Már egy ideje,erősen lazult a madzag ami a nők dereka szája és nyaka köré volt tekerve évezredek óta,mégis érzeni a súlyát még egyes helyeken,Egyes emberek még tartják a szokásokat,és némely nő még mindig kendőt visel.
Durván egy héttel azután hogy elvitt a stúdióba és az anyukájához,hétvégén a piacra indultam.
Fejemre fátylat terítettem,és elindultam török kincseket keresni anyuék asztalára,holnap elutazom hozzájuk Amira nélkül ugyan,de elmegyek.
Annyira hiányoznak!-Ecsetelem Mustafának telefonon miközben sétálok a macska köves úton,a tenger hullámzik mellettem és már hallom a kofák hangjait,érzem a füge illatát a çay édes fűszeres izét.hallom a gyerekek,izgő mozgó kacagását,hangját
Te mit csinálsz ma?
-Vásárolok! Anyunak.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy szép a kendőd!
-Hol vagy?
-Valahol ott ahol te!
-De én nem látlak!
-Mióta hord Rashinda kendöt?
-Mióta piacra jár,és az szülei erre tanították!
-És milyen jól tették.-Lép elő s teszi le a telefont.Mosolya rám vetül,lelkendezem.
-Igen! Olyan izgi vagy hogy nem tudok rólad leakadni!
-Szóval holnap elmész?
-Igen,csak csütörtökön jövök vissza.
Mindeközben a hosszú bazár sorai között sétálgatunk,fügét veszek apunak,és egy mintás kék kendődön kúszik végig a kezem,intek az egyik néninek,és közben magamba szívom a mézes fűszerek illatát.
-Olyan jó gyerek vagy,bevásárolsz anyukádnak.-Szorozgatom meg a karját kicsit gúnyosan,de közben tényleg aranyosnak találom,
Elmosolyodik,amolyan szomorú kényszer mosoly ez majd bólogat...
-Rossz kedved van?-Pillantok rá,és vizslatnám még de elkapja a tekintetét és gyümölcsöt vesz,megvárom amíg fizet és a szemébe nézek.
-Mi a baj?
-Nincs baj!
-Elhiggyem?-pillantok rá szánó mosollyal.
-Igen,kérlek....Hangja szelíd és alig hallható.Kedvem lenne megölelni,miért nem tudják a pasik csak úgy egyszerűen kinyögni hogy mi bántja őket? Lehet hogy megint Zsalinda?
Nem...ennyire nem szeretheti...nagyon csúnyán el van kenődve.
Vágok egy grimaszt,enyhén elmosolyogja magát...-Ne legyél már ilyen fonnyadt.Hogy vidítsalak fel?
-Gyere el velem Linett esküvőjére szombaton.-Vágja rá majd pislogok....
-Hm...? És attól jobb kedved lesz?
-Most nem,de akkor biztos!
-Tudod, hogy nem szeretem az esküvőket.-Kéretem magam...
-Tudom,de miattam ott leszel.
-Jaj de fent hordja valaki azt a nagy orrát.mit hiszel ki vagy te?
-Az imént akartál jobb kedvre deríteni,ebből ítélve a barátod akinek megteszel sok sok szívességet!
-Sokat? Hát kösz,kiakarsz használni?-,húzom össze a szemeim.
-Ne csináld már!....Egyedül nincs kedvem...-Ha te nem jössz, el kell vigyek egy kényes nyafogós libát egyet a sok közül....
-Ezért inkább viszel el kacsát? Sajnálom nem megyek! Nem is ismerem annyira őket.
Barna szemei az enyémbe összegződnek,kellemesen csábít,de nem viszi túlzásba épp ahogy kell.
De rajtam nem fog ki!
-Nem értelek ám,a libák jók az ágyadba de kacsát hívsz el megjelenni? Hívd fel valamelyik madárkádat!
-Minek vigyem bár melyiket is? Az összes azzal jönne hogy,ugye majd nekünk is ilyen esküvőnk lesz? Összefogunk házasodni,holott azt sem tudja hogy szeretem-e a Böreket vagy sem!
Számító az összes...-Engedi ki a gőzt bosszúsan.
Összehúzott szemekkel elemzem a lelkét,-Suttogok de ugy hogy hallja,-Szerintem neked agyadra ment hogy Zsálinda nem főzött rád,ezét számít a Börek...
Felnevet.-Olyan jó ízű a nevetése....
-Nem a Börek számít Meyrem! Az hogy nem ismer,hamarabb megjegyzi mindegyik a bánkártya számomat,és az autóm márkáját mint hogy mit szeretek,és mit nem!
Rápillantok,...sajnálom öt,átérzem. És érdekes hogy megismertem egy férfit aki szomjaik egy nőre aki öt szereti és nem a pénzét,azt hittem hogy a pasik nagy részét ez nem zavarja.
Belekarolok,és ránézek,ö is rám.-Ha nincs kedved ne gyere.-Arca kedves,nem sértődöttségből mondja.
-Jaj Mustafa,neked nem lehet nemet mondani!-Bájolom,majd megcsiklandozom a hetyke kis szakállát, elmosolyogja magát.S sétálunk tovább...
-Rendes nőknek nincs olyan hogy férfi és barát egyszerre!-Int fegyelemre anyu már másnap a teraszunkon. Lecsordul az utolsó csepp Cay is a torkomon majd felkapom a tálcát és anyura pillantok.
-Anyukám,ez már a 21 század! Mustafa pedig aranyos. És nem lesz a férjem! Neki galambka kell nem kacsa,liba pedig csak néha!
-Miről hadoválsz te lány?
-Semmi-semmi.-Nevetek szórakozottan,ami a lényeg hogy nem lesz köztünk több...
-Kislányom,nem akarom hogy megégesd magad!
-Nem fogom anyu,Selimnél jobban úgy se égetne meg senki....
-Azt az átkozott csirke fogó.
-Látod,neki se kacsa kellet.-Nézek a semmibe elgondolkodva...
-Mi ez a kacsa dolog?-Nevet anyu.
-Semmi....Semmi...
Este....
Fürdök a kádban és megrezzen a messenger...
-Mit csinálsz?
Elküldtem egy képet,a habos kádból kivillanó combjaimról,és egy mellette úszkáló kiskoromból megmaradt gumikacsáról.
-Nevetö smile-t küldött majd ennyit fűzött hozzá.
-Sütve jobban szeretem a kacsa combot,de így se rossz!
-Nevettem...Felhívott.
-Ha te,nem te lennél,most azt hittem volna hogy elakarsz csábítani.
-Azon már túl vagyunk! És ha te nem te lennél,már vagy a vőlegényem vagy egy rossz emlék lennél.
-És így mi vagyok?-A jó étvágyú barátom! Aki szereti a "madarakat",meg a böreket...
Normális hogy ennyi hülyeséget összehordok hogy 25 éves fejjel?
-Nem...de nem zavaró,én kifejezettem szeretem.
-A hülyeséget?
-A te hülyeségeidet!
-Ez egészen megtisztelő! Mit csinálsz?
-Már én is pihenek,anyunál vacsoráztam,felugrottam Alihoz megittunk egy serbetet.
Arra gondoltam hogy valamit vennem kellene az esküvőre,nászajándékként nem?
-Az nem egy rossz ötlet,és mit veszel?
-Hát ez az,fogalmam sincs!
-Várj,ennek segíts Meyrem bűze van!
-Szóval szagos?
-Bűzös...-Nevetem...Segítek,amúgy is még én sem állok sehogy ruha ügyileg.
-Egy Stylis akinek nincs ruhája?
-Na ne közeledj! Mondtam hogy nem szeretem az esküvőket! Nem tartok estélyit a szekrényben.
-Ne csinálj nekem bűntudatot csak mert elcipellek bulizni!
-Te valahogy mindig beleviszel valamibe.-Suttogom,
-Micsoda?
-Semmi,akkor majd a megbeszéljük. Megyek lefekszem.
-Jól van,jó éjszakát,és köszönöm.
-Jóéjt...
-Szép álmokat,te kacsa fogó....Suttogom miután letettem....
Péntek:.
Dzsánála levált engem délután,szinte egyszerre érkeztek.
-Halihóó!-Lépett be a butikba Dzsánni,Mustafa éppen előtte érkezett Dzsann jól végig mérte majd lopva rám kacsintott így jelezve hogy jó a pasi!! Nem lepett meg!
Dzsánélának majdnem mindenki tetszik!
Mustafa meg mindenkinek! Így nem tanán még számítottam is erre!
-Szia Dzsanéla vagyok!-Nyújtotta kezét,bájmosollyal.
-Musztafa! -Sokat hallottam már rólad!-Moslygott.
Dzsanála rápillantott olyan felelősségre vonóan!
-Nyugi csak jókat!-Nevetett Mustafa majd a kabátomért nyúltam.-Dzsanéláról csak is jó dolgokat tudok mondani.-Grimaszoltam.
Ö is olyan "éppeszü" mit mi kacsintottam Mustafára. Mire ö így felet.
-Beveszünk a csapatba!-Csapta össze a kezeit.
-Dzsanéla csak nevetett!.Perverzen nézett a szemembe,hiába magyarázom hogy azóta az éjszaka óta nincs köztünk semmi,most mégis mocskos dolgokra gondolt!!!
-Azt hiszem mennünk kell!!-Huztam össze a szemöldököm majd elköszöntünk.
Dzsánninak adtam egy puszit Mustafa akkor már kint volt.
-Nagyon jó!!!-Suttogott veszettem,olyan jó kis mindene van!-Nézte öt az ajtóból ahogy beszáll az autóba.
-Jaj! Oké!Sziaaa.
-Finom!-Finom! Fogd már föl!
Nevettem! -Hagyál már!
-Ügyesen,Tudod kicsim mit a doktor szösziben! Hajol és feszit,huzd be valamelyik próbafülkébe!
-Te meg menny ki egy kicsit a levegőre!-Nevettem majd kiléptem a butikbol
mosolyogva beszálltam mellé.
-Aranyos lány!-Mosolygott Mustafa mellettem.
-Zakkat!-Fogtam a fejem!-Majd elhajtunk.
Késöbb....
A nagyvárosi nyüzsgés kezdett az idegeimre menni!Mindenhol autó villamoshang sok ember megmozdulni nem lehet...Musztafa megfogta a kezemet és húzott maga után a tömegben,mire végre felértünk a
pláza első emeletére.
-Nem is tudom mit vegyek fel!
-Hát mindenképpen estélyi kell,Linett megkívánja az eleganciát.-Motyogta melletem.
-Hm...Te frakkban leszel? Cilinder kalapban? -Viccelödtem s közben elképzeltem ugy!
-Hoooggyne!
Maco lennél!-Mondjuk úgy látom így is annak számítasz....-Jelentettem ki miközben azt nézem
hogy alig pár perce mászkálunk és felfalják a nők a szemeikkel!
-Mire célzol?-Nézett rám szúrós ám rafinált tekintettel.
-Mire? Látok ám! Megesznek a nők a szemeikkel! Hogy csinálod? Pedig vagy ez Adonisz!-Mértem végig,nem félek hogy megsértődik,szemétkedem vele ami arra utal hogy már tényleg érzem magamhoz annyira közel hogy "bánthassam" vagy inkább őszinte legyek!
-Nem tudom mi bajod van velem!-Dörzsölgette az állát és mosolygott flegmán.Majd feljebb mentük egy emeletet a mozgólépcsőn...
-Kicsit olyan....Meleg vagy!-Mértem újra végig.
-Nem vagyok meleg!...... Csak langyos!-Viccelődött majd felértük az emeletre-Hugó miatt van! Sokat logunk együtt biztos azért,a multkor már a kezemet is ugy tartottam!
-Kacagtam...-Tényleg?
-Nem....Drágám! És elkényesitette a hangját hogy Hugósnak hasson!
Nevetésemre figyelmes lett egy fiatal pár,olyan igazi kezüket összefont,biztosan mindenki azt hiszi aki lát hogy mi is egy pár vagyunk...
-És mire gondoltál ajándék gyanánt?
-Nem tudom! Azért vagy velem.
-Ühüm,szóval maradjak veled ameddig kikutatjuk az ajándékot,majd előveszel amikor megint hasznod származik belőlem! Tévedtem tényleg igazi férfi vagy!
-Ohoo azért ez nem teljesen igaz! Néha felhívlak más miatt is!
-Néha?-Húzom fel a szemöldököm.
-Most ez ugy hat mintha zavarnálak,elöbb pedig a kihasználásról beszéltél. Döntsd már el kérlek hogy mivel akarod feszegetni még a nyakamon a madzagot!
-Elézést! Harapos kedvedben vagy?
-Unom a nöket,mindet csürdök-csavartok,semmi nem jó nektek! Azért hivtalak fel mert értesz az ilyenekhez,mivel nö vagy másodszor elvileg jóban vagyunk!-És gyűlölök magyarázkodni szóval most érezd magad megtisztelve!
-Arcom mosolyra húzódik,szeretem amikor kinyilatkoztatja hogy mit szeret mit nem,határozott ilyenkor,és van egy kis gyermeki dac is az arcán,kifejeztten élvezem hogy én festhetem rá.
-Mit szólsz egy vázához?
-Nem!
-Ágynemű?
-Fejezd be!
-Most miért?
-Vegyek hozzá gyertya tartót meg sexi fehérneműt is esetleg?....Nem! Az ágynemü az ö ügyük,ez tul intim különben is,ugyan mit tudnék venni nekik Mehmet apja milliómos,Linett úgy szintén.Mind ketten önmagukban dísztárgyak....
Mustafának van ami túl intim?..Érdekes.-Kuncogok magamban,most is rossz kedve van.
-Tudom mit?-Mosolygom rá szelíden,majd a karjába kapaszkodva húzom a kv-zó felé.
-Igyunk egy Kávét!
Rámpillant,észrevette hogy tudom,valami baja van,frusztrált és ki akarom deríteni hogy egyáltalán minek is jöttünk ide,mert hogy nem vásárolni akart az biztos. Beszélgetésre vagy valahonnani kiszakadásra vágyik....De velem? Ennyire kellemes lennék neki? Vagy nincs más?
Két kávét légyszives.-Pillantok a szöke szerény kis pincérlányra majd mellé teszem,-Az úrnak erőset.
-Szemei az enyémet keresik de csak a táskám letevése után huzom az arcom beszélgetésre.
Arca olyan mint akit a falra kentek,-Tudod hogy nézel ki? Mint egy nyuzott birka,hisztizel mint egy nö! És nem áll jól a szürke!-Húzom oldalra a szám.
-Egyébb comment?
-Kérdés lenne....-Mi bajod van?-Szavam halkabb és puhatolózóbb,szemei szégyellvén azt ami szomorítja az asztalra szegödnek,azon belül is a két tehetetlenül fekvő kezére fölötte.Az egyikre ráemelem a kezem és folytatom.
-Ha akarod mondd el!
-Köszönöm,de nem téma.
Kihozzák a két kávét,
Bele tenné a cukrot mire meghökkenve kissé felindultan tekint a hátam mögötti valamire vagy valakire.
-Mi a baj mi van ott?-Kezdtem hátra fordulni de megfogta a kezem hogy ne tegyem.-ki van ott?
-Az exem-Morogja.
-Elmenjünk?
-Miért tenném?
-Hát...jó! Legalább erre jön?
-Ha lesz benne egy kis tartás akkor nem!
Sóhajtott és mélyen a szemembe nézett.-Ide tart....
-Ennyit a tartásról!-Köhintekm
Szia...Állt meg az asztalunk előtt egy csont sovány galamb és macska arcú lány! Eredeti cica baba!
-Szia!-Köszöntem mivel engem észre sem vett! -(Szándékosanˇ)
-Milyen kellemes meglepetés flegmázott Mustafa!-Közben a arcáról sütött a gúny.
-Ekkor jöttem én!! -Nem mutatsz be szívem?
-Musztafa egy kicsit se hökkent meg hogy elakarom játszani a nőjét.Rezzenéstelen arccal belement a játékba.
-Ne haragudj kicsim ö Zsálinda!-Egy régi barátom!
-Zsálindá,ö Meyrem!
-Örülök! Nyújtottam a kezemet!
-Én is!-Nyújtotta ö is a kezét áll örömet színlelve.
-Épp kávézunk nem tartasz velünk?-kezdtem kicsit furkálódó lenni.
-Áh..nem akarok zavarni.
-Oh engem nem zavarsz!
-Musztafa rám pillantott hogy ne tegyem!De még nem tudta mit akarok!
-Zsálindá nem érezte görcsösen magát leült.
-Rég ismeritek egymást?-Kezdte.
-Csak nemrég ismerkedtünk meg,néztem szerelmesen Mustafára.-Olyan szerelem volt első látásra! Jelentettem ki kissé az alsó ajkamba beleharapva,nehogy elnevessem magam.-Gyors volt!
-Az,gyors és "mélyreható"!-Nézett a szemebe,és zavarba ejtett.
Zsálindá egyértelműen kiakadt ,főleg így hogy hiteles volt a kis előadásunk,a valóságnak köszönhetően.De sütött róla hogy furcsája,nem tart elég jó nőnek,főleg hozzá képest nem ütöm meg a mércét.
Ezek után Zsálindá munka ügyben szolt Mustafához mintha meg sem történt volna semmi,ezekben a pillanatokban tudtam meg hogy Zsálindá igazából fotó modell.
Olyan dolgokról beszéltek amikhez nem tudtam hozzászólni.
Csodáltam Mustafát ,akkora önfegyelem volt benne vagy büszkeség nem is tudom,egyértelmű hogy szereti még ezt a nőt és fáj neki amit
vele tett mégis olyan hidegen beszél vele mintha tényleg csak modell fotós kapcsolat lett volna köztük...
A "galambka" telefonja csörgött közölte hogy mennie kell,én persze marasztaltam egy pillanatig de elmondta sietnie kell mert éppen portfóliófotózásra megy! Természetesen villogott vele.
Egyértelműen féltékeny rám!-Ha tudná hogy nem kéne...
Felállt,megérintette Mustafa vállát,az felnézett rá,szemei égtek valami furcsa tűztől,fájdalom csillant bennük majd csak tűrte ahogy a lány ráleheli az arcára a kivégzö lehelet csókot.
-És volt pofája ide jönni! -Akadt ki nekem miután arrébb repkedett a "Galambka"
-Miért lépődsz meg ezen? Volt elég pofája máshoz is!.....Bocsánat!-Sütöm le szemeimet.
-Szivem?-Pillant rám,kacéran.
-Keresztbe emelem pajkosan a lábaimat,felkönyöklöm az asztal szélére majd szempilla rebesgetve megkérdem.
-Miért a "Mélyraható" az milyen leírásnak felel meg?
-Valóság hűnek!-Arca megint átvált állmacsóba,megvillan az egó és az irántam érzett érzés,amit most már azt hiszem nyugodtan mondhatunk baráti szeretetnek.
Kicsivel később összeszedtük magunkat újra és megtaláltam a tökéletes ruhát a Hatice szalon kirakatban egy hosszú testhez simuló tűzpiros szépség állt és csak rám várt!
Milyen?-Lépek ki a próbafülkéből,ö megfordul s végig vezeti rajtam a tekintetét,hosszan mustrál.
Majd végül megszólal...
-Jol áll kiemeli az arcodat a színe,a szabása meg a derekadat nagyon nőies és mégis szolid nem billen át arra a szinte hogy dögös legyen de mégis szexi.Lehetne egy kicsit rövidebb hogy mégis csak ne a földet sepreje,de egy magassarkúval szerintem megoldod!
-Allahra! Távolodj el a meleg főnököd közeléből,sürgősen!
-Most mi van?-Mosolygott feleszmélve.
-A ruha mustrálása után az eladó felfalta Mustafát a szemeivel,szegénykém nem csodálom hogy amíg én átöltöztem eliszkolt.Az eladó ugyan is egy meleg férfi.
-Musztafa nem vársz meg?Még fizetnem kéne!
-A szuki fiú már elintézte.Mondta az eladó akit kb 30 körülinek nézek, gondolom ráindult Mustafára.
-Na gyere már csajszi még sok rucit kell felpróbálnom! -Alakította már megint a langyost.
Egymás mellé érve megkérdeztem:
-Mit csináltatok még öltöztem?
-Azt hitte szisza fiú vagyok! És sziszázunk egyet közöltem hogy már elkapott egy másik szisza!
-Vagy inkább "Galabka"
-Mi?
-Semmi zakkat vagy!- Nyújtottam át a pénzt amit kifizetett helyettem.
-Ne tartsd meg ajándék volt!
-Ne már dehogyis!
-Dehogy nem barátok vagyunk!
-Akkor sem! Ez egy drága ruha!
-Ajándék fogd fel!!
-Nem!! És beleraktam a nadrág zsebébe a pénzt.
-Tudtom hogy csak azért tetted bele hogy letaperolhass!-Húzta össze a szemeit.
-Igen,nem birtam ki,végül is értehetö rád nem csak a nök a pasik is buknak.-Szarkasztikusan szurkálom és nevetek.Mire megigazitja a gallérját.-Nincs mit tenni...-Mosolyog rám és megdobban a szívem hogy miattam felvidult.
Később...
22:50
-Szia.-Rezzent egy üzenet.
-Szia miujság?
-Rosszat álmodtam.
-Bekaptak vacsira?
-Valami olyasmi... :(
-Mi volt az? Szörny egy krokodil cápa?
-Az exem!...
-Hangosan felnevettem a szoba csendjébe.
-Majdnem eltaláltam-Felhívtam.
-Mi baj?
-Hm..nem tudom.-annyira fáradt volt a hangja mély és kényes.Szinte már már érzéki,
-Hiányzik a szörnyecskéd szépség? Viccelődtem de nem volt vicces kedvében.
-Nem akarok neki megbocsájtani Meyrem...
Olyan kifosztott volt a hangja hogy már én éreztem magam üresnek.
-És közel jársz hozzá?
-Néha igen....
-Hát ennyire szereted?
-Nem! Nincs mit rajta szeretni,ezt mondja az agyam és ez tény!
-És a szíved?
-Azt nem tudom...
-Hiányzik?
-Utálom de igen...de tudod nem az a nő hiányzik akivel együtt laktam,hanem akivel megismerkedtem...
-Nem gondolod hogy az egy hazugság volt?
-De!! Pont ez az!! Ez fáj!
-Sajnálom...
-Köszönöm...
-Ugyan mit?
-Azt hogy hallgatod egy pasi nyavalygását!
-Attol hogy pasi vagy még fájhat! .....Kis Szisza...
-Mit csinálsz?
-Pihizek...Kérdezhetek valamit? Már ha igy a témánál vagyunk.
-Mondd.
-Miatta vagy ennyire szomorú mindig?
-Mindig? Nem vagyok az mindig,honnan veszed?-Szabadkozik.
-Én kiszúrom az ilyet,és ismerlek már annyira,még mikor mosolyogsz akkor is ott a fájdalom a szemeidben.
-Irói magaslatokba törsz Meyrem Rashinda.
-Mustafa ne tereld viccel a témát!
Hatalmasat sóhajt,majd igy szól.
-Nincs kedvem erről beszélni.
-Alahra megijesztesz,lehet hogy gyilkos vagy? Vagy alkoholista? Beteg? Tudom már pszichopata!!!
Kacag...-Elmodom majd egyszer,de most nincs eröm,semmilyen eröm,se fizikai se lelki,amugy is
jobb ha nem traktállak,csak lehuználak,de nem vagyok gyilkos és semmi hasonló...
-Nem nyugodtam meg.
-Miért akarsz rajtam egyfolytában lelkileg segiteni?
-Baráok vagyunk. Várj egyfolytában? Ezt még nem is vettem észre.
-.Lehet hogy alapból ilyen vagy.De egyfolytában ezt érzem ha körülöttem vagy.
-Mélyre hatóan?-Irónizálok.
-Igen....
-Nem tudom,te is segitesz nekem....hogy miben ne kérdezzd!-Nevetem el kinósan a végét.
-Kellemesen hümmög valamit majd álmosan igy szól.
-Áldott estét Rashinda.
-Neked is kis Szisza...
Kivel beszéltél?-Kérdezte Amira olyan összeszedetlen arccal.
-Mustafával.
-Nem beszéltek ti egy kicsit túl sokat?
-Ne kezd azt mint anyu,Idézem: -Egy rendes nőnek nincs olyan hogy férfi és barát is egyszerre.
Amira elneveti magát anyut idéző arckifejezésemen,és hanghordozásomon. Majd mellém telepszik s igy szól.
-Van ilyen! De ugy kezdeni egy barátságot hogy lefeküdtök? Rögtön?...Meyrem...Húzza oldalra a száját. Nem gondolod hogy pótlék vagy?
-Nem,mert nem vagyok sem a felesége ,sem a menyasszonya ,de még a barátnője sem.
Nem akar tőlem semmit!
-Még is téged hív ha egyedül van! És ez "valami"
-Talán...
***
Már nem hasítanak szijat a hátunkba ha több férfi van az ágyunkban életünkben,de nem nézik jó szemmel,családunk méltán bővelkedik oszmán vérrel annyira hogy számon tartsa egy nö életének minden rezdülését,
Itt Isztambulban nem érzem olyan szorosan a köteléket mit a családom a fehérneműm köré szőtt szorosan,mégis Amira figyelmeztet,a sebeim nem forrtak be! Selim emléke fájdalmat okoz a mai napig.De Mustafa egy olyan jelenség az életemben mintha ebben az égető érzésben fa-ként árnyékot vetne rám,s menedéket ebből az egész elfátyolozott világból s annak minden fájdalmától.
Lehet hogy veszélyes játékot űzünk azzal hogy úgy viselkedünk mintha nem lenne köztünk vibráló vonzás,de elvicceljük szándékosan,hiszen sebzettek vagyunk,az hogy sok mindenki megjárja az ágyát fájdalomcsillapítónak tökéletes. Gyógyírnak kevésbé.Viszont a köztünk kialakult szeretet,jót tesz neki és nekem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése