6.Rész

 Még a hétvégénAmirával és Kenánnal érkeztünk anyuékhoz
A szüelink úgy ölelik Kenánt mintha a fiúk lenne.
Persze szín igaz hogy tökéletes Amira számára amikor eljegyezték egymást nagyon örültem.
Egy bajom van hogy Apu és Anyu azóta vájkálódik hogy miért nem találok már én is egy jó kiállású
emberkét magam mellé?! Féletenek mi lesz velem egyedül ha Amira összeházasodik Kenánnal.
Nem értik hogy tudok már magamra vigyázni.Persze ők még mindig úgy hiszik Selimet szeretem.S az az érdekes hogy pár hónappal ez előtt azt hittem én is.....

-Gyere drágám egyél velünk hívott anyu az asztalhoz.
A világos napsütötte falon még mindig ott díszelegnek a gyerekkori fotók.
Anyu kedvenc virága sosem hervad el,apu dohányzó asztalán még mindig ugyan abban a sorrendben sorakoznak a szivarok,és a jóféle Brandy.
 Apu rámosolygott.
 Pezsgőt bontott és koccintottunk méghozzá rám!
-Sok sikert a további munkádhoz!!- Gratulált mindenki!- Olyan de olyan boldog voltam nagy szerető családom van.És szerencsés vagyok! Elemszemben Mustafával,
Az egyetlen aki úgy szereti öt mint engem anyuék hamarosan el hagyja

Szóval annak a "barátodnak köszönheted a munkád?"-Pillantott rám anyú cinkos mosollyal.
Már a teraszon kávézás közben...
-Igen,neki,szólt az érdekemben ez még nem jelenti azt hogy elvesz feleségül,ne kombinálj kérlek!
-Pedig jelentheté.Rendes tissztességes lány vagy! Ha akar valami igen is jegyezzen el!
-Anyú! Csak egy barát!
-Ühüm! A barátok tudtommal nem csókolóznak egy esküvő kellős közepén!
-Szuros tekintetetm Amirát surólja,
-Most mi van? Anyunak igaza van!
-Ez bonyolult....
-Igen az lányom,tudd hogy hol a határ és huzd meg a vonalat! Ha szeret jegyezzen el,nem ha nem ,ne csókolgasson!
-Igen is fönök asszony!-Miért is magyaráznám el anyunak? Elködösltik az emléját az oszmá szokások. Egy rész lehet hogy igaza van! De tudom hol a határ. Nem engedem neki többet.
Sebzett oroszlánnal nem játszunk...
-Nincs köztünk semmi! -Néztem anyu szemébe őszintén,könnyedén.
-És miért van az hogy úgy látom a szemedben hogy ezt egy picikét bánod?
-Nem tudom...Mosolyogtam majd megpihent a tekintetem a vén diófa alatt ereszkedő hintán,anyu rozsaszin virágain.A gyönyörű zöld pázsiton...


Du:.....

Anyuval alig akartuk elengedni egymást a búcsúzáskor majd hirtelen benyomott egy ilyet: Nyugottan hozd egyszer el azt a  fiút is! Szívesen látjuk!
Belém szorult a szó is..Szerencse apu nem hallotta. Kezdhettem volna magyarázkodni,neki elmagyarázni hogy csak barátok vagyunk,Ugyan apu ezt hogy értené?
Méghogy egy nőnek,egy férfi a barátja? Ugyan!
Amikor beszálltam az autóba Kenán közölte hogy tankolnunk kell hosszas búcsúzkodás után ott találtam magam a benzinkúton. S mit adott Alah kinek az útjába sodort?
Meyrem!!-Ismerős hang a szívem is megállt.
Selim?
Szia! A magas szöke férfi felém tart.Ugyan az az illat, erősebb vonások de nem ugyan az az ember!
Szia hogy vagy?-Ocsúdtam fel sietően,elővéve a Meyrem-féle büszke rezzenésen arcát.
Jól-Jól! Beindult a vállalkozásom végre!
Annak örülök!
És veled mi a helyzet?
Én Istambulban vagyok azóta is, Stylist ként dolgozom egy divattervező mellet.-Dicsekedtem,és olyan jól esett!! Minta ezzel azt sugalltam volna hogy jól vagyok és nem érdekelsz!
Mindig tudtam hogy ügyes lány vagy!
Én is!-Vigyorogtam,erövel telve.A szemei még mindig olyan kéken csillognak mint régen.
Ekkor odalépett hozzánk Fatma a lány akiröl azt hittem hogy testvérek vagyunk,hogy mindig melletem lesz! De a sors ugy hozta hogy eltépte a barátságunk láncát,és szivemet bepedig együttesen verék darabokra. Minden esetre vigadtat a látvány.Az iskola üdvöskéje aki mögött én mindig is az el esett szürke kisegér védenc barátnő vagyok, most slampos maci naciban pózol Selim Haseky mellet szép!
-Meyrem!! El se hiszem!
-Én sem- fancsalodtam le!
-Hogy vagy?
-Jól és te?
-Oh virulok kisbabánk lesz! Simogatta a hasát és majd felfalta Selimet mint valami nőstény állat,csak azért jött oda hogy ezt bejelentse! Hogy sugallja távolodjak a pasijától.
Örülök nektek!-Nyögtem ki feltűnően magabiztosan! És annak is hogy találkoztunk!
Sziasztok majd indultunk is hála az égnek!
Még egy akkora plééé pofáju dögöt mint ez a tejföl fejüü!!-Idegeskedett Amira,
Én csak nevettem Fatma drága hogy védte a zsákmányát!
Szó szerint zsákmányát! Hogy volt képük ehez? Idegeskedett tovább! Amira nem baj legalább láthatta hogy mit vesztet!
Köszi ez jól esett!De nincs baj jól vagyok!....

Este túl frusztrált voltam hogy ne hivjam fel....


Szia!
Szia..Miujság?
Már fekszem,izgulok!!-Nyögtem ki félve mint valami kis manó akit szorongatnak.
Elnevette magát-Nem lesz baj!
(Ezt akartam csak ezt az egyet ez az egy mondat és az hang!) Csak ennyit! Persze beszélt tovább, nyugtatott...
Hugo bár maximalista azért jogfej is biztos betanít majd.Te meg legyél ügyes.
A hangjából érződött a gondterheltség fáradtság!
Te jól vagy?
Ühüm...
Ez roppant meggyőző volt!
Tényleg jobban vagyok azt mondták csütörtökön hazahozhatom anyut sokkal jobban van evett is. Nyugodt vagyok most!
Jól van, nagyon örülök!
És mi volt a szüleidnél?
Hosszú story de nagyon jó volt feltöltődtem...
Az a lányeg! Aludjunk pinki poni!Holnap reggel találkozunk!
Most miért pinki ponizol le? Pont most véletlenül nem is rozsaszin pizsiben vagyok.
Hanem miben?-Ez játszadozni akar?,merészen válaszolok még magamat is zavarba ejtem.
-Fekete selyem köntösben...
-Csak...?-Vigyorgom ahogy merészkedik tovább....
-Nem....van alatta fehérnemű.
-Ami már rozsaszin ugye?-Megint szarkasztikusra veszi...
-Mi bajod van a rozsaszinnel?-Kapom fel a vizet mire úgy nevet hogy dörömböl a szívem és boldog vagyok. Mintha doppingolna.
-Semmi! Tényleg semmi!
-Tudod mit Gürpinár? Jóéjszakát.
-Neked is pinki poni!


Egy hetel később!...

Szia anyu,nem nem zavarsz épp most indulok haza,igen munkából,nem anyu jól vagyok nem terhelem le magam,Igen tudom hogy késő van.
Kint várlak Suttogott mellettem Mustafa,s felkapta a laptoptáskáját
Oké pillanat jövök.
-Kihez beszélsz?
-Mustafához, hazavisz.
-Oh ö jól van??
-Igen,ö is jól van! Anyu hulla vagyok hívlak holnap szeretlek!
-Na látod mondtam én hogy leterheled magad!
-Valamiböl muszáj megélni én meg ezt szeretem csinálni,nyugodj meg! Szép álmokat puszi apunak is szia!!

Sóhajtva szálltam be az autóba,
-Aggódik?
-Nem egyszerű szinten!
Picit én is!
Most miért?
Tényleg sokat dolgozol,többet mint amit Hugo elvár!
Csak megakarok felelni!
De tényleg leterheled magad!
Mintha anyut hallanám!-Nevettem.
Nevess csak igazunk van! Miss munka mániás!!
Ne cikizz!
Én nem cikizlek nem hogy örülnél hogy aggódunk érted!
Örülök! És megfogtam a kezét,miközben váltott-Erre úgy rácsodálkozott hogy azt hittem egy pillanatig nekihajt valaminek nem értettem  miért? Máskor is megfogom a kezét vagy a karját.
Főleg mióta együtt dolgozunk.Most mégis úgy néz rám mit akinek ez mennyire jól esett. Magabiztosság öntött el hogy ö zavarba jött. Már ha tényleg zavarba jött!
Nem beszélgettünk utána elbambultunk a zenén ami ment és megálltunk a parkoloban.
Láttam hogy nincs jól,egész nap nem szolt hozzám magába van zárkózva.

Baj van?
Nincs!-Forgata kezén meg az óráját.
Nem faggattam,nincs jogom belemászni a lelkébe ha nem akarja.
Jol van akkor,aludj jól! Majd hétfön találkozunk.
Te is,de lehet hogy hamarabb.
Igen,mit tervezel?
Nem tudom majd hivlak ha valami érdekes jutott az eszembe.
Érdekes? Na jó! Szia! Jóéjt!
Neked is!

Szia Amira  Mondtam örvendezve!  Szia Kenán mondtam már annyira nem örvendezve.
Köszöntek az ágyról egymásba bújva tv-ztek Az anyád napját nézték Jennyfer Lopezzel a főszerepben. Imádtam ezt a filmet de olyan meghitten nézték hogy nem volt kedvem ott maradni.
"Gyertyatartónak"
Pár szó után Amira bocsánatot kért hogy nem szolt erről de ők sem tervezték Kenán mentegetőzve mondogatta hogy nem alszik nálunk de nem volt szívem eltépni Amirátol.
Rossz helyzet hulla vagyok,és hivogat az ágyam,de nagyon! De ez igy nem jó!
 Ilyenkor kezdem el szidni az Albérletünket hogy miért nem 2 szobásat vettünk ki???

Mit csináljak? Hát elmentem zuhanyozni eszembe jutott egy olyan képtelen ötlet
.Mármint az hogy alhatnék Mustafánál is,persze csak ha nem zavarom.
Aludhatnék Dzsánélánál is,de öt viszont zavarom! Radija van! És ami utána lesz,hát ahoz szüksége lesz a szobájára "Jó esetben"
Így írtam egy üzit!

-Mit csinálsz?
-Otthon vagyok te?
-Aludhatok veled?-Direkt írtam így! Vigyorogva várom a választ.
-Mi van???
-Amiráék romantikáznak és nincs kedvem tartani a gyertyát! Persze csak ha nem zavarok,vagy ott is tartani kéne a gyergyát?
-Egyedül vagyok! 20 perc,parkoló,én és te,meg egy pohár bor!
-Legyen egy üveg!
-Én se gondoltam komolyan azt az egy poharat,csak rohat elegáns akartam lenni!
-Ugyan kérlek! Előttem ne! Tudom hogy egy állat vagy!
-Szisza fiú,ok? Indulok!
-Oké te kis Hamis!-Idéztem Hugót,majd kuncogva jöttem ki a fürdőből.
-Sziaszok leléptem!
-Hova mész? Nézet rám Amira szinte elszörnyedve.
-Randim van egy borosüveggel! Meg egy áll meleggel!
-Na jó! Menny csak!
-Legyetek rosszak! Majd vissza fordultam! Az én ágyamat felecskétek el!
Nevettek, lemasíroztam! Már várt, majd laza mosollyal förmedt rám.
-Te csapni való gyertya tartó vagy!
-Köszi,húztam be magam után a kis papírszatyromat amiben a pizsamám és a fogkefém volt.
-Hát tudod mikor az előbb mondtam hogy hamarabb találkozunk mint a hétfő azt én se így gondoltam!
-Bocs nincs intim savérám a saját lakásomon,ezért most neked se hagyok!-Húztam magam elé biztonsági övet.
-Pár percen belül ott álltunk a folyosóján, a kulcscsomó hangja verődött vissza a falakon.
Éreztem hogy  a szemeim már nem bírják a fényt ki könnyesedtek,
-Nem vagy éhes?
-Fáradt vagyok!
-Leültünk a konyhába ö menemen*-t melegített.
-Jó illata van!-Mosolygom és elkapja a pillantásom,az alkarján feltürve hordja az inget és a zsebéböl kilóg egy konyharuha,Elémteszi a tányért és szed nekem. Együtt eszünk szótlanul, aztán megtöri a csendet.
-Holnap megyek anyuhoz festeni,
-Hm..az jó!
-Szomorú vagy? fürkészte a tekintetemet.
-Hm..Nem
-De nincs is jó kedved mi bajod van?
Csóváltam a fejemet.-Csak fáradt vagyok!-Érintettem meg a karját majd felálltam,elmosogattam!
Ült és nézett.-Mi van?
-Semmi...-Csóválta meg a fejét,s próbált úgy tenni mintha nem is filózott volna velem kapcsolatban valamin.
Elmentem a fürdőbe átvettem a pizsimet.Az a mosoly!! Az az elfojtott és mégis kívánkozó nevetés.
-Miss pinki poni pipi vagyok jó? Te meg Csunya vagy! -Játszottam morcosan a kislányt.
A rozsaszin bolyhos mamuszodat hol hagytad?-Simogatta meg a hasát miközben nevetett. Olyan jóizüt!!!
Mire én még kislányosabban kinyújtottam a nyelvem rá és letelepedtem mellé a kanapára.
Még sose láttam öt ennyire laza cuccban fehér 2 mérettel nagyobb póló és fekete melegítő nadrág ráncolódott rajta.

-Aludhatsz az ágyamban!-Fordult felém
-Nem..jó nekem itt de azért köszi!
-Elmondod hogy mi bajod van?
-Azon kívül hogy kitúrtak,és hogy én senkit nem tudok kitúrni,mert nincs kivel kitúrjak! SEMMI!
Mosolyog....Édesen. Mindig olyan cukin néz rám mintha kicsi lennék!
-Ne nézz már így rám!
-Hogy?
-Mintha 2 éves lennék!!
-Hát ne is haragudj ebben a pizsamában nem kéne kiakadnod ezen!
-Mindig így nézel!
-Nem szándékos,bocs!
Ásítottam,ne haragudj de elalszok! Kuporodtam össze a kanapén.
-Itt nem lesz kényelmes,meny be nyugodtan!
-Nem foglak kitúrni az ágyadból!
-Én itt tv-zek!...Komolyan mondom,menny be!
-Na jó! Köszi!-Átléptem a lábán,s közben láttam hogy még mindig  a csodálatos szexi pizsamámon van fennakadva.

Lefeküdtem...

Hajnal 3....-Valami megy a tv-ben! És felébredtem rá.
Kivánszorogtam,félkomásan,hogy kikapcsoljam.Azt hittem alszik és úgy maradt. De nem!
Az asztalon ott a boros üveg! Kezében a pohár,a kanapé helyett a szőnyegen ül,és annak támaszkodik.
Sötét van csak a tv-világit. Levert és fáradt,mégis nagyon ébren tartja amit néz.
Felnézett rám!
-Te még ébren vagy?-Érdeklődtem,mire ö nagy megbánóan:-Felkeltettelek? Vagy nem tudsz aludni?
-Is-is! Majd egy Ismerős hang ütötte meg a fülem a tv-böl jött!

-Ez az fiam!-Kiabálta önfeledten egy női hang!
-Mi ez?-Mosolyodtam el,majd érdeklődve leültem a kanapéra.Egy amatőr felvétel volt,egy box meccsről.
-Anyám!!!-Röhögtem,már várta!-Mustafa az te vagy???
-Igen...Bólogatott és lehúzta a bort,oldalról láttam hogy mosolyog.
-Hány éves vagy itt?
-17.-Mondta rekedt hangon,
-Olyan kicsi vagy!-Kuncogtam.
-Egy-egy!-Kacsintott majd ránézett pizsimre. Hát igen nem most volt!
-Nem is mondtad hogy boxoltál!
-Négy évig!
-Nem néztem volna ki belőled!
-Én se magamból...!De a piát akkor még nem bírtam,a drog drága volt,....anyu meg beteg!-Keserü szavai a csontomig hatoltak.-Nyeltem egy nagyot!

-Ez az fiam üssed!!!!-Hallatszott Meliha hangja.-Sírtam a nevetéstől szinte elborultam a kanapén. Együtt nevettünk...Meliha nagyon kemény nő! Az fix!
Olyan büszke az arca,és olyan szomorú....
Te nyertél itt?
Bólogatott majd kikapcsolta.Töltött a pohárba és odaadta nekem. Megkóstoltam...
Rám emelete a tekintetét...
-Tíz éve beteg! És még most se tudom hogy kell ezt kezelni...Nem tudom....Nézett a semmibe majd vissza rám.
-Megszorítottam a poharat Megszorult a szívem is.
-Nem tudom nem úgy kezelni öt mintha nem lenne beteg! És félek....most már nagyon félek!
Könnyek gyülekeztek a szememben úgy ahogy az övében is.
-Nem tudom mit csináljak...Nem tudom elengedni!
-De még nem is kell!!! -Fogtam meg a kezét. -Még nem kell!....Csak legyél vele!  Ö is csak ezt tette!-Mosolyogtam rá.
.Majd elengeded ha el kell engedni! Most még itt van!-Suttogtam.
-Sose beszéltem erről senkinek....Tudod,régen úgy voltam vele ha meghal majd megyek utána.
Utána úgy gondoltam addigra már lesz kiért itt maradnom! Most hogy Zsálindá sincs,se gyerekem,de még egy kutyám se! Így rohat értelmetlen az egész!
-Musztafa te fotós vagy! Mindenben látod a szépet! És az élet gyönyörű! Alah legszebb ajándéka! Nem lehet csak úgy dobálózni vele.-Nem válaszolt sóhajtott. -Külömben is,sokan szeretnek téged!
-Na ne mondd!
-De mondom.-És nem lelkesiteni akarom,nem hazudok,amikor bemenyünk a munkahelyünkre.
A büfésnéninek rögvest felcsillan a mosoly az arcán,mindig mindenkihez van,egy-két.Jó szava.
A viccein mindenki felnevet,szeret öt az Élet,és ö is szereti az életet. Csak sajnos tényeg nincs családja aki elmondja ezt neki. Akkor döntöttem el hogy én vele maradok.
Teljesen mindegy hogy milyen formában,leszek a barátja,az anyja,a munkatársa,a nénikéje,a gyereke
keresztanyja. Vagy bármi,de muszáj tudnia hogy van családja,mert a család sokszor nem csak
a véren múlik.Hanem azokon az embereken akik elfogadnak,szeretnek,és segitenek.
Lennék-e a felesége ha megkérne rá? Nem biztos!
Sebzett! És én is! Mindkettönk szive ripityára van törve.
De még jó! És ameddig szeretetet tudunk adni a másiknak nem feltétlenül van szükség bojgatni a vágyat. Ugy aludtam vissza a kanapén hogy fogtam a kezét,később éreztem hogy betakar.
És életeben elösször éreztem azt,hogy valakinek valóban szüksége van rám!

 Reggel arra ébredtem hogy telefonon beszél valakivel.

Jó reggelt! Köszönt rám.-Élnyűt szürke trikóban volt és farmerban.Azt hiszem először látom így,  mindig a  laza eleganciát tüközi,az igazi férfias vonalakat követi.
Ing szövetnadrág,persze nyakkendő és mandzsetta nélkül! Az inge ujjait egyfolytában feltűri
és hogy a dereka be legyen tűrve az felejtős. Mindezek ellenére árad belőle az elegancia,igen!
Ez tény! De ezt a látványt még szoknom kell, megdörzsölöm a szemeimet.
-Ki vagy te? Olyan vagy most mint egy mexikói autó tolvaj!-Hangosan felnevetett,mire felálltam összehajtottam szórakozottan a takarót és vissza pillantottam rá.
-Nem! Ez nagyon nem te vagy!
-Oh egy Stylist kritizál,ne ez fáj!-Kap a szívéhez.
-Nem bántalak,csak finoman közöltem hogy a lazán feltűrt inged szexibb mint a lukas trikód!-sasszézok el előtte és csiklandozom meg hastájékon picit ott  ahol a szakadás húz végig az anyagon.
-Fürdőszobát festeni nem Mr macoként fogok!
-Hát...nem a ruha teszi az embert.
-Akkor ezt most vegyem úgy hogy ing ide vagy oda maco vagyok?
Nem válaszolok,felkapom a táskám és fogat mosni indulok visszanézek rá a küszöbről.
-Tudod már értem hogy hogyan fogod meg a nőket,beszélsz a nyelvükön,úgy hogy neked legyen igazad!
-Pont!-Kacsint és lehúzza az utolsó csepp kávéját.
Ugy mosolygom rá mintha egy rossz kölyök lenne ö pedig belszól nekem a fürdöbe,..

Én megyek is, előtte persze hazaviszlek,vagy ahová akarod...
A tükörből vízcseppes arccal pillantok rá.-Beköszönnék anyukádnak,....ha nem bánod.
Az arca árulkodik a meglepettségéről.
Nem zavarnék csak köszönök neki aztán...
-Nem!
-Nem?-Húzom össze a szemöldököm megszeppenve. Azt is megérteném ha azt mondaná ne fárasszam Melihát de épp az ellenkezőjét szeretné.
-Nem...mármint nem zavarsz,biztos örülne neked!
A kocsiban azon gondolkoztam hogy vagyon milyen kapcsolatnak tudható ez be?
Először pár órás beszélgetés egy 1 üveg martini után úgy éreztük szexelnünk kell.
Aztán volt a rántottás dolog,és onnantól kezdve a fonal saját magát fűzte.
Beszélgetések helyén hátán,és a végén oda jutok hogy  Dzsanni után ö a legjobb barátom.

-Már kezdem magam rosszul érezni,minden hova te viszel!
-Nem,bevásárolni nem!
-Ha megkérnélek oda is elvinnél.
-Lehet.
-Tul rendes vagy,ez valami álca ugye?-cukkolom mire ö komolyan veszi.
-Mire gondolsz? Én nem vagyok rendes,nagyon nem!Legalább is ezt állitják a fajtársaid!
Hangosan felnevetek.
-Oh tényleg? Talán az elején tisztázni kellene velük hogy mire megy ki a "játék"!
-Nosztalgokusan elmosolyogja magát.-Meyrem,az a nő aki gyűrni való,azzal nem kell közölni
hogy nem fogom kisimítani.-Összehúzom a szemeimet.-Nem,te nem lehet ilyen kőszívű...
-Nem értem...
-Te hiszteled a nöket,de most mégis ez a hanglejtés...olyan lekezelö volt.
-Nem volt lekezelő!....
De az volt...! Te tipikusan az az előzékeny,elegánsan beinvitállak az ágyamba című,vicc vagy!
Az állához kapott,és vigyorogva dörzsölgette azt.
-Te megakarsz fejteni engem?
Nem szólok...
-Nem...nem  vagyok durva,sem lekezelő
de túl elözékeny sem elveszem ami kell és annyit adok amennyit érdemel...
-Az előzékenység talán csak egyszer fordult elő!
 -Mesélj!
-Te is ott voltál! Mit meséljek?-Megakadt a szavam,szóval csak velem volt olyan gyengéd?
Meg hát kinek mi az igénye....
-Jó,elég! Köszönöm! Felhagyok a kutatással ne részletezz!
Kis hallgatás után akkor is kicsattan belőlem.....Nem igaz! Te akkor is túl jó vagy!
-Túl jó?-Nevetett mint ha viccet mondtam volna. Megálltunk,-Közel hajolt.
Meyrem! Te nem ismersz még engem! Nagyon rohadék tudok lenni!-Nézett a szemembe.
 Izzó tekintetét fűszerezi az a kéjjeltelt mosolya,a hangja olyan akár a bársony.
Kisfiús,de mégis...olyan...bonozgató.És szépen vissza is él vele....Ráztam a fejem-Ne haragudj de
nem tudom elképzelni hogy te szemét vagy egy növel! -Majd kiszálltam!
-Azért mondod ezt mert veled rendes vagyok!-Zárta le a kocsit.
-Velem azért vagy rendes mert barátok vagyunk,alá írom. De...
Az ajtóban kivette a kezéből a kilincset,nem hagyott 1 cm-t sem hogy beléphessek majd így szolt.
-Hidd el ha nagyobb lenne az "Étvágyad" és nem lennél ilyen "Rashinda*"
Te is utálnál ha nem hívtalak volna fel a kis botlásod után.-Suttogta,én meg megremegve hallgattam
miket susog s fülembe. Most mondta ki a lényeget!
Kijátssza a nőket addig még kell neki tőlük "valami" aztán azt is elfelejti hogy léteztek.
Ö is ugyan olyan mint mindegyik,Ugyan olyan fajta akik miatt nem másztam bele egy
kapcsoltba sem azóta.Ugyan olyan kihasználós,rohadék.
-Még jó hogy Rashinda* vagyok és nincs étvágyam!-Néztem a szemébe vakmerőn,majd előbbi önmagát meg hazudtolva  előzékenyén ajtót nyitott.
-Sziasztok!!! -Harsant fel Meliha kedves hangja a szívélyes szeretettel teli fogadás közben pár pillanatig elfelejtettem mindent Meliha ölelése olyan gyengéd.
Most szorult el a torkom mikor Mustafa épp mosolyog,anyukája vékony kis karjain erezhető volt nem csak a gyengédség hanem a gyengeség is.
A tudat hogy meg fog halni, lehet hogy csak most
jutott el az agyamig,hiába mesélt el Mustafa mindent és hiába voltam bent a kórházban is
még csak most sikerült felfogni hogy mennyire súlyos is a helyzet.
Meleg fűszeres illat szállt a konyhából Meliha főzött,
Mustfa pedig jól letolta ez miatt,az orvos ágyban fekvésre intette amit Meliha szemmel láthatóan nem akart.
Inkább elkacagva,mint ha csak egy vicc lenne Mustafa mondata-: Az orvos csak is úgy engedett haza ha nem ugrándozol hanem pihensz!!!-Elsuhant a nappali közepén és a fürdőszoba falát
kezdte mutogatni a fiának,mit és hogyan szeretne.Mindeközben arra lettem figyelmes hogy kifut a leves,így odaszaladtam lekapni a tűzről aztán véletlenül ott ragadtam....
Megfőztem az ebédet!
Mivel Mustafa nem engedte hogy anyja semmit se csináljon szívesen elvállaltam a konyha néni munkát. A fürdőből csattogás és beszélgetés hallatszott ki ami a konyhai főzés zajaival párosult.
Meliha rám mosolygott...
-Szeretsz főzni?
-Igen...
Én nem! Borzasztóan főztem a te korodban! -Vihorászott nosztalgikusán.
Aztán Mustafa miatt megtanultam egy idő után már ö tanított engem,mikor kijelentette hogy szakács akar lenni,az volt az első eset hogy elgondolkodtam vajon az én fiam-e?
Nevettünk.
-Ö jól főz!-Pillantok a fürdő felé...
-Igen! Nagyon jól!
-Ez az ez az! Dicsérjetek még ezt szeretem!! Jött be a konyhába pont akkor.
Odajött és megkóstolta az ételt.-Ez sótlan!- Felhúztam a szemöldököm.-élvezte hogy kritizálhat.
Szívesen!,nézett szinte pimaszul a szemembe.-Dúl benne a vádászösztön?
Visszament a fürdőbe és pedig folytattam a beszélgetést Melihával miközben jól megsóztam az ételt.
A tipikus csajos témáktól kezdve a történelemig mindenről elbeszélgettünk a háttérből hallom
Mustafa fütyörészését és a létra csattogását.
Meliha otthagyott mert gyógyszert kellet bevennie,Én pedig éppen mosogattam....
Hangos zene hallatszott ki a szobából Meliha pedig táncolva rá lépkedett ki. Elhúzott a mosogatótól és pörgetett forgatott,nem tudtam hogy a megilletettségtől vagy csak szimplán a jókedvtől nevetek.
 Valljuk be már nem olyan fiatal de mégis díva alkatú nő oktatni kezd hogy mit kezdjek a csípőmmel a zene dallamára.
Hallottam ahogy Mustafa énekel,és láttam hogy a létra tetejéről próbál levideózni egy két pillanatot amin az anyja láthatóan jól érzi magát.Mindezt persze úgy hogy Meliha
ne vegye észre.
Táncoltam tovább vele ,picit úgy éreztem magam mint valami Amerikai megható film jelenetén idilli környezet egy tiszta szívű nő épp kapaszkodik az életbe.
Majd hirtelen elfáradt már vártam hogy Mustafa szóljon hogy pihenjen. De nem tette Meliha magától is lepihent de a zenét meghagyta nekünk.
Bementem a fürdőbe. -
-Szép lesz! -Kitalálom szobafestő és mázoló is vagy ugye?
-Nem az nem! Elméletileg,de látod gyakorlatilag igen! Lenézett a létráról  a szemembe.Mosolygott de ismertem már annyira hogy lássam szomorú.
Fütyörészte a zene dallamát néha-néha és egyszer-egyszer lazán megtekergette a létra tetejéről a csípőjét! Kinevettem, de ö nem törődött vele.
-Látom téged is tanított anyukád táncolni.

Csörgött a telefonja.
-Odaadod? Kérdezte -ott van a mosdón-,
Persze odaugrottam  lesújtó dologgal találtam szemben magam. Zsálindá.
-Ki az?
-Odaakartam adni valahogy úgy hogy ne lássa az arcomat.
-Összeráncolta a szemöldökét a telefon láttán és nem vette el.
-Nyomd ki légyszíves!
-Ez most mi volt?
-Lelkes a kicsike...-majd ezt mondván kissé beleharapott a szájába.
-Te Ur Isten! Ti megint??? És épp most ejted pofára?
-Hogy mi?
-Kiborultam! Becsuktam az ajtót hogy Meliha meg ne halja, : -Te megigazítottad???
-Neem! Most miért?
-Ne hazudj!! Te megraktad!!!
-Szinte röhögögörcsöt kapott mint aki büszke magára.De nem mondott semmi csak hallgatta a hisztimet.
-Hogy vagy ilyen gusztustalan? Oké bosszú meg minden,de köyörgöm!!! Megrakatta magát a te ágyadban a te haveroddal!!! És ezek után képes voltál hozzányúlni?? Undorító vagy!! És most komolyan így jobb?!
-Mindeközben lemászott a létráról
-.Persze hogy jobb!- Néztem tovább a bárgyú mosolyát,elkezett közeledni és nem tartott a lábam.Nagyon....nagyon közel jött.
-Te féltékeny vagy,Meyrem?
-Kikerekedett szemekkel meredtem a válla mögötti semmibe.pislogtam közben már éreztem a bőrömön ahogy szavaihoz veszi a levegőt.Hé..! Tényleg féltékeny vagyok???
-Nem,de ez akkor is gusztustalan!!
-Ha nagyon tudni akarod nem csináltam vele semmit...
-Oké bocs hogy ennyire beleavatkoztam a te dolgod az egész.
-Ühüm...-Nem hisz nekem tetszik neki hogy hisztiztem,muszáj a szemébe néznem...
ÉSSSSSSSS mint a nagy romantukis filmek jeleneteiben éppen akkor nyitott be Meliha,...
Na hogy haladsz fiam?
Éppen eltudott ugrani mellőlem...
Szerintem jól! Mosolygott rám.Én pedig zavarba estem...Most mi van velem???
Szerintem nagyon bele gázolhattam az autóban az Egójába ezzel a túl jó vagy szövegemmel.
Vagy én értem félre,vagy tényleg? Nem biztos félre értem...Nem nyomulhat rám!
Akkor már megtette volna máskor,mondjuk tegnap este,nem lelkiztünk volna,hanem
Gyűrtük volna ami éppen alánk kerül... De ez akkor is közel volt!
A legjobban az rémit meg,hogy ujra érezni akartam....Akartam hogy közel legyen.....

Egy jo puha kanapé, egy édes kis pezsgő és sok édesség várt engem a bolond SEX és NEWYORKE mániás barátnőmnél. Aki mikor beléptem pont azt a rész kínlodta végig mikor Carry a saját virágcsokrával csapja szét a bár öreg de maco vőlegényét.

-Szia...
-Sziaa....miért ilyen szemetek?
-Kik?
-A pasik olyan szemetek!!!-Nassolta a csokit nyávogva Dzsánni.
-Nem hivott fel?
-Nem!
-Hm...Ilyen mind! Illetve nem,-Nyomtam egy bon-bont a számba. Ha Rashinda* vagy és nincs étvágyad akkor lehettek jóban!
-Mi bajod van?
-Semmi,ne figyelj rám! Ne legyél már ilyen! Tedd ezt le!-Majd kivettem Dzsánéla kezéböl a csokit és a pezsgöt. Nem fogsz itt ücsörögni és arra várni hogy hívjon!
-Igen? És mit fogok csinálni? Én hívom fel? Villant fel bizakodó mosolya.
-Neeeem! Bulizni megyünk!
A homlokomra tette a kezét.-Ki vagy te és mit tettél Meyremmel?
Idelye annak hogy ne csak a férfiak legyenek kihasználos rohadékok!
Most már tényleg félek tölled!-Huzta össze szemöldökét.Magragadtam a kezeit és elhuztam a ruhás
szekrényig. Smink Haj Ruha Koktél bár.....