18 Rész

Lassan leállítom a motort és rápillantok,ölében pihen Meliha urnája.
A házra pillantunk és kiszállunk az autómból! IGEN! Az én autómból.
Rengeteg munka árán össze szedett vetett éveim gyümölcse ez a Nissan micra.
Nem egy Mustafa fele Audi csoda autó,Meyremes és ami a legjobb:
Teljes egészében az enyém! Az utóbbi 3 hónapot rengeteg munkával,töltöttünk. Mustafát bombázták a munka lehetőségekkel. Az újságban egy cikk is megjelent a Kadyen Hayatról.
Persze ennek ellenére Hugónál maradt,és Dália repült Bursába.
A hétvégéinket ebben a házban töltöttük.
Festettünk,szeretkeztünk,főztünk,szeretkeztünk,bútort szereltünk,sírtunk a padlón,ettünk,énekeltünk. De ami a legjobb. Barátok maradtunk!
Nincs semmi sablon: Drágám,szerelmem,életem,maszlag.
Megmaradtam Rashindának,ö Aslannak,vagy Gürpinárnak. vagy egyszerűen csak:
 -Gyere ide te állatnak! Annyira tökéletesen alakultak a dolgaink hogy már el is felejtettük hogy valaha játék volt az ami ma természetes. Anyuék szívükből örülnek hisz Amira várandós!
Én pedig nem vagyok egyedül! Annyit nevettünk az elmúlt időben,de most ebben a percben úgy érzem el fog lepni a szomorúság....Hátulról átölelem a hátát és hallgatom mennyire mély a sóhaja.
-Csináljuk ketten?-Pillantok rá ö pedig bízva bennem bólint.
A kert közepén állunk,mély bordóba,sárgába és rozsdába borultak a levelek. Didergető szél fúj...
Felnyitja az urna tetejét és elkezdjük szétszórni az édesanyja hamvait.
Ez a kert volt az ö kis Édene. Csinosítottuk és vigyáztunk rá. Ültettünk egy szántál fát is!
Melihának mindig Szantálfa illata volt....
A szél nem hordja sehová,a hamvak a eggyé válnak a földel és Mustafa a csendes könnyeivel öntözi.
A fa köré szortuk és nem szólunk egymáshoz hosszú percekig,
Talán jobb ha itt hagyom most kicsit,egyedül.
Sokat mesélt nekem arról, hogy amikor  ciprusban járt és éjszaka nem bírt aludni mindig elhaladt egy bár mellet ahonnan folyton azokat a dalokat énekelték amiket Meliha is hajdanán még mikor fiatal volt és össze hozta a sors Cihannal.
Van egy régi felvétel is amit nem régen mutatott meg nekem. Bársony hangú nő volt,erős jellem,és gyengéd akár a szél.
Felteszek egy teát főlni,és az ablakból figyelem öt.
Látom ahogy befelé tart,egyetlen szó nélkül rám borul és magába szív amennyire csak tud.
-Meyrem?
-Mondd...
-Beszélnünk kell.
-Hallgatlak,,,
-Haragudni fogsz.....és nem fog tetszeni! De muszáj elmondanom!
-Légyszíves ne csináld ezt! Mit műveltél?-Ráncolom a homlokom.
-Nem akarom hogy tovább dolgozz!
-Tessék?
-Láttam a terveidet a mappádban,amit tegnap kiejtettél a kezedből megnéztem!
-De azok csak firkák.
-Nem Meyrem azok tervek,profik!
-Neeem....elfogult vagy! Bujok ki a karjaiból és zavartam nyúlok a teafűért.
-Elloptam őket!
-Mit csináltál?
-Megmutattam Hugónak!...Sunnyogja komisz mosollyal akár egy gyerek,
-Na ide figyelj Gürpinár,....!
-Tetszett neki!
-Mi?...De...
-Nincs de...!
-De van de! Mustafa!
-Meyrem!! Tudom hogy ezt szereted,miért csinálsz olyat ami már nem is tölt el boldogsággal?
-Te hallod hogy miket beszélsz? Szeretem a munkámat!
-Szereted mert szereted hogy ott vagyok,és Hugó,Bahar,meg a Büfés néni.De gondolkodj el ha nem lennénk ott, vissza mentél-e volna már a butikba eladólánynak...?
Elsóhajtom magam és síkit a teafőző.

Körülnézek a lakásban...Világos,otthonos,és olyan meleg. Minden sarka mesélni tudna. Igaza van...
Mindig igaza van...!

Emlék....
A házunk körül gyerekek kergetőznek,ott volt Selim is közöttünk,nem mentem ki.
Féltem hogy elpirulok ha hozzám szól vagy rám néz. Különbem is én voltam a duci kislány.
Aki csak a saját rozsaszin szobájában érezte jól magát,az anyja pafümjeit szagolgatja, és finom ruháit nézegeti simogatja ha rosszkedve van.
-Mi a baj Meyrem?-Ül le mellém az alig 12 éves Amira.-Miért nem jössz ki? Apu is nemsokára otthon lesz,anyu bahlavát sütött. Dilara néni meg mindig mond valami vicceset.-Nem rézek rá
a fejemet simogatja és a vállamra csúsztatja az állt miközben hátulról megölel. Figyeli hogyan rajzolom meg a vonalakat.
-Ha egyszer férjhez megyek,te tervezed meg a ruhámat! Mit szólsz?-Kuncogott a fülembe.
Akkor elmosolyodtam.
-Na jó majd kijössz ha akarsz...

-Meyrem!!-Húz vissza a jelenbe az én oroszlán szemű hercegem rámmosolyog és finnyásan konstatálja hogy szörnyű a tea.
Teszek egy kanál cukrot bele és megkavarom.-Min gondolkodtál?
-Mi van a nem sikerül?-Nézek rá szomorúan aztán le a földre. Mögém kerül elhúzza a hajamat a nyaktól és finoman belecsókol. A borostája bizserget az erős ölelése a mellem alatt nyugat.
-Megapprobáltad,és ha össze kell szedni téged a földről, itt vagyok.-Rá nézek.-És megiszunk egy üveg martinit!
-Extra szűz olíva bogyóval?-Húzom össze a szemeimet.
-Azzal!-

                                                     ***10 év múlva***


Fekszem. Az én Aslanom mellettem nyugszik,szuszog ami évek óta nyugtat de ma éjjel nem jön álom a szememre. Az ablakon nézek kifelé,a szantálfát nézem ahogy a gyenge szél táncoltatja a leveleit.
Nyugalom árad házból,emlékek százai vonaglanak előttem. A nappali falán képek,szívemnek legkevesebbjei mosolyognak vissza rám. Az otthonom melege ölel,és olyan hatalmas mértékű
hála zeng a lelkemben kimondani sem tudnám.
Lassan nyitom az ajtót hogy meglessem az én angyalkámat.ágya mellé lépek és leülök halkan.
Édes arcát nézem,szép sima bőrét,hullámos ékcsokoládé színű haját, íves kis száját,kunkori szempilláját. Gyönyörű Melihám. a mi édes kislányunk. Aki mindig vidám,folyton énekel,és sosem fárad el. Most mégis alszik olyan édesen,olyan ártatlanul.
-Felébredt?-Suttog a szoba küszöbén Mustafa és megijedek.
-Nem,csak megnéztem.
-Rámosolyog gúnyosan,-Nem tudsz aludni?
-Nem....-mosolygom és szégyellek visszanézni rá.
Most ugyan ott állunk ahol tíz éve azt mondtad. Ha nem sikerül,mellettem vagy és megiszunk egy üveg martinit!
-Pontosan! És még mindig ugyan olyan szexi vagyok,ezt ne hagyd ki!
-Hát persze! -Vihogom....De sikerült! Itt vagy te,és Meliha,a szalon....Már nincs mit kérnem Allahtol.-Szemeimet ellepi a könny és az ölelése fogad. -Szeretlek,Meyrem pinki poni betegesen túl aggódó mindent hisztis idióta,csodálatos,Rashina!-Felnevetek.
Végig húzom a kezem a meztelen hátán, és szájon csókolom,felkap és vissza visz a hálóba.
Leszedi rólam a selyem köntöst és hevesen csókolgat, Kisöpri minden aggodalmamat,meghatottságomat,vagy félelmemet a fejemből, Csak ö marad,az örült csókjai,az erős marcangoló mégis oly gyengéd mozdulatai. Még mindig,mint azon az éjszakán amikor alkoholtól ittasan zuhantam a karjaiba, Mikor még a nevét sem sikerült eszemben tartani de a szemei már régen belevésődtek az elmémbe,és veszettül akartam öt. Mindenestől.
A sebzett szívem ellenére,a több falat magam elé húzott férfi mentes életem ellenére
meg hülye szőkékét szeretem kijelentésem ellenére. Annyira akartam mint most,és mint mindig is,
A hátára fekszik és magára húz. Megragadja a tarkómat és a szememben néz miközben belém feszül.
a számba harap én pedig az ágyat markolászom gyönyörömben.
Csak ölelj még....és nem lesz semmi baj....Csak maradj velem...És minden rendben lesz....

                                                                            ***

Cerry!-Szorongatja a kezemet Hugó és könnyes szemeit törölgeti.-Büszke vagyok rád drágám!
-Köszönöm,de ez nélküled nem sikerült volna. -Mosolygom rá.
-Jaj ne csináld, még mindketten le pislogójuk a sminklemosót!
Be szalad hozzám a színfalak mögé egy kis angyal.-Anyu!
-Kislányom! Kapom a kezeim közé és felemelem. Mikor kinyitom a szemem,Mustafa áll előttem
büszke rám homlokon csókol.- Sok sikert!
-Behűtötted a Martinit?-Húzom fel a szemöldököm.
-Nem lesz rá szükség-Na gyere kincsem!-Kapja ki a kezemből a lányunkat aki mindettönk nyakát átöleli.
Szakad a kezemből a víz ahogy nézem hogy eltűnnek és a több száz ember között foglalnak helyet.
-Hugó,azt nem mondtad hogy ennyien lesznek!
-Drágám,ha valaki Hugó Laxik,el de Fonzó darabokat kreál és Hugó Laxik el "de fonzó keze alatt.
arra bizony kíváncsiak az emberek!  Esküvő szezon van egyébként is. Amugy is a műveid káprázatosak Cherrym!!
A lányok felsorakoznak és elkezdődik a bemutató. Végig remegem de Hugó fogja a kezem. És a végén egyedül kell kiállnom. Kilépek a kifutóra és megpillantom a családomat,a gyönyörű kislányom angyal arcát,az én Aslanom csillogó barna szemeit,büszke mosolyát. Anyám könnyben úszó szemeit,
apám elismerő arcát a nővéremet aki mindig hitt bennem. Dzsanélát a kis pocakjával és az elérzékenyült arcával. És még valakit... Cihant!!  Egyszerűen nem értem mit keres itt. De itt van,és tapsol mint a teremben bárki. Az erős fények még jobban kiadják a gyönyörű menyasszonyi ruha költeményeimet. A francia csipkét,a húzott selymet,a csillogó köveket.
Piros estélyimet végigvezetve a kifutón végéig, elcsuklok pár köszönöm,mondatot. És rózsa csokrot kapok egy az egyik modellünktől a kezembe.
Rajta egy címke amin ez áll!
"Ma este nem lesz martini, olíva bogyóm! "
Felnevetek és az én bolond barátomra pillantok aki vissza nevet rám karjában a kislányunkkal.
Igen,azt hiszem szerencsés,sőt a legszerencsésebb vagyok....


Négy nappal később.....

A tengerparton a sirályok hangját hallgatva merengek,Meliha az apja ölében aludt el én pedig
mosolyogva nézek a semmibe.
-Cihan jár a fejemben,számtalanszor hoztam fel a témát Mustafának azóta is.
Hogy ha még nem is apja ként de egy jó ismerősként próbáljon rá tekinteni.
De mindig azt válaszolta,hogy vagy családja.
-Mind gondolkodsz ennyire?
-A bemutatón...Ott volt Cihan!
-Igen,tudom,én küldtem meghívőt neki.
-Tessék? De....
-Meliha miatt...Sóhajt és a narancssárga hullámok parázslóan meleggé festik a szemét,vonásai megerősödtek,és napról napra jobban hasonlít az apjára.
Nem volt az apám,nem én tehettem róla. De arról tehetek hogyha Melihának nincs nagyapja....
Felhúzom a szemöldököm és kellem mosoly ül az arcomra,a szívemet elárasztja egyfajta nyugalom.
Mustafa egész fiatalsága arról szólt hogy makacsul hitte a saját igazát,de most nyert a férfi meggondoltság. Talán,sőt biztos jobb apa akar lenni.
Fogalma sincs hogy mekkorát nőtt újra a szememben...
-Persze, csak a lányom miatt!!-Szegi fel az állát büszkén ahogy azt szokta,
-Ahj Aslan! Mit csináljak veled? -Nevetem mire Meliha még jobban belebújik a mellkasába.
a göndör fürtjei az arcába lógnak,arrébb simítom őket amikor Mustafa megfogja a kezem és megpuszilja.
Csak maradj velem mindig....
Örökre!-Suttogom a szívéhez engedi a kezem,a kislányunk felszuszog és összeforr a szánk....
                                                                                                             
                                                                Üzerinde
                                                            *** Vége***
                                                             

17. Rész

Tűzpiros ruhát kaptam fekete rózsahímzéssel, Hugó hasonló öltönyben villog mellettem.
Bár én elég kicsinek és szürkének érzem magam a sikkes,sokak már túl dramatizált megjelenése mellett. A terem hófehér, görög oszlopokkal,márvány terül el a padlón,és ezüst szín tálcákból kínálják a méregdrága pezsgőt.
Egyszerűen már nem is értem miért akartam én eljönni ide?
Vagy hogy eleve,van-e keresni való a divat szakmában. Bár tény hogy szeretem amikor egy nő s egy férfi is egyaránt "egyben" van,magabiztosan lép ki a kezeim közül,ha fogalmazhatok így.
Mióta Hugó mellett vagyok megtanultam hogy amit viselsz az vagy! És ez nem a marketingtől függ!
De nem ám,minden amit viselsz lehet az egy sál,kendő,vagy esetleg még a fehérnemű is.
Mindenben te vagy! És ha rosszul válogatod meg a ruháidat olyan leszel mint az étel ami "nem épp guszta de finom'' és ugye az ilyen falatokat kár kihagyni. De mivel finnyásak az emberek hamarabb kóstolnak bele egy étel különlegességbe mint egy sima egyszerű kis börekbe.
Oké, hagyom a példákat azt hiszem nem megy ez nekem. A lényeg! Hogy ez itt inkább színház,mint divat ünnep,És inkább megy ez vérre mint lélekre....
-Meyrem.-Érint szóval egy bársonyba burkolt hang a tulajdonosa pedig tinta kék selyemben.
-Szép estét Dália!-Mosolygom,kellemmel de közben a fanyar parfümétől és a vastagon rúzsos szájától kissé az émelygés kerülget.
-Milyen gyönyörű vagy!-Mér végig s közben kecsesen belém karol s a tömegben elegánsan kígyózunk
míg szóval tart.-Tudtad hogy sokan fecsegnek rólad,ifjú hölgy?!
Dália és az én szóváltásaim,folytonosan befejeződnek ott hogy: Hogy vagy? Vagy viszlát,Szép jó reggelt. Most meg jön nekem a hátam mögötti infóval. Tudom hogy pletykás kis nö személy,a büfés néni nem kedveli, Hugó is mesélte hogy szereti kiszínezni a dolgokat.Épp ezért nem is mélyültünk barátságba. De mint az imént is, mindig megjegyzi hogy nagyon csinos vagyok. Ami kedves. Sőt sokszor már túl hízelgő.
-Szóval,fecsegnek ROLAM? -Pedig én itt egy kis senki vagyok.Persze ezt nem mondtam ki hangosan
-Igen,rólad!-hörpint szórakozottan az italából,aztán folytatja.
-Sokan azt beszélik hogy a kis fotósunk szakított veled,s hogy ezért marad el a Kaden Hayat!
-Tessék?-Félre nyelem a saját szavamat is. Valószínűleg sokan és sokszor látták velem Mustafát.
Így feltételezhetik hogy a a barátnője voltam,plusz-mínusz rátesz ahogy a divatszakmában méltán elismert Zsalinda Egec-nek valóban így volt beadva. De hogy miattam hagyta volna el a munkáját és bontotta volna fel a Galériát?? Könyörgöm az abszurd! Közben pedig teljesen lehengerel,(és nem pozitív értelemben) hogy emlegetnek,vagy ismernek olyan elismert emberek akik itt ebben a körben mozognak. Hirtelen híres lennék? Ez egyre pusztítóbb! Mindig is a hátérben tettem a dolgom.
És szeretném ha ez így is maradna. Persze Mustafa  a galéria nélkül is híres és elismert a szakmában
de mindettől függetlenül,én nem örülök hogy így emlegetnek.
-Nem,ez nincs így! Állás ajánlatot kapott és elfogadta,ennyi!
-Persze,de nincs az az állás amiért veszni hagynék egy Galériát!-Teszi le a poharát majd elengedi  a karomat,és a cinizmus most bújt ki a szemeiből.
-És nincs az a nő sem aki miatt feladná!-Emelem fel az állam büszkén aztán ott hagyom.
Persze hogy volt az a nő aki miatt felrúgta a hónapok óta hirdetett és sokak által várt galériát aminek biztos vagyok hagy hatalmas sikere lett volna. De sajnos ez a nő már nincs köztünk,és nem fogom egy ilyen minden lében kanál perszónával megosztani azt amit Mustafa annyi évig takargatott.
-Mit akart tőled a sakál?-Szegi hozzám a kérdést Hugó és én belé karolok,megnyugtat a jelenléte.
-Szaftos háttér információt Mustafa Gürpinárról! Persze nem mondtam semmit...
-Pletyás szuka! -Köhint aztán elmosolygom magam,és egy férfival akad össze a tekintetem. már akkor mustrált amikor Hugóval megérkeztünk. Elvetemült pillantása arról árulkodik hogy szívesen tesztelné a ruhám varrás feszességét és az alatta levő fehérneműt. Mély csalódottsággal látná hogy nem az ö tervezésest viselem. Ugyan is ma este Carlos Renzó-val van szemkontaktus problémám.
Egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésem az őszülő haja és a kocka álla,de még a természetellenesen tökéletesre szedett szemöldöke sem...Fúj!

Dzsanéla! Muszáj ezt?-Nyafogom miközben éppen kommandózunk.
-Nem csal meg! Azt ott a munka társa Aysa,ismerem!
-Aysa, ...tehén!!!
Kávézóban ücsörgünk és éppen Mehmet után forgolódunk aki hamarosan észre vesz mienket.
Fogalmam sincs honnan ez a féltékenység Dzsanélában,ez már szinte zsigeri állapot.
-Szörnyű vagy!-Nevetem amikor Aysa távozik egy mappával a kezében Mehmet pedig felénk tart.
-Lehet,de legalább biztosra megyek! Had érezze csak szorongatva a zabolátlant tökeit!
Szia DRÁGÁM!
A homlokomhoz kapva nevetek amikor megcsörren a telefonom.
-Bocsássatok meg ezt fel kell vennem.
Na ná hogy fel kell vennem!
-Szia!
-Szia,merre jársz?
-A városban.
-Menj haza! Vagyis hozzám...
-Miért?
-Majd meglátod!...Hívás vége...
Otthon van...?
Hát pesze hogy méltóságomat és fejemet vesztve rohanok haza.
-Mustafa!!! Itthon vagy? A lakás üres. Majd kiköpöm a lelkem mire egy fekete dobozzal akad össze
a tekintettem. A kanapén pihen rajta egy szatén masni és egy címke.
Nyiss ki!
A pulzusom megnövekszik, a lélegzetem visszafojtott,szépen leszedem a masnit,aztán leemelem a doboz fedelét.Körbe pillázom még egyszer a lakást,lehet hogy valamelyik sarokból leselkedik?
 Egy fekete csipke ruha nézz vissza rám.De még mielőtt kiemelném egy meghívó pillant rám és egy levél,
Azonnal megragad az ismerős kép. A Kadyen Hayat címmel ellátott nagyon elegáns meghívón.
Amin a mai dátum szerepel?????
Feltépem a levelet amin csal pár sor áll.

"Majdnem rózsaszín ruhát küldtem,de te vagy az egyetlen nő aki más mit a többi. A rózsaszínt pedig
mi mást válthatná át mint a fekete? Imádtalak pirosban,sárgában,pizsamában,de most kérlek légy az én Famme fatal-om! Miss pinki poni királylány!' -Mustafa*

Kiemelem a ruhát,és a lélegzetem eláll, az egész lénye olyan meseszép és könnyed csipke.
Olyan sejtelmes akár csak a cigaretta füst,és olyan lehelet könnyű akár a lélek.
Egyszerűen egy káprázat.
Ehhez Hugónak is biztos hogy köze van!
Érkezett értem egy taxi és egészen a belvárosig vitt.
A nap lemenőben van és a tenyeremből szakad a víz.
Kiszállok a bejáratnál özönlenek a hófehér estélyibe öltözött elegáns hölgyek.
-Maga lesz Rashinda kisasszony igaz?-Pillant a szemembe félszegen egy fiatal portás.
-Igen én,-Ez az egész olyan mint valami jól megtervezett film egy romantikus jelenete,vagy egy mese. Ez nem olyan mint az én életem. Vagy mégis?
A Teremben hömpölyögnek az emberek,a hölgyek finom fehér ruhája hattyukra emlékeztetnek.
Az illat pedig a szantálfára.Kezdek szédülni,félek elájulok izgalmamban,pedig semmi félni valóm.
De mégis ez a bizsergés nem akar alább hagyni.És a szemem leakar csukódni miközben a lábam alatt magasodnak a lépcsőfokok. Elvesztem az erőm és megpillantom az oroszlánt miközben a portás utat mutatott,felvezetett egészen az emeletig.
Megszűnt a feszengés.Lelazulnak az izmaim,a tüdőmbe egyenletesen jár s kel a levegö.
Összefonom a kezeimet az apró boríték táskámon.
Itt áll előttem és mesterkélt mosolyát nem választja el a pezsgős poharától egyhamar.
Vajon csak vissza tartja a leigázottságát? Talán ö maga sem hitte volna hogy Rasindának tényleg jól áll a Famme fatal ruha?
-Szép estét Művész úr!-Pillantok merészen a szemeibe amiben egy pillanat alatt tűz gyullad.
Sötét van,csak pár piros gyertya ad fényt, pontosan mint azon ez estén amikor belém csókolta a lelkét.Közelebb lép,és a derekamnál ragad.
-Mi ez az egész?-Szegem hozzá a kérdést merészen,nem úgy mintha nem remegnék egész lényemmel.Mintha tartana a lábam,mintha nem ö lenne az egyetlen biztos pont az egész életemben.
-Az életem!-Suttogja forró lélegzettel a számra és megéget a csókja. De nem húzza sokáig inkább engem húz lefelé a földszintre ahol már nagyon sokan vannak.
Én vagyok ez egyetlen nő feketében és ettől olyan elemi magabiztosság tódul belém amit csak egy oroszlán tudna kordában tartani.

A mikrofon mögé lép,és beszédet készül mondani.
-Hölgyeim is uraim! Mindenek előtt szép estét szeretnék kívánni és szerezni önöknek.
S mélyen megtisztel hogy mindannyian itt vannak!
Mély levegőt vesz.-Tudják,ez a galéria,egy korona díszként az elmúlt éveim ékéül,amiket magam mögött hagytam. Minden amit látnak,én is láttam,sőt éreztem. Minden ami e falakon áll,a lelkem,szívem,fájdalmam,és örömöm,mámorom,áldásom,és átkom volt!
A nök számomra mindig is rejtélyt jelentetek,mint minden férfi számára,ezzel nem lehettem egyedül.
Aztán szép lassan rájöttem hogy a nőket nem megérteni,értelmezni,megfejteni kell,hanem csak szeretni. De ami a legfontosabb tisztelni!
De mire ide jutottam,sok pofont kaptam a sok rúzsnyom mellé nyilván,ezzel sem vagyok egyedül.-Cinkos mosoly kerülgeti a száját miközben a teremben levő hímegyedekre pillant.
A lényeg,hogy megértettem hogy a nő,maga az élet kelyhe,maga a megtestesült művészet.
Édesanyám mindig azt mondta.
-Fiam,ha nagy leszel sok nő rád mosolyog,de aki veszekszik is veled,az lesz az akire te őszintén fogsz!-Az édesanyám sajnos nem lehet már itt velünk,de lelke a szépsége,és a szeretete a falakon pihen. Még egyszer köszönöm hogy eljöttek!
Vastaps szólt ezután én pedig könnycseppet töröltem a szemem sarkából.
-Most azt hiszed levettél a tűsarkamról?-Mosolygom rá mire megfogja a kezem és a szemembe néz.
-Még nem...gyere...
Kezemet szorítva elvezet a hatalmas díszterem végéig, aztán megpillantom egy gigantikus fotón Melihát,egy kisfiú kezét aki az anyjáét szorítja, aztán egy másik képen ahogy összeolvad egy ételfontos kötény és egy kis fiúcska inge egy ölelésben,tovább megyünk És szembe kerülök magammal azzal a bizonyos képpel...
Mellete pedig egy csomó olyan képet amit észre sem vettem hogy elkészített rólam. A legtöbb munka közben készülhetett, mindenhol csak én vagyok. Feketén fehérben színesben,de mindenek előtt
egészben. Látom magamat,azt aki ébresztett bennem....
-Most essek le a tűsarkamról.... vagy később?
-Tartalak...!-Suttogja a fülembe,és elkuncogom magam.
-Nem is dolgoztál igaz? Végig a Galérián ügyködtél...
-Dolgoztam is de ez volt a fontosabb,bár sikerűt elhalasztani így is mindenki eljött az időpont változás ellenére is. Ez a pár hét kellett nekem...
-Mindenkinek ilyen meghívót küldtél mint nekem?-Pillantok felé kacér mosollyal.
-Várj erről volt egy listám...azt hiszem hogy volt akinek fehérneműt is küldtem...
Szúrósan mosolygom rá.-És most? Hogyan tovább?
Azt hittem üres leszek.-Mosolyog szórakozottan a képre,-De most ugy érzem teli vagyok ötletekkel,célokkal,...érzelmekkel.
-Oh...Érzelmekkel? -Kóstolgatom és a falnak dőlök.
-Meg tervekkel!-Pillant a szemembe merészen.
-Mesélj!
-Fel akarom újítani anyám házát....Oda költözöm!
-Igen?
-Igen!
-Kellene egy új téveszme,ami bebizonyítja hogy vannak dolgok,amik még itt tartanak.
-Egy téveszme?-Mosolyogom.
-Egy valós téveszme.-Közeledik felém.
-Hogyan segíthetnék hogy megtaláld ezt a téveszmét.
-Támaszd alá hogy valós,-Fonja a kezét az enyémbe és a derekamnál ragad.-És maradj velem!
Beszippantom a számat és a szemébe nézek. De nincs mit mondanom....
Engedem hogy megcsókoljon...
-Tudod mikor szerettem beléd Rasinda?
-Igen?
-Mikor azt mondtad hogy :-Te nem vagy férfi,te Mustafa vagy. Ez annyira agyon vágta az egómat hogy muszáj volt hogy szeresselek.
-Szörnyű vagy!-Nevetem...
A galéria hatalmas sikert aratott,aznap éjjel ital-mámor nélkül szédültünk újra egymás karjaiba.
Na jó,ez túl romantikus megfogalmazás,inkább úgy fejteném ki hogy nem kegyelmezett a csipkének.
Én pedig beleégtem a bőrébe,a lelkével itatott,a sóhajaival éltetett,és hogy milyen volt úgy ébredni mellette hogy nem ijedek meg reggel?
Fenomenális volt!
Rántottát sütöttünk,és beavatott a terveibe.....

Három hónappal később...

16. Rész

-Ha velem akarsz jönni ám legyen,de tegyél róla hogy ezeket sosem tudjam ujra felvenni ugyan is a kukába hajítód MOST mézédes illatú szépségem!-Cirógatja meg az állam Húgó s egy rakat ruhát tesz a kezembe.
-Muszáj veled mennem,tudnom kell hogy mi is zajlik egy igazi Gálán!
-Ah semmi extra,hörpintgetjük a méregdrága pezsit és felreptetjük magunkat az egekig,persze magasztalva a másik alkotását,márkáját,előrébb jutását ,sikerét. Stb...csupa unalmas dolog!
-Akkor elviszel?
-Persze! Te vagy a jobb kezem,de kérlek Meyrem drágám,csípd ki magad ahogyan kell! Több fotós fog körbe állni téged mint angol királynöt,(Na jó vicceltem de azért mégis csak na,
Egyébként meg mi másban lennél  Hugó Laxik el" de Fonzó oldalán mint Dolce and Gabbaban?!
-Erre nem is gondoltam! Nincs ruhám...
-De én gondoltam! Ne ess kétségek közé,divat tervező vagyok és egy csettintésre kreálok vagy találok neked olyant amiben császárné leszel  cherry!
Széles vigyorral nézek Hugóra aki leszállva a mennyekből elsavanyodott képpel tekint vissza undorral a kezemben tartott göncökre.
-Azokat vidd! Nem bírom látni sem!


Szóval Gála?-Pillant rám Amira már Kenan autójában, ma ö jött el értem. Innen indulunk a
az esküvő helyszínére-A belvárosban most nincs akkora nyüzsgés.
-Igen! És már alig várom,Hugó azt mondta csak Dolcében lehetek! Nevetek fel mire Amira újra rám pillant.
-Talán most hallottalak először nevetni azóta hogy Mustafa elment.
A neve hallatán összeugrik a gyomrom,és az arcom újból ridegebbre vált.
-Nevettem már azóta!-Dölyfözöm egy kicsit aztán előkapom a táskámból a púderemet.
 A szemeim kissé pirosak és beesettek s a napsütés egészen világos barnára festi, a hajam hullámai ide oda szállnak  és ez az azúr ruha még inkább kiemeli a bőröm barnaságát.
-Szoktatok beszélni?-Kacérkodik a téma felé a minden lében kanál pillantásával a  nővérem miközben épp féket nyom a lámpánál.
-Igen,néha,de nem minden nap...nem lenne egészséges!
-Oh! Értem...
-Most mi van?-Csapom össze a puderes dobozkát és csúsztatom vissza a neszesszerbe Amíg Amira
csíntalanul mosolyog!
-Semmi-semmi! Megérkeztünk!!!-Vigyorog és ámulattal pillantok végig a gyönyörű és hatalmas kerten.
Ki szállunk magamra kapom a kardigánom erősen lengedezik a szél de még mindig kellemes meleg van. Megcsap a frissen  nyírt fű illata,mélyen magamba szívom kicsi korom óta imádom.
Aztán egyre közelebb kerülünk a kert belső tere felé ahol már a messzeségből megcsillant a tenger,és megállunk.
Amira szemei bekönnyesednek én pedig csak mosolygom rá.
-Nem hiszem el hogy holnap lesz...!
-A vállára döltöm a fejem és gyönyörködünk a gyönyörű szatén és virág díszítésen.
-És úgy lesz mint a filmben?
-Tessék?
-Tudod mint a 27 idegen igen-ben! Amikor az összes menyasszony akinek az Esküvőjén jártál...tudod...nem is folytatom mert hangosan felnevet....
Holnap...-Mosolygom és megpuszilom.
-Holnap...

Dzsanéla összejött a "vént trottyal"
Az a vén trotty annyira vént trotty hogy úgy néz ki mint egy félisten! De a modorát sosem birtam,Dzsan igen,kifejezetten imádja a birtokló férfiakat,hiába is tagadja. Oké,Dzsan letudva,mert ezek ketten olyanok mint a tépőzár!

A növérem holnap férjhez megy!
Kenan...Hát igen,Kenan egy amolyan tipikus török férfi. Annak minden békjójával ha ennek van
értelme. Mindenzeken felül,udvarias,és jóképü, de még mennyire,Igy tökéletes pár is az én gyönyörü
növéremmel. "Eladva"

"Hugó sosem adja be a derekét egy pasikának sem" -De szegénykémet annyira sajnálom Dália miatt...

Aztán itt vagyok ÉN!
Én:...............Magamról mit is mondhatnék?
Pancser? Ha pancser is vagyok megalább jó barát! Ez fix.
Buta? Ha buta is vagyok legalább be is ismerem.
A sóhajtásom akkora hogy szinte bepukkadok a polójába. Ja....IGEN! Gürpinár polója van rájtam.
Az ö lakásában ücsörgöm,csak most épp több vanillia illattal,nöi göncökkel tarkitva,és Mustafa-mentesen!
Hogy jellemezzem magam?
A megközelíthetetlenen?
A céltudatos?
A toltálisan szüz?
Ja nem....Már megrontottak!-És itt bolondulok meg!
Minden áldott reggel és este végig húzom a kezem az ingein,mélyen beleszagolok,és néha még egyet magamra is húzok.
A lakás minden szeglete rá emlékeztet,még az a résrepedés is a mennyezeten.
Akkor láttam először amikor nála ébredtem és közölte hogy festeni megy Meliához....
Nem is olyan régen volt ....A szívem elszomorodik, és ha én ilyen szomorú vagyok.
Ö vajon mennyire az?...Kicseppen a szememböl a könny,
Én vagyok Isztambul! Ö mondta...mire céloz? Hogy szeszélyes vagyok és mégis erös?
Vagy csak simán halszagú? Felnevetek és a telefonért nyúlok,
Hirtelen kiesik a kezemből amikor megrezzen, és a hívásjelzőn az ö neve áll.
-Halló.
-Tudtad hogy ha martinival iszod a wiskyt rohant rosszul leszel?
-Igen,mindenki tudja hogy a szeszes itlat nem keverjük. Ha martinit kívnvánsz azt igyál,és felejtsd el
az összes többit,..
-De jól hangzott,nagyon szivesen innék martinit,és már elegem van minden más...ból.

Nekem meg abból van elegem hogy állandóan célozgat,de semmi konkrétat nem mondd.
Hiányzól Meyrem!
Akarlak Myrem!
Vagy csak simán Rashinda... Abba halok bele! De csak akkor hiv igy amikor össztökélt,makacs és kicsinyes vagyok. Ö pedig kötekedö ragadozó. És libidóm az egekben....Mindegy!
 Azt a teoriát hogy utána megyek már akkor elvetettem amikor kiötlöttem.
Egyes számú alapelvem hogy nem futok férfi után! És ez így is marad! Ha megveszek akkor is!!

-Egybébként,nem olyan a hangod mintha részeg lennél!
-Jól is néznék ki ha még most is vergödnék,tegnap éjjel óta....
-Most ért el a józan ész Gürpinár?
-Otthon hagytam,Rasinda.

Felülök az ágyodn de legszivesebben levetném a börömet is annyira felizzott.
-Nem kéne innod!
-Nem,kéne...
-Milyen a munkád?
-Laza...
-Ennyi? Laza?
-Egyátalán nincs sok munkám,többnyire smink és Parfüm reklámokat segíek elö. Ez semmi
ahoz az otthoni nyúzáshoz képest!
-Áh értem szóval lazsálunk-lazsálunk?
-Igen,és még nem döntöttem el hogy ezt imádjam vagy rühelljem-e?
-Szörnyü...-Cicegem mire rákontráz.
-Katasztrófa....
-És neked hogy megy?
-Remekül,hiszen miss munka mániással beszélsz!-Felnevet.-Képzeld! Gálára megyek Hugóval.
-Wáó!
-Most mi van?
-Semmi! Csak ámulok!
-Nem ez gúnyos volt!
-Nem volt!
-Az volt!
-Veszekedjünk reggelig?
-Jól esne!-Harapok a számba.Kezdi túl feszíteni a húrt,átlag dolgokról beszélünk de a hanglejtéseivel úgy játszadozik hogy a libidóm már haldoklik.
Hegykén felnevet aztán leráz. Szép álmokat címmel. Meg sem tudtam kérdezni jól van-e?
Ott belül,...nem tudunk már lelkizni? Elveszi az eszünket "aktivitás"?
NEM MEYREM! csak egy oroszlán elé vetni egy darab húst olyan,mint ha egy férfit kérnél arra
hogy legyen oly kedves és tartsa tiszteletben hogy mennyire vigyázol a szívedre!
Addig bizonygattam neki hogy senki sem kell,hogy a végén pontosan Ö lett az aki kell!
És fogalmam sincs hol tartunk most.
Vissza jön? És ha igen marad? És ha marad,a barátom marad? Vagy egy jó ismerös?
Vagy velem marad...?


Ki kéne szellőztetnem a fejemet,mivel majd hogy nem egész éjjel nem aludtam arra következtetésre jutottam hogy lezuhanyzom, felöltözöm,és hamarabb megyek át Amirához onnan indulunk majd együtt a szépségszalonba ahol majd úgy is emberi fazon kölcsönöznek nekem ezért nem is nagyon aggódom a karikás szemeim miatt.
Farmerba és egy laza fehér pólóba bújok mivelk kissé lengedezik a hűvös szél felkapok egy farmer inget a hajamat gyors lófórokba kötöm és parfümöt fújok a csuklómra és nyakszirtemre.
-Kellemes...!-Suttog fülemben az oroszlán hangja,melegség ölel körbe és arra gondolok hogy miért nem? Miért nem voltunk mi férfi és nő egymásnak? Miért nem folyattunk onnan ahonnan indult a szédült éjjel? Talán felnőttek vagyunk és tudunk uralkodni magunkon,vagy ennyire kiforrta magát a sok együtt töltött idő?
Tudom hogy szörnyű vagyok,de most hogy nővérem férjhez megy még jobban vágyom arra hogy valaki legyen mögöttem,aki egyben tart. Vagy inkább egyben tartjuk egymást.

Lent a téren még csak szürkület kavarog,hiszen nagyon korán van.
Végig sétálok az utcán és rengeteg emlék pörög le a szemem előtt,amikor megcsillan az órámon egy álmos napsugár. Belépek az épületbe,kinyitom az ajtót és a nővérem zilált könnyekben úszó szinte
tébolyodott arcával találom szemben magam.
Amira mindig karakán,kiegyensúlyozott nő volt. Még kislány korában is.
Szinte nem is emlékszem olyan percre hogy ne lett volna céltudatos. De most...
-Mi történt?
Világos rózsaszín selyem köntöst visel a haja rendezetlen kontyban, és a bőre sápadt.
-Meg ijedtem!-Csapkod tehetetlenül kezével a levegőben,
-Mitől? Drágám ülj le!-Leültettem öt az ágy szélére ,és egy teát tettem fel a tűzhelyre.
-Meséld el mi bánt!-Suttogom és elé ülök törökülésben ahogyan kislány korunkban vitattunk meg mindent.-Könnyeit törölgeti és hüppög miközben én bátorítóan megszorítom a hideg kezét.
-Egyszerűen be ijedtem....Én nem csináltam még ilyet!
-Igen? Nem mentél még férjhez? Fel sem tűnt!
Kuncog egyet aztán több tiszteletre int a pillantásával.-Mindig a magam ura voltam hiszen tudod.
-Bólogatok s közben annyira figyelem az arcát,minden kis részeltét,szegletét hogy csak most leszek figyelmes arra hogy milyen táskásak a szemei,hogy vonásai még erősebbek lettek, és a barna tűz amit mindig a temperamentumának hívtam,egyszerűen fuldoklik a gondterheltségben.
Gombóc szorul a torkomba mert az utóbbi időben keveset ültünk le így egymással szemben,és keveset törtem a lelkével mit ahogyan azt megszokta. Elhanyagoltam,bele sem gondoltam hogy nem minden napja cukormázos. Hogy igen is vannak félelmei,hiába úszik a boldogságban vagy a szerelemben...
-Mi lesz ha nem leszek jó ebben? Nem leszek jó feleség,vagy ami rosszabb nem leszen jó anya? Akkor mi van? Mindig csak a munkám érdekelt,az hogy elégedettséget lássak a párok arcán.
Hogy álom esküvöket szervezek számomra egy  varázslat,mindig is azt hittem hogy ennél nincs tovább...
De van! Itt állok elötte! Kenan annyira tökéletes,én pedig.
-És te is az vagy együtt vele! Ti együtt vagyok tökéletesek! Tudod hogy mennyire örülök hogy együtt vagytok? Talán sosem mondtam neked,de számomra az egyik legszebb dolog amit láttam eddig életemben az a ti kapcsolatotok! Ahogyan kiegészítitek egymást, szeretet,aggódás,féltés,bizalom.
És mérhetetlen szerelem! Igazad van,álomokat váltottál valóra a munkáddal,és aki ilyenekre képes Amria,aki küzd azért hogy addhasson,annak jár hogy többszörösen kapjon! És ne félj!
Mert nálad jóbb feleség vagy anyúka nem is lesz! Higgy nekem!

HÁT PERSZE HOGY BÖGÜNK!!!
Tudtam hogy ezen a napom sokat fogok sírni,de hogy már hajnali 7 órakkor egymást szorongatva szipogunk és sípol a teafőző,érzelgősködünk a padlón miközben isszuk a teát és együtt ijedünk meg magunktól a tükörben. Igen...erre nem számítottam.
De általában amikre nem számítunk azok a legszebb és legtanulságosabb dolgok.
Hogy miért?....

Lengedezik a szél és fehér orchideák díszítik a kertet,telis-tele vendégekkel,Dialara nénikém karöltve mellettem áll,rövid vörös fürtjei és csont vékony alkata törékeny mégis makrancos nőt sejtet.
Sosem ment férjhez! Talán nekem is ez a sorosm. Mindig azt mondta: -"Lányok,én szeretem a füszereket,minek egyem az ételt csak sóval ha kedvemre hinthetem minden félével?"
Igen ám! Csak hogy só nélkül egyetlen fűszerezett ételnek sincs igazán íze!
Mint ahogy a martini is csak alkohol,olíva bogyó nélkül.
Könnyekben úszik és mosolyokban a pillanat amikor kimondják a boldogító igeneket.
Amira ugy tündököl akár egy drága kő,és amikor kijelentettem még régebben nagy dacomban hogy
nincs mesebeli igaz szerelem. Akkor most bontom fel a saját szavam, mert van!
-Itt sétálnak mellettem karöltve. Mesebeli herceg és hercegné módjára....
Bárhogy is alakul az életem,boldog vagyok,mert a nővérem mindig az lesz!

Már a fogadáson...
Lányom!-Szolít meg apám és büszkén néz végig rajtam,citromsáraga ruhám a földet simogatja,sellö szabású igazán kecses darab. A mellemnél strassz díszítéssel ami úgy selylik a sejtelmes fényben mi a teremben mereng mintha drága kövek díszítenék.
Igen! Ez egy igazi Hugó Laxik el"de Fonzó darab. A nyári kollekcióból.
Akár a napsugár Isambul tengerén. Igy jellemezte Hugó amikor felvettem.
-Gyönyörű vagy Meyrem!-Fogja meg két kezemet apám És közben lassan táncolni kezd velem
 Mi mást is tudna nekem mondani?
Nekem? Az összetört szívű elesett lányának,aki csak másodhegedűsként,dacból menekült az álmai után a nővére árnyékában. A lányának kitől mást várt de csak Meyremet kapta,akinek az állítólagos vőlegénye,még el sem jött a családi ünnepre.
Lassusunk a hegedűszóra aztán Apám hirtelen megtorpan és így szól.
-Lányom nem ugy volt hogy a vőlegényed nem tud jönni?
-Igen,sajnos dolgozik és nem tudott elszabadulni...-Kezdem a kínos magyarázkodást amikor....
-De örülök hogy itt vagy fiam!-Apu elengedi a kezemet és egy magas férfira pillant,az illatát ezer közül is felismerném,és a barna szemek apámra mosolyognak.
-Én is örülök!-Aztán az én szemembe néz és apu a kezemet az övébe teszi. Majd helyben hagy.
 A váratlan vendég finoman a csípőmért nyúl és közel húz magához. El nem tudom képzelni milyen arcot vághatok,de abban szinte biztos vagyok hogy ha még a zene miatt nem is hallja ,a közelsége miatt biztosan érzi hogy a szívem szinte kiakar ugrani az üregéből.
-Szép estét Rashinda.
-Mit keresel te itt?-Rebegem és erősebben érintem a vállt.
-Hát,ha vőlegényed van azt illene meghívni a nővéred esküvőjére nem de bár?-Aztán Amiráékra
sandítunk akik sunyi vigyorral táncolnak.
-Szerencsére a "sógornőm" juttatott nekem is meghívót!
Na igen,erre aztán tényleg nem számítottam! Közben kellemesen lassúzunk. Úgy szégyellem magam hogy nem akarok belenézni azokba a meleg kávé szemeibe.Megérinti az állam és tesz róla hogy mégis nézzem.
-Hogy tudtál elszabadulni?
-Holnap  reggel indulok vissza.
-Nem kellett volna ,miattam eljönnöd hisz még gyászolsz és....-Hiszen még csak egy hónapja hunyt el az anyja.Hebegek-habogok kavarognak a gondolataim aztán amit tesz egyszerűen kisöpör mindent a fejemből és felégeti a bőrömet.
Finoman,szinte diszkréten szájon csókol,csak egy pillanatig,a szám ösztönösen rátapad az övre és magamba szívom mélyen az illatát,a frissen borotvált,durván férfi illatba burkolt mégis simogató mozdulatot.-Hiányoztál.-Sóhajtja a számra és egy pillanatra nem tudok sem válaszolni sem levegőt  venni....Észbe kapok hogy többen is tancolnak körülöttünk de ez már csak akkor sejlik fel amikor átvált a zene és többen elsétálnak helyet foglalni.
Pillanatokon belül veszem csak észre hogy az ami felcsendült az Amira kedvence
a kicsit sem török és tradicionálisan nem megszokott de mégis tökéletes dal.
Bruno Mars Versace on the Floor.
Azt hiszem nincs mit mondanom neki,a könnycseppet a szememben úgy is látta,így a nyakba temetem az arcom és táncolunk homlokon csókol és az öltönye gallérjába kapaszkodva suttogom mégis csak a fülébe. Csak egy éjszakát maradsz?
-Nem néz rám,a barna csupasz vállamat nézi behunyja a szemét és biccent egyet majd hirtelen megforgat.
Mikor vissza érek a karjai közé ujabb kérdéssel bombázom.
-Semmi esélye hogy "Isztambulban" maradj?
Büszkén elmosolyodik és erősebben szorítja a derekam.
Isztambulban?-Vet rám egy teljesen lemesztelenitö pillantást.-Az én Isztambulomban?
-Igen!-Suttogom,és ugy érzem égek,most vagy soha. Itt kell öt tartanom,kell nekem!!!
-Tudod hogy te vagy az otthonom!-Sugja elsimítva a hullámzó sima hajam a nyakszirtemről megragadom a kezét kifelé húzom a teremből.
A folyosón ahol senki senki sincs csak a lila félhomály a hűvös szél és a dal visszhangja Végig sietünk és a kertben kötünk ki,ahol már tisztán halljuk egymás lélegzeteit,szavait.
-Meyrem!-Megérint a hangja és a keze is de közelebb nem húz. Félek kicsit túl merész voltam.
-Igen?
-Nem akarlak megbántani,de vissza kell mennem!
Legyözöttem mosolygom de sirás kerülget. Mit akar???
-De én nem akarom hogy elmenj!-Mosolyog és leülünk.
-Olyan sok mindent kellene mesélnem,de lényeg hogy belevágtam valamibe,jobban mondva folytatom amit elkeztedem,nem szeretném még tul beszélni ezt de a lényeg hogy igazad volt!
Mindenben! És azt hiszem már tiszta a kép! Tudom hogy mit akarok,vagy mit akartam eddig is.
De...Szeretném a türelmedet kérni.
-A türelmemet? Mégis miről van szó?
-Rólam van szó,és rólad is ha akarod,és szebb is igy.... rólunk van szó...
-Várjak? Mire?
A szemembe néz és közelebb húzodik,a képembe vigyorog.
-Azt nem mondom el! Meg akarom mutatni!-Suttogja és a számhoz ér a szája.-Mutasd!!! -Suttogom és megragadom az inggallérját,finoman mégis kissé erőszakosan csókolom meg amiből fogalmam sincs hogy mit szűr le. De jelen pillanatban nem akarok azon őrlődni hogy vajon mit is gondol rólam.
Bele szeretnék feledkezni mindenbe mert elfáradtam és öt akarom de nagyon!
Lassan elválnak az ajkaink és nagy levegőt veszünk,sokat kellene beszélnünk de egyikünknek sincs szava. Nincsenek olyan szavain amivel letudnám írni el tudnák mesélni hogy valójában mit is akarunk vagy mit és érzünk. Így inkább csak mélyen elveszünk valahol a szemek és az érzelmek perceiben amiket lassan elhord a szél percmutatója végül én töröm  meg a csendet.
-És mikor jössz vissza?Miért nem mondasz valami konkrétat? Annyira elegem van belőled,komolyan mondom...egyébként is hányszor hívtál fel mióta leléptél? Mikor beszéltünk legutóbb?
-Tegnap éjszaka!
-Oké de nem hívtál! Biztos nyugalom terápiáztál valamik "kolléga növel"
-Féltékeny vagy Rasinda?-Kuncog én pedig tényleg majd felrobbanok. Beszteppel az extra szexi öltönyében meg a frissen borotvált képével. A Gürpinár imázsával meg az Aslan tekintettel. Alig állok a lábamon és erre benyögi hogy várjak. Mire? Szeretem öt! Hova akar menni? Ha menni akar mennyjen Ha maradni maradjon! Mi a fenét akar?
-Nem féltékeny,hanem össze vagyok zavarodva! Nem mondtad hogy vissza jössz,minek jöttél vissza ha megint itt hagysz?
-Emlékeztetnélek hogy t küldtél el,és jól tetted,dolgom van,és látni akartalak mert ugyan is te sem hívtál túl sokszor!
Felállok indulatomban és képes lenné toporzékolni vagy hisztizni,de inkább csak egy nagy levegőt veszek.
-Hát látod! Jól vagyok mehetsz dolgodra!
Felnevet...Mióta vagy ilyen házsártos?
-Amióta játszanak velem a magadfajták!
-Veled? Meyrem veled nem lehet játszani!  Meg sem engeded! Feláll és túl közel jön ahoz hogy ne olvadjak el újra.
-Látod hogy mégis engedtem...-Elkapom a fejem és érzem gyűlnek a könnyeim...A távolban vidám zene szól és tücskök cirpelnek, Visszafordítja az arcom és újból szájon csókol,egyszerűen nem birok magamnak parancsolni,feltépett szíjakat érzek magamon amik csattantak a földön és a hangjuk zúgást igéz a fejemben. Csak a lélegzeteinket hallom,az ajkai puha követelőző mozgását izét érzem és nem akarom hogy elmenjen újra.
-Maradj velem!-Követelem és újra és újra birtokba veszem az Oroszlánt.
Érzem hogy kicsúszik a kezeim közül és el fogom veszteni....

ÉS ELMENT???-Tör ki hisztérikus rohamban Hugó már a Gála napján Három nappal később...
-Igen! Még visszamentünk üdvözölte a családomat és még a fogadás vége előtt közölte hogy indulnia kell. Ráadásul az éjszaka közepén!
-Komolyan mondom ez a Sziszafiú teljesen belebolondult! És azóta nem is hívott?
-Hívott de nem vettem fel! Érezze csak hogy megbántott!
-Jaj Drágám,ha elment hozzád biztosan többről van itt szó!
-Arról van itt szó hogy minden más az életében fontosabb mint én,és ezt el kell fogadjam.
Ennyi...