-Én haza megyek,ha nincs rám szükséged!
Hallgat
-Jól vagy? Pillantok a szemébe de az lángol a dühtől és meg éget. Elnyomja a cigit és a kigyúló lápára pillant.
-Jól!
Könnyesek a szemeim és mázsásnak érzem a levegőt,elnehezedett a helyzet.
Meliha tényleg megfog halni!
-Azt hiszem indulok!_közlöm újra.
-Meyrem!
-Tessék?
-Nagyon sajnálom!
-Micsodát?
-Hogy belekevertelek az életembe! Egyszerűen nem volt erőm egyedül lenni!
És most te is meg kínlódód!
-Na ide figyelj Alslan! Nagylány vagyok már! Eltudom dönteni mit teszek!
-És mit fogsz tenni?
Elmosolygom magam,a szemébe nézek és a válaszom a következő:-Veled maradok!
-De hát az előbb indulni akartál.
-Megyek is,reggel munka van. Úgy értem nem hagylak cserben! És nem sajnálatból,hanem csak mert ilyen jó fej vagyok!-Jelentem ki hegykén.
-Elmosolyogja magát. Megölel szorosan,el kellene engednem de....áh a fenébe ölelkezzünk!
Lassan elenged és azt mondja.
-Jó éjszakát pinki poni!
-Neked is kis oroszlán!
Aztán kilépek a kapun és ö újra rágyújt.
-Mustafa!-Szólok vissza.
-Igen?
-Csak a sármod hasonlít apukádra!
-Hogy mit?
-A sármod!-Kacsitok-Tudom hogy ez bántott! Te jó apa leszel!
-Mosolyog...-Ugye tudod hogy először dicsértél meg?
-Tudom!-Mosolygom aztán leintek egy taxit.
Az autóban Amirát tárcsázom.
-Szia drágám,már kész a vacsora.
-Szerelmes vagyok!
-Hogy mit?
-Igen! Szerelmes vagyok!-A taxis rám mosolyog a visszapillantóból,
-Jól van drágám,oké-Amira kissé meghökkent de muszáj volt valakinek újra mondanom.
Úgy érzem amikor ezt kimondom újra könnyű vagyok,és nyugodt! Igen,nyugodt hogy tudok még szeretni. Igazán feltétel nélkül,szeretni....
Hazaértek! Gyertyák,finom étel illata és Amira kellemes ölelése fogad.
Elmesélek neki mindent,kitálalok az éréseimről,és könnyes lesz a szemem,mint ha mázsák hullanának le rólam. Selim óta egyetlen férfinak sem mertem a közelében maradni.
Ellen szemben amikor összehozott a sors ezzel a sebes szívű oroszlánnal úgy érzem hogy egy hasonló cipőben járó majd balzsam lesz a lelkemnek.És így is lett! A többi rizsa hogy nem szőke vagy hogy borostás vagy eleve nem is az én zsánerem csak ellenérv volt amivel erősítettem magam körül a falamat. Ledőlt az a fal!. Meg is szűnt! Amikor ott ültem az izmos görög félistennel arra gondoltam.
Itt van előttem a tökéletes,aztán felöltött bennem a kérdés. : Akkor vajon miért jár az agyam azon hogy most vajon féltékeny-e? Vagy szomorú?
Azt még nem tudom hogyan tovább,de minden esetre jobb hogy kiderült magam előtt a tény.
Szeretem,és ezen a világ összes görög félistene sem változtathat!!!
Másnap
Hugo mellet az élet fáj! De szó szerint,ha meghallja valaki hogy mivel foglalkozom mindenki azt hiszi hogy egész napomat azzal töltöm hogy mindenkinek meg mondom mit vegyen fel!
Hát messziről nem!
Az Hugó dolga,én caplatok utána,jegyzetelek,pakolok tervezek szaladok,intézkedem.
Hugó,láttad már az ördög padat visel című filmet?-Ércelődöm ironikusan.
-Persze! Különbség köztem és Miranda közt,hogy én több Dolcét hordok,és van humorom!
-Meg ö nő!-Esett ki a számon,-Mire Hugó ez csak le legyintette.-Az mindegy,tudod hogy női lelkem van!
-Tudom! Mosolygom rá,aztán lazítás képpen benyom egy Kenji Girac számot.
Ö mindig azt mondja a lelke francia,az temperamentuma olasz a szíve török.
Kenj és Lara Fabian a kedvence,és érdekes hogy én sem unom.
Délután egy modell érkezett hozzánk egy reklám ügynökség küldte.
Olyan igazi díva alkat,sovány,de formás,szögletes arccsont,bézs barna bőr,égető málna ajkak,és
alá rendelő tekintet.
Pillantásunk az Oroszlánnal keresztezi egymást amikor a modell , Hayzian Marla-Livardi,leveti az áttetsző selyemköntöst és hanyatt fekszik a ponyván.
-Nem először jár itt! Azt hiszem volt egy kis etyepetyéjük a szépfiúval de most eljegyzett menyasszony hírében áll!-Sutyorogja oda a bő információt Hugó.
Figyelemmel kísérjük ahogy Mustafa dolgozik,a lány pedig alárendeltem teszi a dolgát.
Mélyet sóhajtok. Talán most féltékenynek kéne lennem?
Látom köztük a meggyúló tüzet a sistergő mozdulatok megvannak,óvatos sokat mondó mozdulatok.
Vigyázva arra hogy ne menjen át intimitásba a munka de mégis szenvedélyt mutasson a kamerának
a lány. Igen! Féltékenynek kellene lennem. Főleg így hogy tudom,volt közöttük valami.
DE!
Megvan a véleményem a féltékenységről.
A nők 70%-a azért féltékeny mert nem tartja a párjával való élettani vagy szexuális kapcsolatát teljesen egészségesnek.(Amiről megjegyzem,nem mindig a nő tehet) DE! Általában az ellaposodott kapcsolatok azért hullanak szét, majd kapnak újra lángra a (hiány miatt) mert nincs odafigyelés!
Hiszen a férfi a "szultán" a nő pedig szeretet éhes vagy csúnyán mondva tétlenül tárt lábakkal várja a csodát! Ami felettébb szomorú,hiszen nem kérheted számon kapcsolatod hím párján hogy vadásszon le amikor már régen hagytad hogy lerágott csont légy!
Tehát mosolygom,és szíves együtt működésemet mutatva. Megkérdem miután távozott a lány és mindketten pakolunk:-Ö az olíva bogyi?
Felém tekint aztán a fényképező géppel babrál.-Nem! -Jelenti ki teljes közömbösséggel.
Miért nem hagyok helyet a féltékenységnek?
1.Mert megcsaltak! Ott tudom mit rontottam,nem voltam izgalmas. Talán nem is illetünk össze teljesem más tészta. De lerágott csont voltam.
2.Miért is lennék az,amikor tudom hogy én vagyok Meyrem?! Az a Meyrem aki olyan mintha a napjaiból való kimaradhatatlan Óra,perc,lélegzet,étel,vagy épp kávé lennék. Ellen szemben ö egy levadászandó pipi. Amit teljesen megengedettnek tartok,hiszen vagyok annyira gyenge még hogy ameddig nem állok készen hogy elmondjam mit is érzek addig kell hogy valamin vagy valakin rágódjon.(Már,amennyiben az eljegyzett kacsója nem zavarja,)
3......Nincs három! Nem vagyok féltékeny! Majd leszek ha szerelmes lesz valakibe! Mondjuk ha Zsalida vissza kerülne a képbe biztos hogy földhöz vágnám magam. De ameddig sport neki a pipi vadászat hát hajrá!
-Miért érdekel? Veti fel a kérdést és már is mondom a választ.
-Mert Lialánában nagyon fel voltál "pácolva"!
-Pácolva?
-Igen,olyan...tejesen kábultan beszéltél róla.
-Részeg voltam,veti oda.
-Tudod,részegen az emberek rettenő őszinték!-Első lépés az igazság felé,célozgatok,remélem érti.
-Tudom!-Sóhajt majd vissza fordul az állványhoz és megigazítja azt.-Egyébként nem érdekel!
-Az olíva bogyi? Vagy ez a nő?
Mélyet sóhajt.-Úgy az egész! Nem kell senki! -Arca nyúzott és törött. Magamat látom benne.
-Üdv a kiábrándultak klubjában!-Nyújtom a kezem és ö szomorúan mosolyogva megpuszilja azt.
Ö is szeret engem,csak kétlem hogy szerelmes lenne belém!
Na ez a bibi! Ha nem szerelmes,akkor kapaszkodó vagyok! És kezdődik az ördögi kör újra.
Csak egytől félek,és féltem egészen idáig is,mi lesz velem ha az érzelmeim miatt elveszítem a legjobb barátomat?
-Meyrem drágám! Merre jársz?-Kekeckedik Hugó.
-Mit akarsz kihúzni belőlem,mondd?
-Féltékeny vagy?
-Nem,inkább szomorú...Figyelj Hugó,pár nap szabadnapot szeretnék.
-Mikor?
-A lehető leghamarabb.
-A munka elöl menekülsz vagy a Szisza fiú elöl?
-Egyik elöl sem,ne bonyolitsd! Csak kell egy kis szusszanás.
-Mikor akarod bevallani nekem hogy mennyie oda vagy a formás fenekéért?
-Oh! Te kis huncut! -Kacsintok Hugóra és használom az ö szavait ellene,-Ne légy ilyen csintalan!
Hegykén elneveti magát és a karjaiban kötök ki.-Olyan akár egy pipiskedő nő.
A mosolya felvdit és jól esik az ölelése.
-Persze hogy kaphatsz szabit,megbeszéljük!
*** RAMADÁN***
Az első felnőttként ünneplő Ramadánomon emlékszem égszínkék ruhában voltam,a hajam hullámokban hullott a vállamra és a szerelem ellepte a szívemet.
Ha jobban belegondolok,már 14 évesen is lázadó, voltam! Na jó,talán annyira nem.
Hiszen a Ramadán csak az étel böjtöt és a házasélet tiltását jegyzi elő.A csókot nem...
Tizennégy éves voltam,és örültem szerelmes,emlékszem Selim megfogta a kezem és a házuk végébe vezetett,a mellettünk rozsa ágyások terültek és még napnyugta előtt pirosra csókolta az ajkaimat.
Akkor véltem magamban felfedezni a nőiességet,amikor ö megmutatta az érzékeimnek,
Milyen is egy nő!
Akkor még lövésem sem volt arról hogy hova jutok,mindig is a felesége akartam lenni.
De már semmiért sem cserélnék Fatmával.
-Min gondolkodsz ennyire?-Von kérdőre a mellettem sétáló Oroszlán.
-Múlton...-Suttogom és közben elterül a tekintetünk a téren csillámló ünnepre,lámpások,viháncoló gyerek kacajok,csillogó kendők.-Szerettem ezt az ünnepet.
-Én sosem!
-Gondolatm!-Gúnyolódom,hiszem tudom hogy ez a nap két olyan dolgot tilt amit ö imád,Szexelni és enni!
-Visszapillant rám kacéran s én még kacérabban benyögöm.
-Én ramadánkor csókolóztam először.
-Oh te bűnös nő! Tisztulj!
Felnevetünk aztán megpillantom hogy sokan özönlenek a közeli Mecset körül.Megragadom a kezét.
-Gyere,tisztuljunk!-Fel sem fogta már a mecsetben térdelt,és imára intettem,
-Minek?-Suttogja bosszúsan.
-Mustafa kérlek!-Tudom hogy Meliha is megtanította hinni csak az élet sodorta a hitetlensége felé a szomorúság sok sötét gondolat attya de Alah segít ha érzi mellette állsz és ö melletted lesz.
Nekem azt tanították,
Két tenyerét az arcára simítva az ima befejeztével felállt s ott hagyott.
-Utána siettem...
-Megtisztultál?-Gúnyolódik.
-Mustafa...! Intem több tiszteletre mégis csak Allah könyörületesét akarja szurkálni.
Látom a szemiben a megvetést.
Meggyújtott cigarettáját mélyen le tüdőzve pillant a semmibe.-Kikapom a kezéből,s ö megdöbbenten pillant rám.
-Ne add elő nekem a dacos kisfiút! Se a hitetlent.
-Miben higgyek? Tudod te hányszor kértem hogy gyógyítsa meg? Nem hallotta.-suttogja reményvesztetten s szinte már gonoszan pillantva a Mecset bejáratára s vissza veszi a cigarettát a kezemből.
-De igen,hallotta adott időt!-Suttogom, s lehet már meg sem hallja.
A kórházban szürke folyosó üresen kong,belépünk Meliha elernyedt vékony teste az ágyon pilleként pihen.Mellé lép megpuszilja hosszan a homlokát de Meliha nem nyitja ki a szemeit.
Csendes őrlődés után Mustafa gyertyát gyújtott.
-Menj haza!-Simogatja meg az arcom megfogom a kezét s ott tartom még közben ingatom a fejem.
Amikor kinyitom a szemem homokon csókol, Istenem,mennyire kívánom a száját.kiszárad a torkom.
-Menyj! Kérlek!
-Holnap nem kell mennem dolgozni,és a héten sem. Hugótol szabadságot kértem.-Rebegem.
-Miért?
-Csak ugy...
-Hogy mellettem lehess?
-Is...-Suttogom röviden és felállok.
-Szeretnék veled beszélni Meyrem,-Köszörüli meg a torkát.
-Miröl?-Istenem,tudja hogy belé szerettem,biztosra veszem hogy most akarja meg húzni köztünk a záró vonalat. Elszorult torokkal és dörömbölő szívvel indulok utána ki a folyosóra.
-Mit szeretnél?
-Meyrem,már mondani akartam...de csak ma lett végleges,...
-Micsoda?
-Ha anyu meg....szóval ha elmegy. Én sem maradok Iszambulban.
A lábaim kocsonyaként akarnak összeomlani a szívembe feszítő fájdalom ugrik.
-Hová akarsz menni?
Mély levegőt vesz és nem néz a szemembe.
-Nem régiben kaptam egy munka ajánlatot Ciprusról,Talán ott is maradok.
Egyetlen egyszer érzetem hogy a halál után vágyódom,most másodjára is ugyan olyan keserű.
-Miért?
-Minek maradjak? Kivel? Hogyan?...
-Hogy..Hogy-hogy kivel? Itt vannak a barátaid! Ali,Hugó, Besír,és ÉN!!!! Ott leszel egyedül!
-Nem telepedhetek rátok! -Áll fel indulatosan!
-De..
-Nincs de Meyrem! Nézz magadra,karikásak a szemeid,ha kell ha nem itt vagy hallgatod a nyüszítésemet,elviselsz, caplatsz utánam,mindet sajnálatból. Nem engedhetem hogy tönkre menj az én fájdalmam miatt.
-Ne! Ne játszd itt nekem a hőst jó?-Szipogóm.-Én jól vagyok,és te is átvészeled,és...-belém folytja a szót a szoros ölelése.-Ne menj el! -nyüszitem
Nem szól,egyszerre ütemesen és lassan lélegzünk ki be,a mellkasa az enyémmel együtt emelkedik és lankad,a szemeimet csípik a könnyek és olyan erősen szorítom hogy elfehérednek az ujjaim.
-Muszáj!-Suttogja.
-Nem muszáj! Nem lehet ennyire csökönyös!-Ugy dacolok vele mint egy kislány.
Felemeli az arcom,az ujja simogatja az állam, a szemeim könnyesek hogy nézzek igy a szemébe?
A francba,erre nem voltam felkészülve!
-A homlokunk a másikén pihen.
Meg akarom mondani hogy szeretem,de úgy félek....
-Lenne egy kérésem!-leheli.
-Micsoda?
-Eltávolodik és a zsebéből egy kulcsot vesz elő.
-Erre vigyázz kérlek.Ez a bérelt raktáram kulcsa,ott vannak a kiállításra szánt képek.
-Hogy micsoda? Már a Galériát sem akarod?
-Meyrem! Az orvos azt mondta anyámnak napjai vannak! a Galéria 22-én lenne hivatalos.Nem fogok gálánsan koccintani a sikeremre miközben gyászolok!
Remegö kézzel veszem el a kulcsot.
-Nálad van a legjobb helyen!
-Maradj itt kérlek!-Sosem könyörögtem férfinak!
-Már eldöntöttem!-Közli hidegen és vissza megy a kórterembe engem faképnél hagyva....
Elmegy??-Kapja fel a fejét Dzsanéla a butikban. Kisírt szemekkel meredek rá. Nyomorultul érzem magam.
-El kell mondanod neki!
-Most? Az anyja haldoklik,ismerem öt,nem most akar boldog lenni. Még ha szeretne akkor sem
most lenne a legalkalmasabb az idő.
-Nem te mondod mindig hogy a szeretet nincs időhöz kötve,Meyrem Rashinda?
-De...de ez más! Odaadta a kulcsait,megkért hogy költözzek be a lakásába ameddig távol van,hogy ne adják ki addig senkinek mig vissza jön és a raktár kulcsát már eltettem,Nem lesz galéria,
Eldobja az álmait és menekül! Ö imádja Istambult! Szereti a stúdióját,az itteni életét! A francba is!
-Nem lennék a helyetekben!-Fonja össze bronz barna karjait a mandula szemű mindig jókedvű de most borongós tekintetű barátnőm.
-De mondok én valamit! Csak te tudod itt tartani!....Bizony szívem! Csak te!
Játszottam a tűzzel,és most lángolok.
Igen akarom öt,a nap konokul süt a szemembe,és a mólón lógatom a lábam.
Idefelé láttam egy párt akik épp házasodtak,a szívem ketté akar hasadni!
Mi francért vagyok ennyire csökönyös? Miért nem mondom el neki?...Ellökne magától?
Tudna egyáltalán engem szeretni?
Vagy bárkit? A divatbemutatóra gondolok s arra amit akkor mondott,
"Egyszer rám tapadt egy igazi nö is" -Rám gondolt! El kellene mondanom neki,és talán akkor nem menne el! Tudnia kell! Így is úgy is elveszítem,ha elmegy bele szeret ciprusba a rejteke lesz a régi életétől. Tudom hogy milyen,könnyen megszereti a kényelmeset,az egyszerűt,és tesz úgy minta minden rendben lenne. Ameddig van hely ahova menekül,ameddig van martini amibe belefolytja magát ,ameddig van ereje nevetni míg inkább sírna,addig ez így lesz!
Ö egy erős férfi,akinek meleg a szíve. De ö is csak ember! És tudom hogy ugyan olyan csökönyös mint én! -Felkapom a táskám és bemegyek a kórházba,már lassan sátrat ver ott,tegnap például a folyóson dolgozott. Az ölében fektetve a laptoppal félkomásan nézte át és küldte el a munkáit.
Nem mozdul az anyja mellöl...Biztos hogy ott van!
-Merre vagy Drágám?
-Szia Hugó! A parton,baj van?
-Nem,nincs semmi,...CSAK TOTÁLIS KÁOSZ!! Te tudtad hogy a szisza fiú itt hagy minket?
-Igen...tudom!
-Hát ez remek,elvileg én vagyok a főnök és nekem nem szól senki!
-Akkor mégis kitől tudod?
-Hát tőle,itt áll a felmondó levelén feketén-fehéren!
-Írásban közölte?-Hüledezem,ez nagyon nem rá vall,Hugó a barátja.
-Nem dehogy!...Itt volt és kést szúrt a szívembe..Hogy találok egy hamar még egy ilyen tehetséget? Mindenki öt akarja erre az a Ciprusi főmufti a szépség iparos majom akinek semmi köze a finom divatvilághoz lecsap rá! Művészetet kreál neki az ÉN kandúr- kamera-bajnokom és már fel is tört! Az a Ciprusban tanyázó pojáca!
-Ahjaj jön a melodráma. Mindjárt sírni is fog vagy hisztizni..Hugó kényes sikongatásától kínzó nevetés féle tör ki belőlem.
-Figyelj rám! Kérlek! Meg próbálom marasztalni,nem lesz semmi baj...Remélem.
-Ahj dobd be magad Cherry! .....
A kórházban már messziről megismernek a betegek és az orvosok is.
De Mustafa nincs itt,talán ez is egy jel hogy ne tegyem?
Be pillanatok Melihára,Isten bocsássa meg nekem,de már most olyan mintha nem is élne.
A szemeim újra könnybe lábadnak és elkerülve a sírást kifordulok a kórteremből.
-Meyrem!-Fogad a jelenléte,meleg és muszáj belé bújnom.
-Mi van veled?-Szorítom mint egy kislány a plüssmackóját,az ingének benzin,parfüm és erős kávé illata van. Szeretlek,csak ki kellene mondanom. Hogy kell ezt? Miért olyan nem ide illő?
Vagy miért olyan nehéz ez?
-Csak hiányoztál!-Nyögöm ki halkan.
-Tegnap óta?-Mosolyogja és nyom egy puszit a homlokomra,
Szeretlek,beszélnünk kell! Csak ezt kellene mondani Meyrem nyögd ki!!!
-Tudod hogy ragaszkodós vagyok!
-Tudom! -el ereszt és bemegy az anyjához,de én kint maradok. Kisvártatva kijön és közöl velem valamit.
Már jöttem volna hamarabb de apám újra beszélni akart velem.
-Járt nálad?
-Igen...
-És mi történt?
-Semmi,kitessékeltem,aztán jött a "megbántam bűneimet duma"...Fiamnak hívott...Érted te ezt?-A tekintete olyan megtört és zavaros,ajkamba harapok.Ellepi a szívemet a mély sajnálat az én lelkem is érzem az övével együtt töredezik darabokra....
-Várod.. egész kölyök korodban várod ezt az egy kurva kibaszott szót hogy Fiam.
És mikor megkapod,olyan színtelen,olyan értelmét vesztett...
Fogaimat összeszorítva nézem öt,ö pedig a fehér csempét a lábunk alatt.
-Elegem van...!-Temeti egyik tenyerébe a homlokát én pedig megérintem az arcát.
-Tudom!-Suttogom.
-Elvesztem Meyrem! Össze vagyok roppanva,és nem tudom hogyan kell tovább gondolni a múltat.
Nem tudok ebben élni,nem tudok itt lenni. Vagy a halál vagy a menekvés...
Kitör belőlem a zokogás. Meg lepődik...
-Ne sirj! Erről beszélek,kikészíted magad miattam! El kell mennem innen gyorsan!
-Épp azért sírok mert elmész te ütődött!-Csapom kicsit karba,-Persze hogy sajnállak!
Nekem is van szívem!!
-De még mekkora!-Mosolyog és karját nyújtja felém....
-Menj! Menj el...Ha az meggyógyít menj Aslan!
Mért csináltam ezt? Miért nem mondtam hogy szeretem?
Azért mert tudja! Elég jól ismeri a nőket ahhoz hogy érezze a rezgésemen,az ölelésemen felismerje a szememben,vagy a szavaiban. Már nem elég a martini,sem semmilyen rogyá tett "Ágynemű"
Nem elég a vicc,nem vagyok elég én sem, Neki friss levegő kell ami majd szárítja a sebét.
Elengedem mert szeretem...
-Ennyi??? Ennyii???
-Ennyi Hugó! Szeretem a javát akarom ha menni akar nem húzom vissza.
Gyere ide Cherry!....Kemény csaj vagy!
-Dehogy vagyok! Csak olyan rohadtul szerelmes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése