11.Rész

Ahogy visszaérkeztem Isztambulba nyakig be lepett a munka!
Napi 5,fotózás,különböző cégek keresték fel Hugót,rengeteg modell várt arra hogy Bahar kipingálja.
Én pedig csak kapkodtam a fejemet,éjszakára úgy ki voltam merülve hogy észre sem vettem amikor az íróasztalom előtt állt.
-Húzós nap volt....
-Húzós hét volt inkább....-Pillantok fel rá,és sóhajtom.Megropogtatom a nyakamat és felállok.
Egymásra pillantunk és szótlanul a parkolóig sétálunk.
-Haza mész? Vagy anyukádhoz?
-Még nem tudom....-Meggyújt egy cigarettát,mostanában sokkal többet szív.
-Hazasétálok.....-Jelentem ki,olyan jól esik a hűs levegő a fullasztó nap után.
-Komolyan? Magassarkúban?
-Kedvem szottyant...-Elnézi az arcomat egy ideig.Mintha csak pihenne a tekintete.
 -Tudod mit? Nekem is...-Elmosolygom magam.

Elénk tárul az éjszaka. A macskaköves úton tényleg nem a legjobb a magassarkú,így lekapom a lábamról,arany kis fényekben úszik a város,a tenger mellettünk morajlik,az autók lustán araszolnak az úton.
-Azon kapjuk magunkat hogy a lakásom parkolójában állunk,és beszélgetünk,munkáról,és fáradtságról.
-Megyek,nem zavarlak.-Kap hirtelen észbe,megöleljük egymást és felmegyek a lépcsőn.
Amira már alszik amikor benyitok.
Folyton csak az arcát látom  zuhanyzás közben ahogy otthagytam.
Egyedül,búskomoran. Tudom hogy nem ment haza,10 óra van. Vagy bement az anyjához,és ül a kényelmetlen széken,vagy beült a Lialinába.

-Szabad ez a hely?
-Te mit csinálsz itt?-Jól tippeltem,előtte egy martinis pohár,üres...
-Kedvem szottyant,-Teszem le magam a székre-Randizni egy pohár martinival.
-Ali báttyám egy martinit a hölgynek.-Int oda a pultba öreg barátjának,aki fekete korom szemeivel mindig mosolyogva fogad minket.
-Legyen kettö!-Pillantok a poharára.Ö pedig rám.ez pontosan az a tekintet aminek a mondandója mindig egyet jelent! "De jó hogy itt vagy!"
A negyedik pohár után már becsiccsentettünk,aztán elkezdett mesélni valakiről....

-Megismertem valakit.
-Egy hölgyet?
-Egy hölgyet!
-És? Mi szándékod vele?
-Nem tudom....próbálom megfejteni hogy mi a helyzet,de valahogy nehéz.
-A helyzet vagy a nő?
Felnevet...A helyzet!
-Miért?
-Ö más mint a többi...
-Milyen?
-Mint ez a martini a számban.
Elkerekednek a szemeim s közben beszippantom a szám.
-Extra szűz benne az olíva bogyi?
-Mosolyog,....Olyan kellemes! -Hü de kéjelgőre veszi,tényleg tetszik neki az a nő.
 Kíváncsi lennék ki az? De nem veszem öt komolyan,ö majdnem minden nap megismer egy nőt aki tetszik neki.
-Mindjárt jövök! -és mosdó felé indul.
Itt maradok egy lassú török dallammal, (fogalmam sincs ki az előadó,vagy csak most nem ismerem fel?)Tényleg kezdek részegedni! Nem is iszok többet,-Szóval maradok a dallammal meg az üres poharammal.Aztán az elunalmasodott arcom egyszerre világot látott!!
Egy magas férfi lépett be,állkapcsa széles,tartása délceg,szőke haja barna  bőre kékes szürke szeme egyszerűen arra késztetett hogy felgyülemlett nyálamat visszanyelve mosolyogjak felé amikor láttam hogy helyet keres.
-Szabad ez a hely?-Lép felém.Finoman bólogatok. -Ja hogy Mustafa is itt van? Na ez mi lesz na nem egy kompromittáló helyzet?
-Társaságot váltottál?-Pillant felém.Belém fagy a szó aztán a jóképűség főistene szabadkozni kezd.
-Azt hittem szabad vagy bocs....
-Az!! Szabad! Mint a Burszába repülő madarak,ugye Meyrem?-Felhozza nekem itt Burszát!! Már most ezt gondolja hogy elküldöm oda ezt a félistent?
-Burszáig azért nem repülünk!Vigyorgom s korholó tekintetem elkapom majd  magyarázni kezdem hogy ö csak a....
-Bátyám!
-A sógora vagyok!
Anyám! Na jó,most mit mondjak???Erre Mustafa improvizál helyettem.
-Már mint a bátyja sógora!Már mint az unoka bátyja testérének a sógora,nénike ágán,de nem közel,csak épp másodfokon!
-Mindannyian belekavarodunk Mustafa mentő rizsájába,aztán végszóul ennyit mondok mielőtt még teljesen zakkantank néz minket és itt hagy álmaim pasija.
-Szóval a rokonom! -Mosolygom.
-Igen,az! Akinek mit is kell csinálnia?-Sugja diszkréten.
-Aki épp menni készült!
-Burszába!-Bólogat Mustafa mint aki jól éri a dolgát!-Tárulj szezám!-Böki oda nekem majd a hátára csapja a zakóját és itt hagy minket!



                                                                 ***Reggel***

-Tárulj szezám?-Lépek be hozzá a stúdióba fennhangon,egyik kezemben kávéval,és lecsapom magammal együtt a táskám az íróasztalára
-Borzalmas szöveg!-Grimaszolok,ö pedig kisvártatva ennyit mondd.
-Ne a szövegemet okold a szezámod zárlatosságára!
Felcsattanok-Rám van írva??-Közelebb jön és a mutatóujját lassan végig húzva a homlokomon így szól.
-Igen! Ide van írva:-Elküldtem Burszába,mert csak a kincses barlangom érdekelte!-Felpillantok rá.
S dühösen folytatom.:-Három mondat után fel akart vinni magához,amikor értetlenkedtem közölte hogy nálam is jó lesz!
-TAHÓ!-Köhögte,majd magához ölelt. Jól esik a melegsége.
-Pedig még ilyen görögös álla is volt!-Szorítom össze az ujjaimmal az állam hogy tudja miröl is beszélek,de ö csak rám mosolyog.-Olyan mintha a nap sütne rám.
-Tudod mi kell neked?....Bahlava!
-Bahlava?


Ebédidőben lesétáltunk a térre. Bahlavát ettünk,közben közölte hogy:
-Apám felkeresett!
Rögtön megállt a falat a számban és rámeredtem.-Hogy micsoda?
-Jól hallod!  Húsz év után,ott állt az ajtómban,és azt mondta. Szervus fiam,én vagyok az apád!
Beszippantom a számat,nem szeretnék tiszteletlen lenni és elnevetni ami neki fáj,de ez komikusan hangzott.
És egyébként is teljesen abszurd!-Ezt hogy gondolta? És mit tettél?
-Mit kellet volna? Szólítsam apunak és invitáljam be az életembe, mintha mindig is a részese lett volna? Nem kért belőlem,most én sem kérek belőle.
-Jogos! Törölgetem meg a számat a szalvétával majd ahogy leteszem és rápillantok látom hogy megtörte a találkozás.Megérintem a kezét.
-Azt mondta hibázott,hozzuk helyre. Mondtam neki hogy hozzunk helyre azt amit te húsz év alatt ezerszer rendbe hozhattál volna?
Megköszöntem hogy befáradt,és megkértem hogy soha az életben ne kerüljön a szemem elé.

Arca büszke,és határozott,de a szemeiben csillog a fájdalom.
-Jól van kis Oroszlán.-Mosolygom rá,és rájövök hogy valójában mennyire erős férfi is ö...
-Miért hívsz oroszlánnak?-Hökken meg.
-Nem tudom,-ingatom a fejem. Közben pedig milló és egy okom van igy hivni.
Elösször is a szemei olyanok mint sötét kávészemek,de mikor a fény csillan rajta előjön a színe
szép aranybarna,s büszkeség csillan bennük. Igen,ö büszke, nemes szívű. És sebzett. Akár az oroszlánok.
-Aslan vagy és kész!
-Azt hittem azt fogod mondani hogy bunkó voltam.
-Nem! Ingatom a fejem hegykén.-Jobban mondva,igen! Az voltál,de elegánsan,és megérdemelte!
Mosolyog és megfogja a kezem,megszóritom az övét.
-Biztosan tudja hogy anyukád nincs jól...-Szomorodom el.
-Igen,mondta is. Azt mondtam inkább leszek egyedül mint rossz társaságban.
-Mondtam már hogy kedvelem a markáns szövegeidet?
-A szezámot is?-Somolyog.
Hangosan felnevetek.-Az nem túl elegáns,de találó!

Ha van valami amit szeretek benne,az a humora,vagy a hogy éri az enyémet.
Tudunk nevetni,még olyankor is,amikor sírni kellene....

-Sajnos ez minden amit tehetünk Gürpinár úr!-Érinti meg a vállát a doktor,épp most adtak be Melihának egy újabb adag fájdalom csillapítót...
-Anyu.-Mondogatja halkan mellé rogy és a kézét szorongatja. Meliha szemhéjai rezdülnek résnyire nyitja karamell barna szemeit.
-Shezadem'*...-Rebegi halkan rekedten.
Úgy érzem hogy már most nem bírom tovább...legszívesebben kiszaladnék zokogni,de a szívem visszatart és vizet adok Melihának.
-Nincs valami erősebb,mondjuk egy serbet"* megtenné.
Mustafával egymásra nézünk,és könnyes mosoly  körvonala rajzolódik az arcunkon.
-Anyu mit akarsz? Így is be vagy tépve...-Simogatja meg a nő nyúzott arcát aztán Meliha igy szól:
-Olyan vagy mint apád!-Az az áhítat ami körülveszi a nő tekintetét,mindent elárul.
Mustafa meghökken arca megrándul,mintha szúrós fájdalom nyilallt volna belé.
-Ugyan olyan vagy mint ö,csak a szemeid...A szemeid az enyémek...-Meliha próbálja megsimogatni Mustafa arcát de már ez is nehezen megy,az Oroszlán megcsókolja anyja kezét majd homlokát és magunkra hagy! Cigizni és vivórni megy....


Drágám! Meliha engem kér,vigyázzak rá,ezt veszem ki egyre kábultabb szavaiból.
A szemei könnyesek és én sem bírom már tartani. Fogom a kezét és ennyit mondok.
-Vele maradok! Nem lesz egyedül Meliha!
-Vigyázz rá,kérlek!
-Szeretem öt! Vigyázok rá!
Meliha megnyugszik és elalszik,rettegve figyelem a gépet ami pittyeg mellette.Lassan de ütemesen ver.
-Csak elaludt!-Nyugtatom magam,majd a táskámhoz kapok és megtörlöm a szemeimet.
Igen....Szeretem öt! Mindvégig szerettem! Miért egy halálán  levő nő kell ahhoz be beismerjem,saját magamnak hogy szeretem? Gyáva vagyok! Gyáva,mert nem mondtam eddig magamnak.
Nem akartam tudni róla! De olyan természetesen nyugtattam vele ezt a szegény angyalt,hogy már nem félek...Szeretem....Nagyon szeretem...





*'Shezadem: Hercegem
*''Serbet: Török ital.