18 Rész

Lassan leállítom a motort és rápillantok,ölében pihen Meliha urnája.
A házra pillantunk és kiszállunk az autómból! IGEN! Az én autómból.
Rengeteg munka árán össze szedett vetett éveim gyümölcse ez a Nissan micra.
Nem egy Mustafa fele Audi csoda autó,Meyremes és ami a legjobb:
Teljes egészében az enyém! Az utóbbi 3 hónapot rengeteg munkával,töltöttünk. Mustafát bombázták a munka lehetőségekkel. Az újságban egy cikk is megjelent a Kadyen Hayatról.
Persze ennek ellenére Hugónál maradt,és Dália repült Bursába.
A hétvégéinket ebben a házban töltöttük.
Festettünk,szeretkeztünk,főztünk,szeretkeztünk,bútort szereltünk,sírtunk a padlón,ettünk,énekeltünk. De ami a legjobb. Barátok maradtunk!
Nincs semmi sablon: Drágám,szerelmem,életem,maszlag.
Megmaradtam Rashindának,ö Aslannak,vagy Gürpinárnak. vagy egyszerűen csak:
 -Gyere ide te állatnak! Annyira tökéletesen alakultak a dolgaink hogy már el is felejtettük hogy valaha játék volt az ami ma természetes. Anyuék szívükből örülnek hisz Amira várandós!
Én pedig nem vagyok egyedül! Annyit nevettünk az elmúlt időben,de most ebben a percben úgy érzem el fog lepni a szomorúság....Hátulról átölelem a hátát és hallgatom mennyire mély a sóhaja.
-Csináljuk ketten?-Pillantok rá ö pedig bízva bennem bólint.
A kert közepén állunk,mély bordóba,sárgába és rozsdába borultak a levelek. Didergető szél fúj...
Felnyitja az urna tetejét és elkezdjük szétszórni az édesanyja hamvait.
Ez a kert volt az ö kis Édene. Csinosítottuk és vigyáztunk rá. Ültettünk egy szántál fát is!
Melihának mindig Szantálfa illata volt....
A szél nem hordja sehová,a hamvak a eggyé válnak a földel és Mustafa a csendes könnyeivel öntözi.
A fa köré szortuk és nem szólunk egymáshoz hosszú percekig,
Talán jobb ha itt hagyom most kicsit,egyedül.
Sokat mesélt nekem arról, hogy amikor  ciprusban járt és éjszaka nem bírt aludni mindig elhaladt egy bár mellet ahonnan folyton azokat a dalokat énekelték amiket Meliha is hajdanán még mikor fiatal volt és össze hozta a sors Cihannal.
Van egy régi felvétel is amit nem régen mutatott meg nekem. Bársony hangú nő volt,erős jellem,és gyengéd akár a szél.
Felteszek egy teát főlni,és az ablakból figyelem öt.
Látom ahogy befelé tart,egyetlen szó nélkül rám borul és magába szív amennyire csak tud.
-Meyrem?
-Mondd...
-Beszélnünk kell.
-Hallgatlak,,,
-Haragudni fogsz.....és nem fog tetszeni! De muszáj elmondanom!
-Légyszíves ne csináld ezt! Mit műveltél?-Ráncolom a homlokom.
-Nem akarom hogy tovább dolgozz!
-Tessék?
-Láttam a terveidet a mappádban,amit tegnap kiejtettél a kezedből megnéztem!
-De azok csak firkák.
-Nem Meyrem azok tervek,profik!
-Neeem....elfogult vagy! Bujok ki a karjaiból és zavartam nyúlok a teafűért.
-Elloptam őket!
-Mit csináltál?
-Megmutattam Hugónak!...Sunnyogja komisz mosollyal akár egy gyerek,
-Na ide figyelj Gürpinár,....!
-Tetszett neki!
-Mi?...De...
-Nincs de...!
-De van de! Mustafa!
-Meyrem!! Tudom hogy ezt szereted,miért csinálsz olyat ami már nem is tölt el boldogsággal?
-Te hallod hogy miket beszélsz? Szeretem a munkámat!
-Szereted mert szereted hogy ott vagyok,és Hugó,Bahar,meg a Büfés néni.De gondolkodj el ha nem lennénk ott, vissza mentél-e volna már a butikba eladólánynak...?
Elsóhajtom magam és síkit a teafőző.

Körülnézek a lakásban...Világos,otthonos,és olyan meleg. Minden sarka mesélni tudna. Igaza van...
Mindig igaza van...!

Emlék....
A házunk körül gyerekek kergetőznek,ott volt Selim is közöttünk,nem mentem ki.
Féltem hogy elpirulok ha hozzám szól vagy rám néz. Különbem is én voltam a duci kislány.
Aki csak a saját rozsaszin szobájában érezte jól magát,az anyja pafümjeit szagolgatja, és finom ruháit nézegeti simogatja ha rosszkedve van.
-Mi a baj Meyrem?-Ül le mellém az alig 12 éves Amira.-Miért nem jössz ki? Apu is nemsokára otthon lesz,anyu bahlavát sütött. Dilara néni meg mindig mond valami vicceset.-Nem rézek rá
a fejemet simogatja és a vállamra csúsztatja az állt miközben hátulról megölel. Figyeli hogyan rajzolom meg a vonalakat.
-Ha egyszer férjhez megyek,te tervezed meg a ruhámat! Mit szólsz?-Kuncogott a fülembe.
Akkor elmosolyodtam.
-Na jó majd kijössz ha akarsz...

-Meyrem!!-Húz vissza a jelenbe az én oroszlán szemű hercegem rámmosolyog és finnyásan konstatálja hogy szörnyű a tea.
Teszek egy kanál cukrot bele és megkavarom.-Min gondolkodtál?
-Mi van a nem sikerül?-Nézek rá szomorúan aztán le a földre. Mögém kerül elhúzza a hajamat a nyaktól és finoman belecsókol. A borostája bizserget az erős ölelése a mellem alatt nyugat.
-Megapprobáltad,és ha össze kell szedni téged a földről, itt vagyok.-Rá nézek.-És megiszunk egy üveg martinit!
-Extra szűz olíva bogyóval?-Húzom össze a szemeimet.
-Azzal!-

                                                     ***10 év múlva***


Fekszem. Az én Aslanom mellettem nyugszik,szuszog ami évek óta nyugtat de ma éjjel nem jön álom a szememre. Az ablakon nézek kifelé,a szantálfát nézem ahogy a gyenge szél táncoltatja a leveleit.
Nyugalom árad házból,emlékek százai vonaglanak előttem. A nappali falán képek,szívemnek legkevesebbjei mosolyognak vissza rám. Az otthonom melege ölel,és olyan hatalmas mértékű
hála zeng a lelkemben kimondani sem tudnám.
Lassan nyitom az ajtót hogy meglessem az én angyalkámat.ágya mellé lépek és leülök halkan.
Édes arcát nézem,szép sima bőrét,hullámos ékcsokoládé színű haját, íves kis száját,kunkori szempilláját. Gyönyörű Melihám. a mi édes kislányunk. Aki mindig vidám,folyton énekel,és sosem fárad el. Most mégis alszik olyan édesen,olyan ártatlanul.
-Felébredt?-Suttog a szoba küszöbén Mustafa és megijedek.
-Nem,csak megnéztem.
-Rámosolyog gúnyosan,-Nem tudsz aludni?
-Nem....-mosolygom és szégyellek visszanézni rá.
Most ugyan ott állunk ahol tíz éve azt mondtad. Ha nem sikerül,mellettem vagy és megiszunk egy üveg martinit!
-Pontosan! És még mindig ugyan olyan szexi vagyok,ezt ne hagyd ki!
-Hát persze! -Vihogom....De sikerült! Itt vagy te,és Meliha,a szalon....Már nincs mit kérnem Allahtol.-Szemeimet ellepi a könny és az ölelése fogad. -Szeretlek,Meyrem pinki poni betegesen túl aggódó mindent hisztis idióta,csodálatos,Rashina!-Felnevetek.
Végig húzom a kezem a meztelen hátán, és szájon csókolom,felkap és vissza visz a hálóba.
Leszedi rólam a selyem köntöst és hevesen csókolgat, Kisöpri minden aggodalmamat,meghatottságomat,vagy félelmemet a fejemből, Csak ö marad,az örült csókjai,az erős marcangoló mégis oly gyengéd mozdulatai. Még mindig,mint azon az éjszakán amikor alkoholtól ittasan zuhantam a karjaiba, Mikor még a nevét sem sikerült eszemben tartani de a szemei már régen belevésődtek az elmémbe,és veszettül akartam öt. Mindenestől.
A sebzett szívem ellenére,a több falat magam elé húzott férfi mentes életem ellenére
meg hülye szőkékét szeretem kijelentésem ellenére. Annyira akartam mint most,és mint mindig is,
A hátára fekszik és magára húz. Megragadja a tarkómat és a szememben néz miközben belém feszül.
a számba harap én pedig az ágyat markolászom gyönyörömben.
Csak ölelj még....és nem lesz semmi baj....Csak maradj velem...És minden rendben lesz....

                                                                            ***

Cerry!-Szorongatja a kezemet Hugó és könnyes szemeit törölgeti.-Büszke vagyok rád drágám!
-Köszönöm,de ez nélküled nem sikerült volna. -Mosolygom rá.
-Jaj ne csináld, még mindketten le pislogójuk a sminklemosót!
Be szalad hozzám a színfalak mögé egy kis angyal.-Anyu!
-Kislányom! Kapom a kezeim közé és felemelem. Mikor kinyitom a szemem,Mustafa áll előttem
büszke rám homlokon csókol.- Sok sikert!
-Behűtötted a Martinit?-Húzom fel a szemöldököm.
-Nem lesz rá szükség-Na gyere kincsem!-Kapja ki a kezemből a lányunkat aki mindettönk nyakát átöleli.
Szakad a kezemből a víz ahogy nézem hogy eltűnnek és a több száz ember között foglalnak helyet.
-Hugó,azt nem mondtad hogy ennyien lesznek!
-Drágám,ha valaki Hugó Laxik,el de Fonzó darabokat kreál és Hugó Laxik el "de fonzó keze alatt.
arra bizony kíváncsiak az emberek!  Esküvő szezon van egyébként is. Amugy is a műveid káprázatosak Cherrym!!
A lányok felsorakoznak és elkezdődik a bemutató. Végig remegem de Hugó fogja a kezem. És a végén egyedül kell kiállnom. Kilépek a kifutóra és megpillantom a családomat,a gyönyörű kislányom angyal arcát,az én Aslanom csillogó barna szemeit,büszke mosolyát. Anyám könnyben úszó szemeit,
apám elismerő arcát a nővéremet aki mindig hitt bennem. Dzsanélát a kis pocakjával és az elérzékenyült arcával. És még valakit... Cihant!!  Egyszerűen nem értem mit keres itt. De itt van,és tapsol mint a teremben bárki. Az erős fények még jobban kiadják a gyönyörű menyasszonyi ruha költeményeimet. A francia csipkét,a húzott selymet,a csillogó köveket.
Piros estélyimet végigvezetve a kifutón végéig, elcsuklok pár köszönöm,mondatot. És rózsa csokrot kapok egy az egyik modellünktől a kezembe.
Rajta egy címke amin ez áll!
"Ma este nem lesz martini, olíva bogyóm! "
Felnevetek és az én bolond barátomra pillantok aki vissza nevet rám karjában a kislányunkkal.
Igen,azt hiszem szerencsés,sőt a legszerencsésebb vagyok....


Négy nappal később.....

A tengerparton a sirályok hangját hallgatva merengek,Meliha az apja ölében aludt el én pedig
mosolyogva nézek a semmibe.
-Cihan jár a fejemben,számtalanszor hoztam fel a témát Mustafának azóta is.
Hogy ha még nem is apja ként de egy jó ismerősként próbáljon rá tekinteni.
De mindig azt válaszolta,hogy vagy családja.
-Mind gondolkodsz ennyire?
-A bemutatón...Ott volt Cihan!
-Igen,tudom,én küldtem meghívőt neki.
-Tessék? De....
-Meliha miatt...Sóhajt és a narancssárga hullámok parázslóan meleggé festik a szemét,vonásai megerősödtek,és napról napra jobban hasonlít az apjára.
Nem volt az apám,nem én tehettem róla. De arról tehetek hogyha Melihának nincs nagyapja....
Felhúzom a szemöldököm és kellem mosoly ül az arcomra,a szívemet elárasztja egyfajta nyugalom.
Mustafa egész fiatalsága arról szólt hogy makacsul hitte a saját igazát,de most nyert a férfi meggondoltság. Talán,sőt biztos jobb apa akar lenni.
Fogalma sincs hogy mekkorát nőtt újra a szememben...
-Persze, csak a lányom miatt!!-Szegi fel az állát büszkén ahogy azt szokta,
-Ahj Aslan! Mit csináljak veled? -Nevetem mire Meliha még jobban belebújik a mellkasába.
a göndör fürtjei az arcába lógnak,arrébb simítom őket amikor Mustafa megfogja a kezem és megpuszilja.
Csak maradj velem mindig....
Örökre!-Suttogom a szívéhez engedi a kezem,a kislányunk felszuszog és összeforr a szánk....
                                                                                                             
                                                                Üzerinde
                                                            *** Vége***