9.Rész

                                                                 A divatbemutató!
Mostanában sokat gondolkodom...és ez baj! Hatalmas baj! Mivel az összesítés mindig oda torkollik hogy elmaradottnak érzem magam. Elmaradottnak az életben! Mustafa mindig azt mondja hogy keveset adok a saját magamnak, sosem vagyok "rossz" ez a baj! Gözöm sincs igaza van-e,de az biztos hogy ha nem mondogatna nekem folyton valamit,pontosan az lenne az ami omlásra ítélne az életem.
Hajnal 5 óra óta itt vagyok a plazában!
Átrágtam magam az összes összeállításon a gomboktól az utolsó cérnaszálig minden a helyén van!
A csontjaimba belefut a fáradtság! Hugó csak hadar és hadar a modelleknek.
-Meyrem Drágám,hozz nekem egy kv-t légyszíves!
-Óké! pillanat.-Éppen én is azért indultam volna magamnak.
Szóval ott állok a mozgó lépcső tetején,elásítom magam miközben összefolyik a kifutó hátsó része a szemem előtt.
-Fuj de álmos vagy!-Felnevetek majd a mögöttem settenkedő hangra grimaszolok.
-Még hogy fúj!Árulj el nekem valamit Gürpinár! Hogy van az hogy te "éjszakázol" és én vagyok álmos?
-Úgy hogy az éjszakai torna először kiüt utána felpörget!
-Tudhattam volna!-Savanyodok el,még hogy éjszakai torna!
Végig fut rajta a szemem a kávé-zoban,mélybarna szemei csillognak,hiába tagadja ö is álmos.
Kikértük a kv-kat majd mig készitették közölt velem valamit.
-Zsálinda gyűlöli az itteni kv-t!-harapja el a mondatot.
-Már megint Zsáliná?...Mi van veled?
-Nem nosztalgiázom.-Húzza a száját oldalra,itt lesz,lehetséges hogy épp te fogod öltöztetni.
-Csodálatos!-Kapom kézbe a két kv-t majd megfordulok.-Túléled?
-Nem szeretem ö látni,alattomos egy bestia!
Megrándul az arcom.
-Attól félsz hogy beadod neki a derekad?
-Ha egy férfinak félnie kell valamitől,az egy nő!
Elkacagom,majd komolyabbra veszem,végtérre is igaza van!
-És egy nőnek mitől kell félnie?
-Mindentől kell tartania,és sosem szabad megijednie. Ezért kell tőletek tartani!
-Ja ez olyan mint a kicsi a bors de erős című rovat?
-Olyan-olyan!-Kacsint rám.
-Olyan okos vagy!
-Csak tapasztalt az nem ugyan az!
-Árulj el nekem valamit! De ne hazudj!
-Uhjuj,most végem!
-Rád mindig tapadtak a ribancok? Azért nem úgy mondom hogy nők,mert csak ribancokkal látlak!
-Igen!.....Megálltunk elhúzta nekem a fekete függönyt a színpad mögött,s előttem áll még egy percig hogy befejezze a mondatát.-Egyszer rám tapadt egy igazi nő is!
-És mi történt?
-Kijózanodott!-Nézett mélyen a szemembe majd hirtelen arrébb lépett!
Beleharaptam a számba értetlenül. Most...? Rólam beszélt?
Felégette az arcom a pir s miután odaadtam a kv-t Hugónak behúzódtam a sminkes zugba.
Nem kattogtam tul sokat ezután mert megérkeztek szép sorban a lányok.
Mindeggyik oda nyafogott valamit neki. Én meg dolgoztam mint ütődöttek.
Aznap este 2 lány egyszerre kellet öltöztetnem az egyik Zsalina a másik Alianda.
Egyik jobb mint a másik....
                                                                            ***
Az után szóltam neki hogy mennyen hátra.-Idézi vissza,az ágyamban mi történt a kifutó elött még én  hátul voltam a színfalak mögött.
-És okos kiskutya módjára ment is mi?-
Felnyög,mocorog mellettem....A combomon fekszik,én pedig a pinki pizsimben figyelem
a szomám ablakábol lengedezik a hajnali friss levegö, ö pedig behunyt szemekell lassan beszél.
-Borzalmas egy nő!
-Hiányzik még te szerencsétlen?-Simogatom meg a haját,...
-Eszembe jut még....néha...
-Azért fogyasztasz ennyi nöt?
-Felnézz rám,fáradtt  arca,alátámasztja a mondatát:-Ök fogyasztanak engem!
-Oh te szegény.-Csipek bele az arcába finoman.
-Szereted....még?
-Ez egy összetettebb dolog Meyrem!
-Figyelek!
-hm..Behunyt szemmel beszél,nagyon fáradtak vagyunk,mégsem hagy minket a hajnal alduni.
Mikor hazahozott a Plázábol annyira beszélgettünk hogy azt vettük észre hogy együtt állunk a lakásom ajtajában.Majd belekeveredtünk az ágyamba. Hihetetlen hogy nem visz el minket a hév soha. Persze ö szexuálisan mindig ki van elégitve igy nem szorul rám.De hogy én sem ugrom rá,na az már tényleg nem semmi.....
 Nyomja a combomat a nyaka majd   kinyitja a szemét,figyelem ahogy méregeti a plafonomat.Azon pedig megvillan a  török reggel.
-Gyereket akartam,családot,életet...Valahogy mindig tudtam hogy vele úgy sem lesz,de akartam!
-Ühüm!
-Görcsösen akartam az egészet,apa akartam lenni! Valami más mint ami most vagyok.-Összefonja az ujjait.-Szerettem öt,mikor mélázott valamin...szerettem mikor arról beszél hogy együtt leszünk
akkor is ha baj van. És még akkor is szerettem mikor megette amit főztem!-Nevette el magát.
Nem hagyhattam ezt zsörtölődés nélkül.
-A te kezedből ette a húst hiába nem akart hozzá nyúlni mi?-Tudtam én hogy itt a titok!-Vigyorgom.
Majd lankad a nevetése....-Akkor is szerettem mikor bocsánatot kért...-Komolyodott el,majd
Belém hasitott egy emlék,Selim arca villan elém,könnyes kék szemek....
Most már bámit csinál nem szeretem!-Folytatja  megkönnyebbülten.
-Büszkeségből?-Talán  a legegyszerübb legkurtább kérdés, és mégis ezen kell a legtöbbet gondolkodnia.S így fel is ül.
-Nem! Azért mert...ö...Zsálindá...Mert....ö nem...
-Az akit akartál hogy legyen!-Fejezem be a mondatot majd a szemembe néz őszintén.
-Igen!
-Tudom!-A kezemre teszi a kezét majd igy szól:-Haza megyek!-Megszorítom,vissza húzom.
-Ne menj el!
-Rasinda hajnal van!-Néz ki az ablakon.
-Azért!-Bólogatok vidáman. elvigyorogja magát majd igy szól:-Fáradt vagy!
-Maradj itt!-Kérlelem mire enged, és vissza fekszik mellém,kettönkek elég szűkös az ágyam de megosszuk.
Az egyik karja a fejem fellet talál helyet,a másik keze az enyémet fogja,összebújunk.
-Altatót is énekeljek,pinki poni?
-Ne szemétkedj már!
-Jol van,fura a helyzet te vagy első nő aki csak aludni akar velem.
Az arcom a nyakában pihen,minden léleget vételem füti a börét.
-Nyugató vagy,tudod?-Ölelem át a hátán futak az ujjaim majd homlokon puszil.
Belélegzem öt.
-Beszélj még!-Kérlelem halkan,talán már nem is hallja...A keze simogatni kezdi a hajam,de abba is hadja. Behunyt szemekkel,kérlelem ujra.-Mondj valamit!
-Nem tudok beszélni....
-Szeretem a hangodat!-Suttogom.
-Anyu mindig énekelt valamit ha nem tudtam alduni,de már nem tudom....valami madár van benne,meg talán méz...
Tudom miről beszél...-Ay lu lu li lu li....Na Lai Celi vulli...Éneklem...s kezdi a második sort,kirázta a karomat a hideg....-Tai Silli  na Lulli....
Összeolvadtt a hangunk a végét elnevettük.
Ismerem! Anyu is énekelte nekünk,Amira még most is szokta.
-Már el is felejtettem.-Vallja be.
-De én azt akartam hogy beszél még,ne énekelj.
-Nem tudom hogy jutott ez eszembe...
-Biztos anyukádra gondoltál.
-Mikor nem gondolok rá? -Reked el a hangja,most jobban megszorítom.
-Mustafa!-Bugom mire lenéz rám.-Ne félj jó? Hunyorgom,-Mire ö csak figyel,
Behunyom a szemem,mintha mázsás lenne.-Te oroszlán vagy! .......Itt vagyok! ....Nem leszel egyedül!
-Újra homlokon csókol majd elnyom az álom.....






1 Héttel késöbb....

Ebéd szünet után ritkán találkozunk mind ketten kellő képpen elvagyunk havazva.
Most mégis feltelefonált nekem.
 Zsálinda viharzik ki a stúdióból. Azt hiszem hogy lepislogta a sminklemosóját.
Mit csináltak ezek? Na jó nekem ez sok betontok!
Ö nyugodttan ül és a borostáját átsimítva pasztázza a gépét.
-Itt vagyok! Mit szeretnél?-most miért ilyen a hangom? Mint valami hárem hölgy aki most libben be hozzá a másik után,jó hogy nem kaftánt csókolok neki.-Már ha lenne neki olyan,de miért kéne kaftánt csókolnom? Már nem 1000 évvel ezelött járunk és a barátja vagyok,nem a nöje! Mi ütöt belém? 
Ez az ing teszi,hófer jóvágásu egyszerüem jól áll neki,-Tüzetesen végigmár,mint valami szabható anyagot majd megkér-
-Gyere légyszíves,mutatok valamit.
Mellé lépek,majd az asztalra támasztva a csuklom pillázom a képeit,elöurgott az internetes oldala. Kadin Hayat. -Vagyis Nöi élet. Vékony hatalmas betűkkel.
-Ez egy galéria hirdetés.
-Az enyém! -Pillant fel rám 1 pillanatig majd összeolvad a tekintetünk.
Várom hogy mit akar ebböl kihozni...De csak képeket mutogat,melyeket még javítani kell,előbukkan Zsalina portfóliója is.-Ezeket kivettem!
-Láttam Zsálindát.-Suttogom,az illata olyan erős hogy már a polaroid szagot sem érzem,a lélegzetei nem adnak tartást arrébb állok inkább.
-Ha engem kérdezel nem kellet volna!
-Miért?-
-Mert ö is az életed része. Kaid Hayad! Ez rólad is szól.A szemszögöböl a nők nem?
-Persze!-arca komoly,igazi oroszlán,vad és töretlen büszkesége nem lankad hiába nem helyeslem a tettét.
-Teljesen mind egy mert már megtörtént.Kitettem! És segítened kellene.
Kellene egy modell....
-Hu várj egy kicsit...Gondolkodtam el,kedves hogy együtt szeretné megvitatni velem hogy ki lenne a tökéletes Zsalina helyett.Rögtön Mersedesre gondoltam.
-Mit szolnál Mersedeshez?
-Te kellesz!-Emelte büszke tekintetét az enyémbe mi lángolt mintha máris sikere lenne a gondolatának.Megállt a szívem. És elöntött valami szédülésre késztető.
-Én? -Eröltettem magamra egy kinkacajt hogy mégis csak természetesnek tünjek.s hogy ne higgye letaglózott.
-Csak pár képröl lenne szó.
-De...Gürpinár én nem vagyok modell!
-Majd én azt tudom hogy mi vagy! Csak mondj igent!
-Rázom a fejem...ezt sosem gondoltam volna...-Én nem vagyok ilyen...-Nézek értetlenül a képeire...
-Te kellesz!
-Mustafa több száz modell portfóliója hever a gépen! Én nem...!
-Indulattal felém fordul.-Igen Ráshidnda én is tudom,képzeld!
De akkor őket hívtam volna! Te kellesz!


Te kellesz!-Ezt mondta? -Hidegül el Amira arca majd egyszer csak elkapja a kabuki ecsetet az arcáról és megfordul.
Meryrem ez beléd zúgott!
Mi?...Jaj dehogy!
Miért akarna téged ha nem?...Már mint igen,szép vagy! De könyörgöm annyi modellt ismer! Miért pont te?
-Én is pontosan ezt mondta neki!
-És mit mondott?
-Hogy én kellek akkor is!
-Én már nem mondok neked semmit!
-Miért?
-Mert,nem normális ahogy viselkedtek.
-Mire célzol?
-Az egész kapcsolatotokra! Először ledönt a lábadról,utána a legjobb barik lesztek majd eljátszod a nőjét az exe előtt és most kijelenti hogy te leszel a múzsája? Ja és mindezek előtt egy ágyban is alszanak a bolondok.-Pampog Amira a saját tükörképének,én pedig kuncogva figyelem.-És nem történik semmi.
-De történt! Egy csomót beszélgettünk és aludtunk!
-Jaj! Nem alszunk csak úgy egy férfival Meyrem!
-De ö nem férfi! Ö Mustafa!
-Meleg????
-Nem,nagyoooon nem!-Hőbörgőm majd Amira a váltaimat szorongatva a szemembe szegi!
-Akkor miért nem történt semmi???
-Nem tudom! Fáradtak voltunk,nagyon!
-Mit érzel Meyrem?? Őszintén!
-Nem tudom! Ö lett a legjobb barátom...úgy voltam vele hogy szeretem de nem úgy.
De mikor ma ezt mondta mármint azt hogy "Te kellesz"...ugy éreztem....
-Iggen? Nyögd már ki hogy tetszik!
-Tetszik! Igen! Tetszik na igy boldog vagy? Ezzel nem oldunk meg semmit! Mit csináljak?
-Szerintem te már azt eldöntötted!-Kacsint rám majd igen.igaza van mint mindig!
Tényeg tudtam már akkor hogy igent fogok mondani....


                                                                                 ***

Jó reggelt!-Szólok be a studio ajtaján csak ugy futtában mikor megpillantom Melihát,
Szervusz Meyrem Drágám!
Szia,milyen kellemes meglepetés!
Megöleltük és megpusziltuk egymást akár a régi barátnők,finom illata van....
-Jól vagy?-Mér végig mosolyogva.
-Igen! Jól köszi,és te?
-Megvagyok,-csillognak a szemei,Mustafa a háttérben figyel minket.-Nagyon csinos vagy!
-Köszönöm,te is!
-Oh,én attól már messze vagyok! -Int le elpirulva majd Mustafa átfonja a karját anyja nyakán és megpuszilja.-Ne szerénykedj jó anyám! Még mindig te vagy a legszebb nö Istambulban!
-oh! Ez csak az elfogultság!-Annyira édes ahogy itt vannak elöttem,olyan...ahj jó Meyrem ne olvadozz.-Oltom le megam mire Meliha elsiet.Itt van a taxia.
-Én is megyek,szia!-Intek Mustafának mire,vissza hiv.
-Meyrem!
-Mondd csak!
-Gondolkodtál?
-Igen...-Bologatok mélán mire elkezd közeledni.
-És? Mire jutottál?-A hanga olyan öblös,olyan vonzó.Remeg a lábam, mi van velem?
Ahogy egyre közeledik alig állok. Szinte érzem a bőrét ahogy nézem öt.
Ismerem már mindenét,mégis zavarba ejt!
-Meyrem?
-Igen?...Ja Igen!-Ne haraguj,fáradtt vagyok!-Dörzsölöm meg az arcom és ahjj elkentem a sminkem!!!
-Ebéd közben megbeszéljük jó? Rohannom kell szia.


Mi volt ez Meyrem Rashinda????-Kiabálok a liftben magamra.
Hogy eshetek tölle ennyire zavarba,ö eddig a barátom volt!
Eddig tartott volna? Annyira tiszteltem magunkban ezt hogy egy mámoros éjszaka után ilyen mély
barátságba keveredtünk,s most? Eddig feldobta a napomat,most meg elveszi az erömet.
Mi a franc történik velem? Ezek szerint rajtam is kifog a vonzereje...
Jó reggelt fönök....-Ugrom bele a munkába majd az egész napom elrabolta a temérdek tenni való.
S mivel még ebédelni sem mentem le feljött hát ö du:. 4 kor.
Egy szerzödést tartott a kezében.És elém rántotta.
-Mi ez?-Majd elém hajolva az asztalon regélni kezdte,a sötétkék inge lazán gomboltam ért a mellkhasa elejéig is nyíltan mutatta a barna börét.-Na jóó elég!!!! És ez az illat...Szinte felhergel...!
Szóval ez csak annyi hogy belegyezel hogy kiállitásra kerüljön a...
-Melyért fújsz magadra ennyi parfümöt?-Csattanok fel s értetenül néz a szemembe egy percig.
Természetesen elkapom a pillantásom és belelapozva a szerzödésbe ugy teszek mintha eddig is érettem volna hogy miröl beszél.
-Nem szoktam sokat fujni.
-Büzlesz! Már km-ek röl érzem hogy bent vagy ebben az épületben!-Oltogatom,pedig imádom söt idegesit hogy ennyire aláása a tekintélyen pusztán az illata.
-Jol van majd vissza veszek.-Mogyogja mosolyba fullasztva a mondatot majd.Felkapm a fejem.
-Ha most ezt aláirom,ugy fogsz kisétálni azon az üvegajtón,hogy nem tört össze a rendithetetlen egóismusod,mit az dagaszt,hogy mindig elérsz minden nönél mindent amire vágysz!
-Jól mondod!-Hajol pimaszul közel,de tudod te nem vagy nő! Te Meyrem vagy!
-Most vissza kapom amit mondtam? Oké...-Suttogom és kacér a pillantásom,vagyon mi járhat a mocskos kis fantáziájában? Ugy szeretném tudni,nagy valószinüséggel semmi! Hiszem már megvoltam neki,és Amirának igaza van,ha kibirta hogy ne nyuljon hozzám a multkor az ágyamban.
Nem hiszem hogy akarna is bármit tölem,és csak az én felforrósodott vérem játszik az agyammal.
Magányos vagyok,és nekem most elég lenne 2 szép szó is és elhinnék mindent!
Sohajtom majd aláirom a szerzödést.
De pénzt nem fogadok el!-Jelentem ki a szemébe nézbe higgatan már.
-Dehogy nem Meyrem ez munka. A képeiddel te rendelkezel.
-Rendelkezz velük te! Müvész ur! És örültj ha fenn marad a Galériád jó neve!-Álok fel az asztalomtól
és homlokon puszilom.
Mefogja a kezemet és arrébb ránt közel magához. -Azt hittem nemet fogsz modani.-Mosolyog.
-Ugyan én is csak nö vagyok! És neked nem helet nemet mondani Gürpinár!-Kacsintok rá mintha viccelnék.De minden szavam igaz.Felmarkolja a szerződést,és miután kilépett mosolyogva az ajtón Hugó operettet sikitózo jókedvével és egy forró kv-val találom szemben magam.

A francba!



Késöbb.....




A tenyerem jéghideg és izzadt,nem tudom eldönteni hogy felálljak és mászkáljak-e vagy jó így ezen a kényelmetlen műanyag széken.
Szinte le sem veszem a szemem az intenzív osztály bejáratáról hátha végre Musztafa kijön  jó hírrel és kicsit nyugatabban látom viszont.

Kétségbe esetten hívott fel azt mondta 11-óta itt van  Melihát a mentők hozták ide ö pedig rohant be.Innen hívott fel,tejesen felzaklatva,és bizakodott benne hogy nem alszom.
Mikor megpillantottam a nyúzott meggyötört és ideges arcát,és szabadkozni kezdett amiért felhívott lejátszódott bennem hogy ma még milyen jó kedve volt.
És mennyire messzinek tűnik az az arc,....Rögtön megöleltem,megremegett az egész teste,a félelem és az elhagyatottság nagy kin!
Mindegy hány éves vagy! Meggyötör,és ilyenkor nem érdekel hogy magamat is tönkre vágom azzal hogy ennyire belemártóztam az életébe mindenféle kötelék
nélkül,Itt vagyok,és itt is leszek ha kellek!
Ha ez neki számit...nálunk nem voltak efféle családi feszkók,és el nem tudom képzelni mit élt át apa nélkül,egy beteg anyával.

Na??-Jobban van?-Pattantam fel a székről.

Musztafa kevésbé feldulva ám nem épp megnyugodva sem érkezett mellém!,
A kezével dörzsölgette a tarkóját, nagyon fáradt hiszen késő van egész nap dolgozott,és az ideg egymagában is nagyon  kimerítő tud lenni.
-Nem mondanám hogy jobban van.Most alszik,fájdalmai vannak,....-Habozott kimondani-.....Morfiumozzák!
Akkor már tudtam,söt minketten tudtuk ennek itt lesz vége! Mégis ezt mondtam neki.
-Minden rendben lesz!
-Nem lesz minden rendben Meryem!-A szemei könnyesek és nagyon reményvesztett,fogalmam sincs hogy kell ilyenkor lelket önteni az emberbe.
Nem mondhatom azt hogy megyógyul mert nem fog!
-Nem akartalak iderántatni,most biztos azt gondolod hogy egy magatehetetlen hüje vagyok!
Aha! Hüje vagy! Öleltem meg jol szorosan,érztem bár jol esik neki tényleg gyávának érzi magát ami feszültséget szült közénk.-Persze hogy itt vagyok,és jönni fogok,szeretem anyukádat!
És te se vagy egyedül itt vagyok!-Erre azt vártam volna hogy örüljön és megköszönje,vagy legalább is kifejezze kicsit hogy jol esik neki de nem tette.
Elengedett és igy szolt.Hazaviszlek! Nem maradhatok itt én se reggel bejövök.
Jo menyünk....


Ebéd idöben találkoztam,ott ült a kv-zoban semmi nem volt elötte. Csak a telefonját bámulta.
Odamentem egy szendviccsel és egy kv val.-Szia.
Felpillantott rám a felcsillanó szempár helyett egy fáradtt karikás szemü elnyütt arcu Musztafa pillanot fel rám,De mégis egy kedves mosoly kerekedett a szájára mikor elétettem
a kezemben hozottebédnek szánt dolgokat.-Nem vagyok éhes köszönöm.
Mint ettél ma?
Semmit!
Egyél! Lefogsz gyengülni.
Nem kivánom!
Mi az hogy  kedvenc büfésnénid szendvicsét nem kivánod! -Kezdtem el bontogatni a szenvocset és toltam az orra alá.-Migyárt szolok neki.Nem lesz olyan boldog mint mikor
dicséred a frizkoját.
Kellemes szinte szeretet tejes mosoly ült az arcára,és nem törödve még most sem a szendviccsel amit elé tartottam,elsiitotta az arcomon pihenö tincseket.
Nem kell velem foglakoznod,nagyfiu vagyok már!
Tudom hogy nagy fiu vagy! -Kacsintottam rá kissé kacéran hogy megörrizzem a mosolyt az arcán.-Nevetett!!!-Olyan volt mintha évek ota nem hallotam volna a nevetéseét,pedig
Tegnap pont ilyentájt hallotam.
Meyrem drágám!! Ne haragudj hogy félbe szoritom az egypetyét de szorit az idö Drágasszággom..-Ütögette az óráját Hugo göndör fürtjeit arré söpörte mikor Musztafára tévedtt a tekinetete.
Mi van veled Macsokám?
Musztafa csak igy válaszolt,-Szokásos..
Ahh...Drágám anyucid! Sanálom,bemegyek hozzá szoritok egy kis idöt rá jo?
Kösz...
Ugyan már semmiség Meliha imádja divattanácsaimat.
Bár szüksége is lenne rájuk.-Mondta Musztafa el sohaj formájában majd othagytuk Hugoval.-Egyél!!!-Szoltam rá halkan de parancsoloan.
Bolintott

Bocsáss meg drágám nem akartam félbe szakitani a...
Az egye-petyét?-Szoltam közbe mosolyogva.
Azt! Az volt?
Dehogy is,nagyon kivan.
Meliha erös nö,jobban lesz hamar és akkor a szépfiu is..
Nem jön helyre Hugo...Este már murfiumot kapott!
Ájjj -szisszent fel Hugo keze ugy járt mintha megégette volna amit mondok.
Hihettlen....
Legyél mellete drágám!-,fogta meg a karomat.-Ugyan azt mondja mint Amira.
Növérem is ezt mondta.
ÉS? Te nem szeretnél?
Hát kicsit félek hogy kiborulok,de nem hagyom öt egyedül már az életem része lett.-Hugo kellemesen mosolygott rám.-Szeretni valo egy pasika...
Az eddiginél is levertebb képet vágtam.-Na ez az!
Majd rájön...!!-Biztatott-majd a kezembe adott néhány kieegészitöt és tejesen másrol kezdtünk el beszélni....Munkárol természetesen


Az a hideg folyoso amit most a magasarkum hangja tört fel már nem tünt olyan ridegnek mint tegnap este,
ja hogy az ma este volt?Hofehér ing délceg tartás elkomolyodott tekintet.

Meyrem! Hát te? -Nagyon meglepödött pedig mondtam hogy jövök
Jöttem anyukádhoz!
Jol van menny csak be...majd elkezte mutogatni merre menjek,ö lement a földszintre azt monda migyrt jön.
Én persze magamhoz hiven kissé gyámoltalanul keztem keresgélni a szobát.Majd amikor....
Ohh Istenem ott van bent.-Megfordultam,a száma tapadtt kezem megremegett.-Most hogy menyjek ugy be hogy ne fedezze fel az arcomon hogy mennyire kiakadtam?
Egy röpke pillanatig megfordult a fejemben hogy be sem megyek.De Musztafa már látott,és amugy is megigértem.
Nem gondoltam hogy ennyire kifogok borulni,már szinte a szimpla látványtol...

Szervusz Meliha.-Kellemes meleg hangommal sikeresen elfedtem a zaklatottságomat.
Szemei kissé felragyogtak,keze az arcomra tévedtt,-Szervusz Drágám!-Suttogta.
Musztafa megelözött,pillantottam a kékelö virágcsokorra a mellete lévö kis szekrányen.
De meg ám,-pillantott lassan de büszkén a csokor felé-Ez is gyönyörü köszönöm.
Nincs mit! Majd beletettem a vázába az én csokromat is.-Nem nagyon tudtam mit mondani neki,szinte még el sem hiszem hogy ennyire gyenge hol van már az a kedves
fiatalos pattogos nö akivel nem is olyan régen teáztam a kelles kis nappaliában,vagy az akivel táncoltam!
Kegyetlen ez a betegség nem csak a testedet a lelked is széttépi.Látja már rajtam hogy zavarban vagyok,és hogy mennyire sajnálom.
A kezemért nyul,az érdekes tapintásu hideg ágynamü huzatnak szinte hangját is hallotam mikor végighuzta erötlen kezét azon,a nyárni napsütés
mi az ablak egyetlen kis réséböl pislákolt még a hajának némely tincsei aranyszinüre festette,sejmes keze az enyémre simult.
Szavak nélkül beszélgetünk,hiszen tudta hogy nincs mit mondanom e pillanatrol,nem is a szavimat akarja,csak a jelenlétemet,egyetlen percig
sem fogom soha bánni hogy bejöttem,vagy hogy megismertem....

Akkor már azt hittem hogy ismerem!
Pedig az átbeszélgetett délutáni 2 óra olykor csak 1 amit vele töltöttem,szó szerint minden nap.
Olyan élmény volt mint egy érdekes könyvet lapozhatni,mondtam is neki Ö az én hangos könyvem. Musztafának hallani is sebző volt anyja elgyengült mondatait.
Elmesélte az egész életét hogyan ismerte meg a az örömöt és a szomorúságot.
Reménytelent és a Reményt.
Volt olyan hogy a rendezetlen mondatai között is rendet tudtam tenni,a Morfium annyira lassította,sokszor olyan érzésem volt hogy miközben mesélni igaz
történeteit tényleg ott jár....Musztafa sokszor inkább kiment és hagyta hagy beszéljen nekem,vagy csak egyszerüen a lelkének.
Mintha utolso összegzö beszámolot tartana önmagának mielőtt távozik.

Elaludt!-Érintettem meg Musztafa vállát.
Ajkai megremegtek mintha mondani készült volna valamit.De csak bolintott.
-Miért vagy itt??-Tette fel a kérdést mikor a csendes kis korházi kertben beszélgettünk.
Karom a pad támláján pihet igy támasztva vele tarkomat,enyhe elgondolkodo tekintetem,hol örá hol a virágos kertre vetödött.
-Rávisz a lélek! szeretem halgatni....
-Sajnálod öt Meyrem! Hozzád nött! Igy megkinlodod te is!
-Kérdezhetek valamit?
-Tessék..
-Zsálindá miért nem ismerte anyukádat?
-Honnan veszed ezt?
Anyukád mondta egyszer hogy sosm vittél senkit haza.
-Igaz!
-Miért nem mutattad be? Egy évet voltál vele,miért nem??
-Nem akarta öt ismerni amikor elmondtam hogy rákos.
-Mi? Azért mert...?-Értetlenkedö arckifejezésemre,nyugtalanul válszolt.Vagy inkább probálta kimagyarázni szavai még mindig ugy csengtek mintha védené.
-Nem akart hozzá közel állni,nehogy megszeresse.Biztos nem akart...
-Mit nem akart Musztafa??-Csattantam fel hirtelen,majd villám gyorsan észe kapva mérsékeltem magam!-Mitöl félt? Hogy megszeretni? Ennyi erövel ne szolj senkihez
ne élj,mert ugy is meghalsz egyszer nem? Ez nem kifogás,félt! De a ekkorátol nem fél !!
Teszem elé az alkaromat majd nevetni kezd,nagyon hangosan-Ja jo mégsem mérsékeltem magam,de nem is bántam mert mostanság
ritkaságnak számito nevetése csiklandozta a fülemet.
Attol nem félt!-Halkultunk,....majd visszaötlött benne a kérdés
Te miért vagy itt? Nem válszoltál!-Fordult felém elkényelmesedve.Szemeibe kissé belesütött a nap,mi most világos barnára festette,mi máskor szinte feketén csillog.
A mosolya melankolikusan simogatja a szivem.Majd a válszom elringatta: -Én nem félek szeretni Musztafa! Nem tudjuk meddig tart,de szeretet minden cseppje,drága.
-Milyen bölcs vagy!
-Nem...csak szeretek szeretni...Ez lehet hogy betegség!
-Ezt nem értem!
-Miért?
-Mert szingli vagy!..Az ilyen szeretet mániások,nem kapaszkodnak a pasijukba?
-Kapaszkodtam...Komorodok el....-Nem volt értelme.
-A szerelem,és a kapcsolat,az nagyon más,és szeretet párti vagyok!-Hajtom hátja a fejemet.
Behunyt szemmel is világosságot látok melenget a nap.
-Akkor szerelemtől félsz nem az Ekkorától! -Kapja elö a karját,s ironizál rajtam,elnevetem magam,
majd vállba csapon finoman.-Kuncog majd rádölök,
-Tudod mitöl félek? A szörös pasiktol!-
-A szörös arcu pasiktol?
-A szörös szivü pasiktol.
-A kezemre teszi a kezét,-Akkor fogadd meg a saját elvedet.-Élj mielött meghalsz!
Belefájdult a szivem a hagjába,besütött szemmel összefont kézell ültünk ott elhagyatottan.
-Nem birok ott lenni.-Mondta bünbánoan.Nem birom látni.Az ott nem az én anyám!
Bekönnyeztem-De a tied! És már nem szenved,hála a morfiumnak.
Halgatott,nem akar nyavajogni de látom és tudom hogy belül darabokban van.
Menny haza kérlek!
Biztos?
Igen!
Ha van valami bármi hivsz?
Persze!
Ruzsos puszival hagytam ott öt s a szoknyám fodrozódó árnyékát figyeltem a kapuféle menet....