sírni,de hogy már hajnali 7 órakkor egymást szorongatva szipogunk és sípol a teafőző,érzelgősködünk a padlón miközben isszuk a teát és együtt ijedünk meg magunktól a tükörben. Igen...erre nem számítottam.
De általában amikre nem számítunk azok a legszebb és legtanulságosabb dolgok.
Hogy miért?....

Lengedezik a szél és fehér orchideák díszítik a kertet,telis-tele vendégekkel,Dialara nénikém karöltve mellettem áll,rövid vörös fürtjei és csont vékony alkata törékeny mégis makrancos nőt sejtet.
Sosem ment férjhez! Talán nekem is ez a sorosm. Mindig azt mondta: -"Lányok,én szeretem a füszereket,minek egyem az ételt csak sóval ha kedvemre hinthetem minden félével?"
Igen ám! Csak hogy só nélkül egyetlen fűszerezett ételnek sincs igazán íze!
Mint ahogy a martini is csak alkohol,olíva bogyó nélkül.
Könnyekben úszik és mosolyokban a pillanat amikor kimondják a boldogító igeneket.
Amira ugy tündököl akár egy drága kő,és amikor kijelentettem még régebben nagy dacomban hogy
nincs mesebeli igaz szerelem. Akkor most bontom fel a saját szavam, mert van!
-Itt sétálnak mellettem karöltve. Mesebeli herceg és hercegné módjára....
Bárhogy is alakul az életem,boldog vagyok,mert a nővérem mindig az lesz!

Már a fogadáson...
Lányom!-Szolít meg apám és büszkén néz végig rajtam,citromsáraga ruhám a földet simogatja,sellö szabású igazán kecses darab. A mellemnél strassz díszítéssel ami úgy selylik a sejtelmes fényben mi a teremben mereng mintha drága kövek díszítenék.
Igen! Ez egy igazi Hugó Laxik el"de Fonzó darab. A nyári kollekcióból.
Akár a napsugár Isambul tengerén. Igy jellemezte Hugó amikor felvettem.
-Gyönyörű vagy Meyrem!-Fogja meg két kezemet apám És közben lassan táncolni kezd velem
 Mi mást is tudna nekem mondani?
Nekem? Az összetört szívű elesett lányának,aki csak másodhegedűsként,dacból menekült az álmai után a nővére árnyékában. A lányának kitől mást várt de csak Meyremet kapta,akinek az állítólagos vőlegénye,még el sem jött a családi ünnepre.
Lassusunk a hegedűszóra aztán Apám hirtelen megtorpan és így szól.
-Lányom nem ugy volt hogy a vőlegényed nem tud jönni?
-Igen,sajnos dolgozik és nem tudott elszabadulni...-Kezdem a kínos magyarázkodást amikor....
-De örülök hogy itt vagy fiam!-Apu elengedi a kezemet és egy magas férfira pillant,az illatát ezer közül is felismerném,és a barna szemek apámra mosolyognak.
-Én is örülök!-Aztán az én szemembe néz és apu a kezemet az övébe teszi. Majd helyben hagy.
 A váratlan vendég finoman a csípőmért nyúl és közel húz magához. El nem tudom képzelni milyen arcot vághatok,de abban szinte biztos vagyok hogy ha még a zene miatt nem is hallja ,a közelsége miatt biztosan érzi hogy a szívem szinte kiakar ugrani az üregéből.
-Szép estét Rashinda.
-Mit keresel te itt?-Rebegem és erősebben érintem a vállt.
-Hát,ha vőlegényed van azt illene meghívni a nővéred esküvőjére nem de bár?-Aztán Amiráékra
sandítunk akik sunyi vigyorral táncolnak.
-Szerencsére a "sógornőm" juttatott nekem is meghívót!
Na igen,erre aztán tényleg nem számítottam! Közben kellemesen lassúzunk. Úgy szégyellem magam hogy nem akarok belenézni azokba a meleg kávé szemeibe.Megérinti az állam és tesz róla hogy mégis nézzem.
-Hogy tudtál elszabadulni?
-Holnap  reggel indulok vissza.
-Nem kellett volna ,miattam eljönnöd hisz még gyászolsz és....-Hiszen még csak egy hónapja hunyt el az anyja.Hebegek-habogok kavarognak a gondolataim aztán amit tesz egyszerűen kisöpör mindent a fejemből és felégeti a bőrömet.
Finoman,szinte diszkréten szájon csókol,csak egy pillanatig,a szám ösztönösen rátapad az övre és magamba szívom mélyen az illatát,a frissen borotvált,durván férfi illatba burkolt mégis simogató mozdulatot.-Hiányoztál.-Sóhajtja a számra és egy pillanatra nem tudok sem válaszolni sem levegőt  venni....Észbe kapok hogy többen is tancolnak körülöttünk de ez már csak akkor sejlik fel amikor átvált a zene és többen elsétálnak helyet foglalni.
Pillanatokon belül veszem csak észre hogy az ami felcsendült az Amira kedvence
a kicsit sem török és tradicionálisan nem megszokott de mégis tökéletes dal.
Bruno Mars Versace on the Floor.
Azt hiszem nincs mit mondanom neki,a könnycseppet a szememben úgy is látta,így a nyakba temetem az arcom és táncolunk homlokon csókol és az öltönye gallérjába kapaszkodva suttogom mégis csak a fülébe. Csak egy éjszakát maradsz?
-Nem néz rám,a barna csupasz vállamat nézi behunyja a szemét és biccent egyet majd hirtelen megforgat.
Mikor vissza érek a karjai közé ujabb kérdéssel bombázom.
-Semmi esélye hogy "Isztambulban" maradj?
Büszkén elmosolyodik és erősebben szorítja a derekam.
Isztambulban?-Vet rám egy teljesen lemesztelenitö pillantást.-Az én Isztambulomban?
-Igen!-Suttogom,és ugy érzem égek,most vagy soha. Itt kell öt tartanom,kell nekem!!!
-Tudod hogy te vagy az otthonom!-Sugja elsimítva a hullámzó sima hajam a nyakszirtemről megragadom a kezét kifelé húzom a teremből.
A folyosón ahol senki senki sincs csak a lila félhomály a hűvös szél és a dal visszhangja Végig sietünk és a kertben kötünk ki,ahol már tisztán halljuk egymás lélegzeteit,szavait.
-Meyrem!-Megérint a hangja és a keze is de közelebb nem húz. Félek kicsit túl merész voltam.
-Igen?
-Nem akarlak megbántani,de vissza kell mennem!
Legyözöttem mosolygom de sirás kerülget. Mit akar???
-De én nem akarom hogy elmenj!-Mosolyog és leülünk.
-Olyan sok mindent kellene mesélnem,de lényeg hogy belevágtam valamibe,jobban mondva folytatom amit elkeztedem,nem szeretném még tul beszélni ezt de a lényeg hogy igazad volt!
Mindenben! És azt hiszem már tiszta a kép! Tudom hogy mit akarok,vagy mit akartam eddig is.
De...Szeretném a türelmedet kérni.
-A türelmemet? Mégis miről van szó?
-Rólam van szó,és rólad is ha akarod,és szebb is igy.... rólunk van szó...
-Várjak? Mire?
A szemembe néz és közelebb húzodik,a képembe vigyorog.
-Azt nem mondom el! Meg akarom mutatni!-Suttogja és a számhoz ér a szája.-Mutasd!!! -Suttogom és megragadom az inggallérját,finoman mégis kissé erőszakosan csókolom meg amiből fogalmam sincs hogy mit szűr le. De jelen pillanatban nem akarok azon őrlődni hogy vajon mit is gondol rólam.
Bele szeretnék feledkezni mindenbe mert elfáradtam és öt akarom de nagyon!
Lassan elválnak az ajkaink és nagy levegőt veszünk,sokat kellene beszélnünk de egyikünknek sincs szava. Nincsenek olyan szavain amivel letudnám írni el tudnák mesélni hogy valójában mit is akarunk vagy mit és érzünk. Így inkább csak mélyen elveszünk valahol a szemek és az érzelmek perceiben amiket lassan elhord a szél percmutatója végül én töröm  meg a csendet.
-És mikor jössz vissza?Miért nem mondasz valami konkrétat? Annyira elegem van belőled,komolyan mondom...egyébként is hányszor hívtál fel mióta leléptél? Mikor beszéltünk legutóbb?
-Tegnap éjszaka!
-Oké de nem hívtál! Biztos nyugalom terápiáztál valamik "kolléga növel"
-Féltékeny vagy Rasinda?-Kuncog én pedig tényleg majd felrobbanok. Beszteppel az extra szexi öltönyében meg a frissen borotvált képével. A Gürpinár imázsával meg az Aslan tekintettel. Alig állok a lábamon és erre benyögi hogy várjak. Mire? Szeretem öt! Hova akar menni? Ha menni akar mennyjen Ha maradni maradjon! Mi a fenét akar?
-Nem féltékeny,hanem össze vagyok zavarodva! Nem mondtad hogy vissza jössz,minek jöttél vissza ha megint itt hagysz?
-Emlékeztetnélek hogy t küldtél el,és jól tetted,dolgom van,és látni akartalak mert ugyan is te sem hívtál túl sokszor!
Felállok indulatomban és képes lenné toporzékolni vagy hisztizni,de inkább csak egy nagy levegőt veszek.
-Hát látod! Jól vagyok mehetsz dolgodra!
Felnevet...Mióta vagy ilyen házsártos?
-Amióta játszanak velem a magadfajták!
-Veled? Meyrem veled nem lehet játszani!  Meg sem engeded! Feláll és túl közel jön ahoz hogy ne olvadjak el újra.
-Látod hogy mégis engedtem...-Elkapom a fejem és érzem gyűlnek a könnyeim...A távolban vidám zene szól és tücskök cirpelnek, Visszafordítja az arcom és újból szájon csókol,egyszerűen nem birok magamnak parancsolni,feltépett szíjakat érzek magamon amik csattantak a földön és a hangjuk zúgást igéz a fejemben. Csak a lélegzeteinket hallom,az ajkai puha követelőző mozgását izét érzem és nem akarom hogy elmenjen újra.
-Maradj velem!-Követelem és újra és újra birtokba veszem az Oroszlánt.
Érzem hogy kicsúszik a kezeim közül és el fogom veszteni....

ÉS ELMENT???-Tör ki hisztérikus rohamban Hugó már a Gála napján Három nappal később...
-Igen! Még visszamentünk üdvözölte a családomat és még a fogadás vége előtt közölte hogy indulnia kell. Ráadásul az éjszaka közepén!
-Komolyan mondom ez a Sziszafiú teljesen belebolondult! És azóta nem is hívott?
-Hívott de nem vettem fel! Érezze csak hogy megbántott!
-Jaj Drágám,ha elment hozzád biztosan többről van itt szó!
-Arról van itt szó hogy minden más az életében fontosabb mint én,és ezt el kell fogadjam.
Ennyi...