10.Rész

Számtalanszor tanúja voltam hogyan fotózza a modelleket,akár szabadban

Akár bent a stúdióban. Hogyan ad hangot egy néma képnek.

Egy pillanatnak amit elkap,és tiszta szemmel nem látható.

Mégis idegen a helyzet hiszen körülöttem mászkál engem utasít esetleg igazgat,és fotóz.

Némák vagyunk, ketten .... Csak én ö a kamera és a tenger.....

-Még most sem értem, hogy miért épp én? Miért akarod elrontani a galériádat velem?
-Meyrem,légyszíves,nincs kedvem az önismereti problémáidhoz!
-Kezeiben tarja a fényképező gépet és a távolba tekint,a palota tornyosul előttünk.
Látom hogy vesződik magában,akkora viharok dúlnak benne hogy látni a összes rezdülésén.
Mindig szomorú és én is....Oh Alah....

                                                                       ***

Az öltönye majdnem olyan fényes volt mint a szemei! Minden éjjel eljött és halgatott engem.

Egyik éjjel egy szál vörös rozsát hagyott az öltözöm ajtajánál.A számos rajongom közül tudtam hogy ö az!-Meliha szavai még mindig megremegtek az izgalomtól.

A szemei még mindig bágyadtan csillognak ahogy Musztafa apjáról beszél.

-Cihan magas és jóképű férfi volt akkoriban minden női szívet dobogtató,-Volt valami érdekes melegség benne-Fogalmazott Meliha,miért is szerette öt meg olyan örülten.

Szavai megint lehalkultak a halkabbnál is halkabbak lettek.-Musztafa az ajtó előtt ácsingózott,tekintete anyjára vetődött,kezei a zsebében. Fáradtság tükröződött róla.

Betakartam Melihát és odamentem hozzá halkan...

-Alszik.

-Miröl beszélt?

-Apádol...-Mondtam mosolyogva,de Musztafa elhomályosult tekintete egyszerre élessé szinte szurossá vált.

-Mit?-Vont kérdöre szinte indulattal.

-Mennyünk kijjebb,felkeltjük.

-Nagyon szerette öt!-Emeltem feljebb kicsit hangomat már a folyosó vége felé. Ö csak hallgatott,zsebre tett kezeivel sétát mellettem,fejét leszegve.Folytatni akartam,de tudtam

ez olyan téma amit nem kedvel.

Telefoncsörgéssel léptünk ki a bejáraton és a kapu felé sétáltunk.

-Szia anyu,miujság?....Az jó...Jaj dehogy felejtetettem el.-Anyu olyat mondott hogy megálltam egy helyben és majdnem belekellet kapaszkodnom Musztafába.

-Ezt nem akarom elhinni!! 

-Leüljünk??-Látta rajtam hogy kihűltem.

-Nem! Jól vagyok!...Nem nem vagyok jól!!!

-Elmondod???

-Apámnak holnap van a szülinapja,az 50-ik. 

-Ez önmagában még nem tragédia!
-Az számomra igen! Elit üzlettársak,..méregető tekintetek.-Akadozott idegesen a mondatom.
De....Ott lesz Selim is!

-Már mint a....?

-A volt vőlegényem! 

Az értelmetlen arckifejezésére kinyögtem a választ.

-Apu meg az apja üzlettársak voltak egy idöben,és mivel mi hiába szakitottunk ök ugyan ugy joban maradtak! És ott lesz!-Tettetem kényelmetlen vigyort.Karba tett kezeim szoritoták

saját karjaimat és kedvem lett volna toporzékolni.

Sóhajtottam....próbáltam megbarátkozni a gondolattal,de csak ez futott ki a számon:Ez nagyon kinós lesz!

-Nem azt mondtad hogy már túl vagy rajta?

-De...de akkor is! Ö ott lesz a teherbe rakott feleségével,meg a szép üzleti körülményeivel,én meg majd ott csücsülök a tüsarkumban 24 évesen,Se gyerek se férj  de még csak egy

vőlegény sem! Én leszek a karrierista nő,aki béna a női kötelezettségeiben,és csak a Divathoz ért!

Fejeztem be elhaló hangon majd lecsüggesztett arcomat felvillantotta az Ö enyhe mosolya.

-Hát ha ez megold valamit eljátszhatom a vőlegényedet!

-Felkapam a fejem,és kínos mosoly jelent meg a számon!-Ez kedves tőled de ne...

-Most mi van? Te is megtetted már értem nem nagy dolog!

-Belém fagyott a mondat, nem tudtam mihez kezdjek. mit mondjak?

-Most mi baj? Áhh tudom már, nem vagyok olyan jó pasi mint az exed!

-Jaj,nem nem erről van szó...De....ezt akkor sem tehetem meg,akkor mindenkinek hazudnék!Meg amúgy is,most nem vagy olyan helyzetben hogy elrángassalak egy partyra!

-Egy 50-ik szülinap? 

-Olyan,fogadásos,pezsgözgetös, bájolgós ide oda mászkálós tudod...

-Elit!-Vigyorgott.

-Az!
-Semmi baj kibírom! 

-És itt hagyod anyukádat miattam? Nem lehet....kedves vagy de ne...!

-Te itt vagy velem miatta...

-Ez nem ugyan az....

-Elég lesz a köszönöm...

Nevetek...-De nem lesz ez neked olyan....hogy is mondjam..megterhelő?

-Ugyan mert eljátszom a macó pasidat? Nem nagy ügy,ezt szeretem,tudod!-Kacsintott mosolyogva.

-Ja persze,mindjárt kiderül hogy színész is vagy igaz?

-Még nem,meglátjuk hogy alakitok! 

-Nem hiszem el hogy megteszed! Ez gyerekes!

-Ja igen! Mert a Plázában felnőttekhez méltóan játszottad a bebájolt nőmet!

-Az más volt! És a köszönöm is megteszi.-Szegem fel az állam.

-Homlokon puszil majd faképnél hagy....
-Holnap megyek érted.-Szol vissza,és még a formás hátsójára vetem a szemem hozzá teszi.-Tudod hogy bámulod.
-Csak beszimulálod,nincs fétisem!
-Meryrem,nekem akarsz hazudni?
-Sokat vagy Hugóval! Nagyon rázod,csak azért figyelem!
-És akkor ki is a hazug? Előbb azt mondtad hogy...
-Hagyál!
-Rendben...Kacag,majd betolja az ajtót és vissza néz.

Igazad van! Tényleg tetszik....-Suttogom magamban majd azért is odapillantok még egyszer.

-Szia Hugi mi volt? - Amira épp apu ajándékát csomagolta.

-Semmi...Sok csodát sajnos már nem várhatunk...Kaptam le a cipóm és minden ruhám majd bevágtam magam a zuhany alá.
-És a fotózás?
-Jó volt!
-Csak jó volt?
-Nem akt fotókat csinált rólam!....
-Jaj Meryrem....
-Hagy békén,ö még mindig a csodálatos fenekű barátom! És nem több!
A nevetés mi kifacsarodott belőlem szomorúságot szült pár percel később eszembe jutott a kórház Meliha...

Látom kész vagy!

Amira el se hiszed mi van ott olyan sokan vannak akik ilyen betegek,szinte népbetegség már a rák.

Igen tudom,sajnos tényleg az.

Meliha meg olyan szép olyan fiatal...Egész nap Cihanrol mesélt nekem...

Ki az a Cihan?

Musztafa apja.

-ouh....Értem...Sajnálom.

Szerintem még most is szereti,mocsok egy pali lehet! És kiváncsi lennék hogy ki lehet az a szuka akiért elhagyta a gyerekét meg ezt a csodálatos nöt.

A pasik néha férgek!

Musztafa nem féreg!-Mosolyogtam...

Aha tudjuk!!-Vágott egy vicces undorfejet Amira mire én hozzávagtam egy párnát majd nagyasszonyosan kijelentettem hogy egyetlen  délutánra a beugró sógora lesz!

Most komolyan?-Akadtt ki vihogva.

Igen!

Na jol van! Apu örülni fog,had játsza csak el hátha tovább játsza majd.

Sohajtottam....Ugy félek Mi lesz ha az anyja...-Hogy fogom megnyugtatni?Nem tudom hogy kell ezt csinálni ....?

Csak legyél mellette! Ennyi!

Nem vagyok bolond Amira?

De nagyon bolod vagy! De ezt mindig is tudtam!

Nem ugy...Már annyiszor kérdezte töllem hogy miért vagyok vele ott?
Nem tudom...lehet hogy nem kellene ennyire belemásznom az életébe?

Bolond lány! Már rég benne vagy,és gondolkodj csak el ha komolyan nem éreznél iránta semmit,akkor nem csinálnád ezt?

Dehogy nem! 

Ennyi! 

Csücsöritve néztem magam elé a semmibe majd Amira menyasszonyi ruhákat mutatott nekem,már készül a saját esküvöjére is.

Miközben Hugoval megbeszéltem pár dolgot telefonon a hétfövel kapcsolatban,elövettem az a ruhát amiben Linett szülinapjára mentem.

Jó éjszakát,Hugo

Puszika Drága!

Még le sem tettem Musztafa hivott.Mostanában tétovázva félve és összeszorult gyomorral veszem fel neki,félek mit fog mondani.

-Szia.-A hangja olyan semmien volt se jo se rossz de féltem továbbra is.

-Szia,miujság?

-Semmi,fekszek!És te?

-Öm....-.Kicsit ideges vagyok a holnap miatt nem muszáj ezt csinálnod tényleg!

-Nyugodj már meg!! Ciki vagyok??

-Dehogy vagy ciki!! Miattad mondom!

-Alahra,Meyrem!!! Nem lesz kinzás eljátszani a pasidat! Nyugodj már meg! Max kapok egy két atyai leteremtést hogy: Vigyázz a lányomra mert ha nem kinyirlak! Cimmel.De szerintem kibirom

Nevettem! Aranyos vagy!

hm.....Aranyos vagy-Nyávogott a háttérböl Amira engem utánozva és ezzel cukkolva.-Tudom hogy elvékonyodik a hangom ha vele beszélek de mit csináljak nem tehetek róla.

Tudom én mindig!

Persze...

Mit mondott anyu Cihanrol?

Hát...azt mesélte hogy szeretett belé...

Az az hibája volt az életben...

Nem volt az hiba....Ha nem szerette volna te se lennél.

Na mekkora gond! Jobb lett volna ha nem ismeri meg,biztos boldogabb élete lett volna nélküle.

De nélküled nem,anyukádnak te vagy a boldogsága,nem tünt még fel?-Remegett a hangom.-Külömben is,én szomoru lennék ha nem lennél.

Mostmár hogy ismersz lehet,de nem ismertél volna meg,tök mindegy lenne.

Nem én nem igy értettem,(még mindig szomorú lennék ha nem lennél)..Hallgattunk...  mintha nem 

akarta volna meghallani.

Midnegy hagylak pihenni én is hulla vagyok!

-Jó,Pihend ki magad holnap le leszel fárasztfa elég rendesen!-Nevettem el végét mire ö hamar kérdöre vont.

-Miért félnem kéne a rokonaidtol?

-Hát apu elég szigoru anyu imád kérdezősködni,és van egy csomó nénikém akik jol végig mustrálnak,ezeken túl sok unokatestvérem van, lesz ott gyerek zsivajtól kezdve minden!

-Nem,baj! Majd megvédesz...-A hangja olyan bársonyosan hangzik,érzödik rajta hogy fekszik.

-Persze!...Szép álmokat!

-Neked is!

Azt hittem sokkal de sokkal idegesebb leszek,a parfümöm kellemes illata terjengett a szobában,a nap átsütött a narancsárga függönyömön és én örömmel 

jelenthettem ki magamrol hogy jol nézek ki! De vajon elég jol-e?

Elég jol e a bosszumhoz,látni akarom Fatma püffeszkedöen lekonyulo tekintetét amit meglát igy! Stylist ként,csinosan egy ilyen férfival az oldalamon mint Musztafa.

Ha csak a látszat kedvéért is de feláltam a romjaimbol,és most öt akarom az igyigségbe döngölni.

Fatma,megkeseritette a tanuló éveimet,mindig 

Igen! A barátnője voltam ö meg elárult,elvette azt aki a legjobban szerettem abban időben,Selimet.

Még jó hogy ez már másképp van...Pihent meg kellemesen ez a mondat a fejemben mikor megpillantottam az ismerös idegesnt.

A hofehér auton visszaverödött a tüzönap fénye amikor kiértem a parkoloba,Musztafán egy szintén hofehér laza ing volt fekete nadrággal.

Fekete napszemüvegét levetve igy szolt kitárt karokkal.: Na megfelel? Mosolygott kacéran.

-Megteszi! Nevettem rá,szinte boldogan mire odaértem hozzá megérintette a karomat és megpuszilt,rögvest megcsapott az illata.Remegett a lábam ö pedig nosztalgikusan

végig mért!!! Felismerte a ruhámat,amit nagyon is közelröl ismert már.

-Na haragudj te ilyen Dögösen akarsz apád elé kerülni?

-Nem aput akartam megcélozni ezzel a ruhával.

Közben beszáltunk a kocsiba és elindultunk.

-Nök!!

-Most mi bajod?

-Most mit kinálgatod magad?

-Nem kinálgatom magam!!

-Nem hát csak megmutatod mit veszitett nem?...Azt mondtad már tul vagy rajta akkor nem mindegy???

-Nem! megsértette a nöi büszkeségemet! És nem akarok egy elesett szürke kisegér lenni!

-Hagy csorogjon a nyála mi?-Mondta Musztafa szinte leszido hangnemben.

-Igy van! 

-Borzalmas vagy!

-Tudom!-Nevettem majd ö is mosolyra fakatt....

A tüzönap perzselt mindent amihez hozzáért még a besüvitö szél is forró volt, tarka volt ez a nyár csedesen égetett fel mindent,Emir Makina hangja összemsosdott 

az auto motorhangjával és a szél besüvitésével mit a gyoraság eredményezett.

-Lassits!-Szoltam rá kicsit megszeppenve már majd nem a 200 at ütötte az km óra.

-Ne félj!

-De félek,én még élni akarok ha lehet kimélj meg!

-Ja,még vissza kell csábitanod egy nös embert!-Mondta áskálodoan,és lassitott.

-Én ezt egy szoval sem mondtam!

-Mondtad vagy nem,oly mindegy!

Most mi van? Egyébbként is megérthetnél! Pont te mondasz ilyeneket...

-Hogy hogy pont én???-Kérdezte kicsit ingerültebben.-Azt hiszem most veszekszünk.

-Pont te!!! Igen te! Nem is tudom kinek a hisztijét halgattam eddig,Zsalinda igy meg ugy!

-Ugyan már akkor se kellet meg most se kell,pedig visszakaphatnám bármikor.

-Tudom! -Undorodtam el tőle! 

-Sosem kelletek az olcsó nök!-Ezt most nekem szánta,az fix,kivan hogy kelletni akarom magam Selimnek,pedig nem akarom csak azt szeretném mutatni hogy jól vagyok nélküle is.

-Nekem meg a pszichopata sokoldalú de mégis együgyű gondolkodású férfiak!!-Remélem magára veszi.

-Ja! Neked amúgy se kell senki!....Ja mégis,az exed kell!

-Nem kell! Azt hiszed csak te kaphattad volna vissza Zsalindát? Szelim még próbálkozott miután megcsalt de nem kellet!

-Jaj ugyan már! Akkor is érzel még valamit! Nem viselkednél így ha nem!

-Miért hogy viselkedek? Hallgatlak...

-Nézz már magadra!!

-Igen...néztem.Most azt akarod mondani hogy kurva vagyok?

-Dögös vagy!Tul dögös,biztosan hogy visszarakod kapni!Azért kellek én is hogy féltékeny legyen!

-Héé nem én kértem hogy játszd el a pasimat!

-De megköszönted!

Már kínomban nevettek...Te beteg vagy!Nem kell hidd már el! -Majd itt fordulj le..

Meg különbem is,ki az zakkant tyúk akinek nincs semmilyen kapcsolata,azóta? Csak te lehetsz! Miért??? Mert biztos még mindig szereted!

-Nem szeretem!!!-Már nevetve kiabálok.Miért áskálódik ez ennyit?

-Akkor mért nem feküdtél le azóta mással???

-Nem tudom emlékszel-e rá,de veled lefeküdtem!!!

-Ja...Fél üveg martini után.....Nem voltál észnél Meyrem.-A szavai  halkak és kesernyések lettek.

-Az igaz.!-Halkultam le én is.

-Nem tetted volna meg ha nem vagy elázva. Főleg nem velem....

-Az lehet,sőt biztos,-Mosolyodtam el és vettem észre a táblát mi felvillantotta a szülövárosom nevét.-De nem bántam meg!

A szája látom hogy kellemesen megrándult a vékony kis bajusz alatt.

Nem szol semmit de tetszik neki,egyre jobban mosolyog...
-Ooo hogy hízik valakinek az önbecsülése!!! -Csipkelődtem gúnyosan kuncogva.

-Nem hízik az már sehova.-Védte meg magát-Köztudott tény hogy, jó vagyok az ágyban!

-Te nagyon félre értettél!- Jelentettem ki flegmán-Ha akkor nem fekszünk le,nem ismerlek meg.

-Te vagy az egyetlen nő anyun kívül aki lelkemét rajong.

-Ááá igen? És Zsalidá miért rajongott?-Kóstolgattam mire ö leparkolt és leállította a motort,Levette a szemüvegét és közelebb hajolt.

-Szemét egy nő vagy tudod?

-Megszorongattalak? -Huzom össze a szemeimet.
-Szeretnél szorongatni? a pimasz pillantását végig hordozza rajtam.

-Ismerös volt nekem ez a ruha...

-Mert ismered...
-Akkor is tetszett!
-Az elöbb lehordtad!
-Nem lehordtam,csupán csak azt mondtam hogy nem ide való.
-Hanem a földre? -Értetlenül bámul.-Elrö esetben oda dobtad!-Kötetszem vele? Mit akarok?
-Milyen érdekes hogy már emlékszel mindenre.
-Nem szólok,belém üt a szemérmesség,azt hiszem elpirultam,és lesütöm a szemeimet.

Legyözve ennyit mondott!-Szép vagy! Lenyűgözöd....
Igazából úgy érzem nem is számít már....legalább is nem úgy mint mikor elindultunk.

A zsebe nyúlt és egy gyűrűt mutatott-közben már hallottam a ház felől a hegedű szót.

-Öt hónapja ismerjük egymást,Nem rég jegyeztelek el! Te beleszerettél a smáromba én meg szép szemedbe.Csak hogy tipikusak legyünk.!!-
Hangosan felnevetek miközben húzza fel a kezemre a gyönyörű gyűrűt.

-Hiheteten vagy!!

Tudom!-

Három gyereket tervezünk kicsi Meyrem,Kicsi Mustafa,és a kis Meliha. Persze te fogsz dobni engem.

-Kitalálom mert megcsaltál?

-Dehogy is akkor te lennél a béna! Mit tudom én....rájöttem hogy Homi vagyok! Így is mindenki a Homi baridnak néz!-Már sírtam a nevetéstől.

-Dehogy az még cikibb.

-Akkor elüt egy busz, mit tudom én!

-Jaj nee!! 

-Akkor csak béna vagyok,alkoholista,rendetlen,bármi....Azt majd kitalálod te. A lényeg hogy most idilli pár vagyunk!

Mosolyogtam....
Szóval! -Keményítette el kissé a hangját.-Húzd lejjebb azt a szoknyát asszony!!

A kert felől éles hegdühszó keringett,mi kézen fogva érkeztünk a családom körébe.

Mint ahogy meg jósoltam mindenki pezsgös poharakkal a kezében cseverészett,voltak köztük üzlettársak és barátok,olyanok is akiket még én sem ismertem.

Apu és anyu kiszúrt minket vagyis engem és azt hogy nem vagyok egyedül.

Apu mosolya hirtelen megszilárdult amikor az én ölelésem és köszöntésem után Mustafa üdvözlése fogadta.

Meyrem drágám,-szolt hozzám anyu-Kit tisztelhetünk az uriemberben?

Ne haragudjatok,ö Mustafa a völegényem.-Majdnem elnevettem magam a saját hangomon és kijelentésemen,-mit is mondjak,érdekes volt.Végül is hazudtam,és talán ettöl volt fura.

Anyu valósággal repdesett,apu pedig még komolyabban nézett szegény Mustafára. Majd hirtelen szinte varázsütésre megváltozott a tekintete és felvidult! Gyere fiam! Igyunk Serbetet!

Javasolta majd arrébb is álltak anyu mellém állt! -Jóképű!

Ugy gondolod?

-Igen! Miért te nem?-Nevetett furcsállva.

-Hát...azt hiszem. Tényleg az! 

Hugii!!-Lépett oda Amira is ök már reggel ota itt vannak Kenánnal.

Szia!

Jol látom hogy apu Mustafával iszogat?

Jol látod!-Mosolyogtam!

Csak megette érted...mosolygott miközben nézük öket messziröl és felvillant a közös beszélgtés közben egy két mosoly is apu és az ö arcán.

Igen...itt van! -Anyu közben elpárolgott a vendégek szines körében.

Pedig nem kérted!-Nézett rám felhuzott szemöldökkel Amira célzás képpen.

Nem mondtam semmit belékaroltam és végig néztem a kerünkön Amira rendezte a kivilágitott kert teléstele volt fehér és lila disztitéssel lila virágok szallagok szatén csikok.

Minden ragyogott.És elismeröen dicsértem a növérem mikor megpillantottam a vendégek közt Selimet.Egy pillanatra megállt bennem az élet,majd minden pörgött tovább.

Lazán beszélgetett mindenkihez volt egy két kedves vagy épp csiplelödö szava,majd Mustafára pillantottam,apu otthagyta.Odamenegyek hozzá.De már ö is jön.

-Milyen volt a serbet?-Mosolyogtam rá.

-Reménykedem hogy méreg mentes!

-Felnevettem-Tetszel neki!

-Felhuzta a szemöldökét-Gondolod?

-Látom!-Majd belékaroltam.

-Szép kert!

-Amira müve!

-Amugy is szép!....Hol a lovagod?-Célzott egy megrándult mosolyal Selimre.

-Itt melletem!-Néztem rá,mire felnevetett.-De jó hogy nevetsz!-Bukott ki belöllem mielött még végigondoltam volna.

Valamit mondani akart de nem tudta mert észre vettek minket a most érkezett nénikéim. Gülnihál,és Dilara néni.

Jol szétszedtek minket a kérdéseikkel,hol mikor jöttünk össze nagyon örülnek ....

Láttam hogy Selim nagyon figyel.De Fatmát sehol sem láttam...

El kell intéznem egy telefont,nézett rám Mustafa majd az autóféle indult.
-Persze mennyj csak...

-Szervus Meyrem!-A hang ami megcsapott Fatmáé volt,lágy és selymes mégis undort keltett bennem.

-Szia...

-Hogy milyen szép vagy! Jót tett neked Istambul.-Kedves szavak,bár folyik belölle a rosszindulat,ami annyit tesz hogy ronda voltál és egy foakkal szebb lettél.

Mindig mindenki gyönyörüenk tartotta Fatmát még a saját családom is,Hofehér bör szénfekete haj,érdekes szemek tökéletes alak.A suliban mindenki megvolt érte veszve

én meg a béna felkapaszkodott barátnö voltam.A szüre kisegér,akiröl azt hitték hogy öt utánnozza.

-Köszönöm! Te is jol nézel ki! Jol vagy? 

-Igen csodásan Selimmel alig várjuk már a kisbabánkat!-Fejtette ki elég feléhéjázoan,ugy hogy futkosni kezdett a hátamon a hideg.

-Örülök!-Mosolyogtam.

-Azt rebesgetik vőlegényed van. Bájolgott tovább kíváncsian.

-Igen! 

-És szerelmes vagy?

-Nem csak ugy kabala pasinak tartom! Persze hogy szerelmes vagyok! 

-Hahaha...jol van! Örülök. Ö az?-Forgatta rafináltan tekintetét majd a hátam mögött közeledö Mustafára mosolygott.

-Igen!-Muszáj volt öt bemutatnom sajnos.Mustafa hidegen üdvözölte,látom hogy bárkivel is beszélt az imént nem kapott johirt.

Majd mikor Fatma végre vette a lapot hogy nem vagyunk kiváncsiak rá végre otthagyott.

Leültünk.

Kivel beszéltél?

-Az ápolonövel.

-Mit mondott?

-Szokásosat!.Mondta közömbösen. probálta rejteni de egyre rosszabbul van ö is épül lefelé,nagyon féltem öt!

-Nem kellet volna elrángatnom ide!-Szóltam bűnbánóan.

-Nem rángattál én jöttem.Ha ott vagyok éjjel nappal sajnos attól nem lesz jobban,már azt se tudja sokszor hogy ott vagyok-e vagy sem....

-Szomorú tekintetem az övébe ivódott,majd a kezébe kapta a kezemet.-Ö volt a cuki kis barinőd aki lecsapta a pasitad a kezedről?

-Ühüm....Jó csaj mi?

-Hát annyira nem...

-Nem?? Neked izés ficamod van? Fatma gyönyrü...

-Nekem nem tetszik.

-Te vagy az elsö ember akinek nem! -Képedtem el!

-Nem kéne...-Nézett utánna méregetve.

-Egy körre se?-Nevettem...

-Arra se! -Jelenette ki majd hogy nem tejes undorral.

-Te hüje vagy! 

-Miért te azt hiszed hogy jobb mint te?

-Hát igen! Mindig jobb volt,és hogy alátamsza még a pasim is elvette.

-Jol tette!-Majd felhuzott a székröl és igy szolt: Sexin vagy szerelmesen?

-Mi van?-Néztem rá értetlenül miközben megfogta a derekam és a kezem az ö kezébe csomagolva pihent a mellkhasán.

-Hogy adjam be?-Forgatott meg.-Sexin? Olyan dirty danc ingesen?-Vagy romantikusan,olyan nagyon szerelmesen. Suttogta fülembe.-Mire én kissé kénylemetlenül elmosolyodtam

és a kezemet átfontam a nyaka körül.

-Miért csinálod ezt?

-Ezért vagyok itt nem? 

-De nem kértem! 

-Tudom! De te is segitettél Zsálindával.

-Igen! De az más volt...Segitettem mert....

-Mert....???

-Mert nem akart békén hagyni! De itt csak egy gyerekes hisztiröl van szo amit én produkálok saját magamnak.

-Miért mondod?

-Mert már nem szeretem,és lehet hogy nem is Selimnek hanem Fatmának akartam bemutatni azzal hogy huu de kemény csaj lettem. Stylist vagyok amit ö nem lett 

mert hozzáment a pasimhoz és feladott mindent miatta. Én meg azért is az lettem hogy beinthessek neki.

-Te kis hazudos! Nem is akarsz Stylis lenni?

-De...szeretem ezt is együtt találtuk ki,hasonlitunk,azért kellett neki Selim is.Minenben egyetértettünk,mindenböl ugyan azt szerettük...De Selim már nem érdekel.És nem 

kelle volna ebbe belerángatnom!

-Bután mégis kedvesen nézett rám miközben se sexin se szerelmesen nem táncoltunk inkább csak lassuztunk és megpuszilta a homlokomat.-Örülök hogy rájöttél!

-Juhu....Egy csöd vagyok!-Nevettem.-Nézz rám,már ott kéne tartanom ahol ök!

-Neked másképp van megirva,máshol,és masvalakivel.-Szinte simogatott a hangja miközben rádöltem a vállára.-A körülöttünk lévö emberek szines öltözéke sötétve vágott át

mikor behunytam a szemem.Belebujtam a nyakába és nem szoltam semmit.De ö folytatta.-Velem is igy vagy,mindenben egyetértünk majdnem mindeben egyet szertünk.

Még jo hogy csaj vagy! Még lenyulnád a nömet!-Sokan felfigyeltek rá hogy mennyit nevettünk ezen. Majd Selim pillantásába ütköztem Fatmát átölelve lassuztak.

Nem volt bennem harag,éreztem hogy mindketten jó helyen vagyunk másvakik karjai között.

Mégha Mustafa nem is a völegényem,akkor is jó vele,és remélem majd Ö is felismeri már végre egyszer.Ciki vagyok tudom mert nincs férjem és nem vagyok terhes.

Mint ahogy ezt már várják töllem,de nem érdekel.

-Mi van? nagyon elgondolkodtál.

-Ráztam a fejem...Semmi-Gyere mutatok valamit.Majd bevittem a házba. A nappaliban lévö fotókra pillantottam.

Az én vagyok!-Elnevette magát. Szemüveges és dagi voltam-Olyan 7 éves lehettem.

-Nem tudom ez a jobb kép vagy az én kislánynak öltöztettett képem!-ö volt az elsö ember akitöl nem esett rosszul hogy viccesnek találja a régi képeimet.

Örültem hogy egyátalán valamin nevet.Majd arrébb sétáltunk a lépcsö felé ott már egy végzös kép volt rolam. -És a rut kiskacsábol gyönyrü hattyu lett.-Nezett a képre majd fel rám.

-Köszi ezt most jol esett!

-Adott az egodnak?

Igen!

-jol van! Azért! 

Elkezdték tálalni a vacsorát anyu ránk talált és odahivott a kert közepén lévö asztalhoz.

-Menny csak! Majd migyárt jövök én is.-Érintettem meg a karját és felszaladtam a lépcsön.

-Mit csinálsz?

-Leveszem ezt a göncöt!

-Jöhetek én is?

-Hogy ne! Maradj csak ott! -Szemétkedtem vele,majd tényleg a szobámba siettem,foggalmam sem volt rola mit fogok magamra huzni de muszáj volt megszabadulnom attol a 

miniruhátol amiben tényeg mindenki jol megnéz magának.Most jöttem rá hogy gyerekesen viselkedtem,és nem akarok  étvágyat csinálni önmagamhoz.

Ugy néz ki akinek akarok,annak lenne.Jönni akart velem! Bár szerintem viccnek szánta de ugy érzem volt benne igazság is.

Megtaláltam a régi piros ruhámat anyuval együtt vettük és szerettem de mégis valamiért itthon hagytam. Jol tettem csak abban reménykedem hogy nem híztam ki....

Mikor odaértem az asztalhoz apu rámmosolygott,és leültem Mustafa mellé.

Végig futatta  a tekintetét rajtam.

-Nem érdekel a vélményed! Ebben jobban érzem magam!

-Nem,nem...jobb ez! A jómultkor is jobban tetszettél a másik nélkül .-Sugta oda mire én kissé elvörösödhettem,ö meg mosolyogva arrébb húzta a poharát hogy a pincér letudja tenni a levest.

-Mocsok vagy!-Köhögtem oda neki.

-Csak öszinte, az nem ugyan az!

Mi van ezzel? Mit akar? 

A vacsora kellemes volt és nyugott,apu szokás szerint storyzott,Kenán nyomta vicceket,a nénikéim szokásos elengáns mosolyukat elörántották.Anyu viszont önfeletten kacagott

apu poénjain.Sokszor nézünk egymásra ilyenkor és mosolyogtunk.Jol érzi magát ugy látom.

-Milyen tiszteletlenek vagyunk,mesélj te is fiam valamit!-Nézett apu Mustafa felé,én pedig beszippantottam az also ajkam.Féltem kellemetlen e lesz neki de....

Mit is mondjak...-A munkám a szevedélyem,sok mindennel probálkoztam voltam autoszerelö szakács,de fotozás az ami igazábol érdekel.-

Lentröl kezdtem,...a minap pl:. egy roncsautó volta háttérben a diszitö elem. 

S még Autószerelö szemmel azt mondtam volna rá hogy menthetetlen,fotósként elnegedhetetlenek tartottam, Minden nézöpont kérdése ugy gondlom,

Persze fiatalon másképp gondoltam.Azt hittem  a gyakorlatiasság majd előrébb juttat. De nem,
Úgy érzem most vagyok jó helyen,hiszen olyan szerencsés vagyok hogy látom,és örökítem a szépet. Még akkor is ha éppen egy roncsról van szó.

-Ez csodás! Úgy értem sok az olyan ember aki utálja a munkáját!-szol közbe Dilara néném.

-Igen igy van! Szerencsésnek mondhatom magam! 

-Több szempontbol is! Szolalt meg apu célzés képpen,majd kettönkre nézett.

-Igen!-Több szempontbol is.-Tette rá a kezét az enyémre,azt hittem kiugrik a szívem.

A vacsora után Anyuval és Amirával betoltuk zsúrkocsin a tortát,az enyhe szél fújta a gyertyákat,apu arca felragyogott.És mi is mint örültünk.

Mustafa ott ált és nézett minket,a nagy boldog családot.Köszöntések ölelések és puszik között. Állt és örült hogy én boldog vagyok,de ö szomorú látom.

A torta felvágása után egy jókora szelettel a kezemben odasétáltunk a hintához.

-Legalább csak kostod meg!-Tartottam a szája elé a villát.A  kedvemért megette, nevettem. Megőszült a bajszod! Leszedtem egy kis habot a szájáról.

Mosolygott.-Süt róla hogy kivan,de kisfiúsan mosolyog.

Leültem a hintára ö meg mellém a fűbe.

-Szép családod van! Kedvesek szólalt meg könnyed hangon,miközben most külső szemmel figyeltük öket.

Szolt a hegedű és voltak akik táncoltak,Amirát épp megcsókolta Kenán. Láttam ahogy Selim elbúcsúzik aputól.

-Köszönöm...

-Miatta jöttél Istambulba?

-Selimre gondolsz?-Bolintott.

-Igen...miatta...itt akartam hagyni a bánatomat és jol elmenekültem.Most jöttem rá egy csomo dologra,ha nincs a nagy szivfájdalmam,most nem vagyok az aki lettem.

Nem ismerem meg önmagamat,és egy csomo embert aki szeretek Dzsánélát,Hugot,meg téged és Meliha nénit.

-Igazad van! Mindennek van oka,minden rossz jóra vezet!-Sohajtott fel.

-Igen!...Sohajtott jó mélyet.Elmegyek! Nincs jókedvem és nem akarom lerombolni a savanyú képemmel  a tieteket.Nem vagyok olyan jó színész mit gondoltam,ne haragudj.

-Dehogy haragszom! Menny csak! 

-Elbucsuzok aztán,jó kikisérlek!

-Örülök hogy megismertelek fiam.-Fogott kezet apuval,anyu kb ugy puszilta meg mint akit már régen ismer. Ugy látom örül neki.De már nagyon nem birja tovább....

Kiértünk csendben a kocsihoz....

-Miért csináltad?-Komolyaodott el a hangom.

-Mit?

-Miért jöttél el? Egész végig harcoltál magaddal,igen jó mondtad hogy nem lesz jobb Anyukádnak ha ott vagy de.

-Én se tudom Meyrem,itt voltam,és kész! Mikor dolgozok akkor sem vagyok ott!

-Igen de! EZ azért kicsit más volt...nem kicsit nagyon! Büntudatom van hogy a hiszim miatt jöttél el!

-Magam miatt jöttem el! Nem tudok értelmes választa adni.-Mindeközben kinyitott az auto ajtaját és zsbre tett kezel nézett rám vissza.

-Minden esetre köszönöm! Örültek neked,néztem vissza a családomra-És én is örültem.

-Én is! -Kapott a tarkojához és huzta végog rajta a kezét ujra a ruhámat nézte.-Szerinted elhittélk hogy mi ketten? 

-Igen! Szerintem igen.

-Figyelnek ám!-Mosolyodott el.

Hátra akartam pillantani hogy lássam ki kukkol minket de nem hagyta elkapta a kezemet és megához huzott jo szorosan.

Hogy is vannak azok a nagy szerelmes bucsuzások a filmekben?-harapott egy kicsit a szájába mosolyogva.

-Hát attol függ hogy milyen filmre gondolsz,szoktak zsepit elökapni és azzal hadonászva integetni,Szoktak puszit dobni,meg....-Én maradok az unalmas megszokott változatnál ha nem baj!

És ezzel megpuszilta szép lassan az arcom majd magára huzta a kezemet,beleturt a hajamba és finoman megcsokolt! 

Nem rohant le,és nem volt lázas, vad,vagy bármilyen.... Éreztem,ö is érezte,ennyi. Mikor eltávolodott akkor fogtam fel hogy igazábol nagyon is remegek,és ha nem tartott volna eddig

biztos összeestem volna...Zavarba jöttem és elkartam ugrani csak ugy hirtelen,de visszahuzott,a szemei árulkodtak hogy többet akar!Azt akarja hogy én csokolja meg?

-Ez egy kicsit hosszabb szokott lenni nem?-Majd ujra magára huzott,már feklészültebben mentem bele a "szinjátékba" És közelebb hajoltam.

A meleg kezei végigfutottak a derekamon megérintettem a nyakát mire ö finoman megcsokolt,lassan és érzékien.

Remegett mindenem és érezte. Kapkodtam egy kislevegö után,mire ö ujra megpuszilta az arcom és a fülembe sugta.

-Na milyen alakitás volt?

-Takarodj el szinésznek,jó leszel föszereplönek valmi romantikus sorozatba.

Nevetett kicsit.Majd elengedett.

-Most mi van? Ennyi szakma mellé elfér.

 Beinditotta a kocsit.
-Hát..ö köszönök mindent!-Nyögtem ki mire ö.
-Nincs mit köszönni,majd beszélünk...
-Ovatsan vezess...bólintott és elment...Sokáig néztem míg el nem tűnt behúzom magamon a kardigánt ami az előbb még majd megégetett

most meg fázok

9.Rész

                                                                 A divatbemutató!
Mostanában sokat gondolkodom...és ez baj! Hatalmas baj! Mivel az összesítés mindig oda torkollik hogy elmaradottnak érzem magam. Elmaradottnak az életben! Mustafa mindig azt mondja hogy keveset adok a saját magamnak, sosem vagyok "rossz" ez a baj! Gözöm sincs igaza van-e,de az biztos hogy ha nem mondogatna nekem folyton valamit,pontosan az lenne az ami omlásra ítélne az életem.
Hajnal 5 óra óta itt vagyok a plazában!
Átrágtam magam az összes összeállításon a gomboktól az utolsó cérnaszálig minden a helyén van!
A csontjaimba belefut a fáradtság! Hugó csak hadar és hadar a modelleknek.
-Meyrem Drágám,hozz nekem egy kv-t légyszíves!
-Óké! pillanat.-Éppen én is azért indultam volna magamnak.
Szóval ott állok a mozgó lépcső tetején,elásítom magam miközben összefolyik a kifutó hátsó része a szemem előtt.
-Fuj de álmos vagy!-Felnevetek majd a mögöttem settenkedő hangra grimaszolok.
-Még hogy fúj!Árulj el nekem valamit Gürpinár! Hogy van az hogy te "éjszakázol" és én vagyok álmos?
-Úgy hogy az éjszakai torna először kiüt utána felpörget!
-Tudhattam volna!-Savanyodok el,még hogy éjszakai torna!
Végig fut rajta a szemem a kávé-zoban,mélybarna szemei csillognak,hiába tagadja ö is álmos.
Kikértük a kv-kat majd mig készitették közölt velem valamit.
-Zsálinda gyűlöli az itteni kv-t!-harapja el a mondatot.
-Már megint Zsáliná?...Mi van veled?
-Nem nosztalgiázom.-Húzza a száját oldalra,itt lesz,lehetséges hogy épp te fogod öltöztetni.
-Csodálatos!-Kapom kézbe a két kv-t majd megfordulok.-Túléled?
-Nem szeretem ö látni,alattomos egy bestia!
Megrándul az arcom.
-Attól félsz hogy beadod neki a derekad?
-Ha egy férfinak félnie kell valamitől,az egy nő!
Elkacagom,majd komolyabbra veszem,végtérre is igaza van!
-És egy nőnek mitől kell félnie?
-Mindentől kell tartania,és sosem szabad megijednie. Ezért kell tőletek tartani!
-Ja ez olyan mint a kicsi a bors de erős című rovat?
-Olyan-olyan!-Kacsint rám.
-Olyan okos vagy!
-Csak tapasztalt az nem ugyan az!
-Árulj el nekem valamit! De ne hazudj!
-Uhjuj,most végem!
-Rád mindig tapadtak a ribancok? Azért nem úgy mondom hogy nők,mert csak ribancokkal látlak!
-Igen!.....Megálltunk elhúzta nekem a fekete függönyt a színpad mögött,s előttem áll még egy percig hogy befejezze a mondatát.-Egyszer rám tapadt egy igazi nő is!
-És mi történt?
-Kijózanodott!-Nézett mélyen a szemembe majd hirtelen arrébb lépett!
Beleharaptam a számba értetlenül. Most...? Rólam beszélt?
Felégette az arcom a pir s miután odaadtam a kv-t Hugónak behúzódtam a sminkes zugba.
Nem kattogtam tul sokat ezután mert megérkeztek szép sorban a lányok.
Mindeggyik oda nyafogott valamit neki. Én meg dolgoztam mint ütődöttek.
Aznap este 2 lány egyszerre kellet öltöztetnem az egyik Zsalina a másik Alianda.
Egyik jobb mint a másik....
                                                                            ***
Az után szóltam neki hogy mennyen hátra.-Idézi vissza,az ágyamban mi történt a kifutó elött még én  hátul voltam a színfalak mögött.
-És okos kiskutya módjára ment is mi?-
Felnyög,mocorog mellettem....A combomon fekszik,én pedig a pinki pizsimben figyelem
a szomám ablakábol lengedezik a hajnali friss levegö, ö pedig behunyt szemekell lassan beszél.
-Borzalmas egy nő!
-Hiányzik még te szerencsétlen?-Simogatom meg a haját,...
-Eszembe jut még....néha...
-Azért fogyasztasz ennyi nöt?
-Felnézz rám,fáradtt  arca,alátámasztja a mondatát:-Ök fogyasztanak engem!
-Oh te szegény.-Csipek bele az arcába finoman.
-Szereted....még?
-Ez egy összetettebb dolog Meyrem!
-Figyelek!
-hm..Behunyt szemmel beszél,nagyon fáradtak vagyunk,mégsem hagy minket a hajnal alduni.
Mikor hazahozott a Plázábol annyira beszélgettünk hogy azt vettük észre hogy együtt állunk a lakásom ajtajában.Majd belekeveredtünk az ágyamba. Hihetetlen hogy nem visz el minket a hév soha. Persze ö szexuálisan mindig ki van elégitve igy nem szorul rám.De hogy én sem ugrom rá,na az már tényleg nem semmi.....
 Nyomja a combomat a nyaka majd   kinyitja a szemét,figyelem ahogy méregeti a plafonomat.Azon pedig megvillan a  török reggel.
-Gyereket akartam,családot,életet...Valahogy mindig tudtam hogy vele úgy sem lesz,de akartam!
-Ühüm!
-Görcsösen akartam az egészet,apa akartam lenni! Valami más mint ami most vagyok.-Összefonja az ujjait.-Szerettem öt,mikor mélázott valamin...szerettem mikor arról beszél hogy együtt leszünk
akkor is ha baj van. És még akkor is szerettem mikor megette amit főztem!-Nevette el magát.
Nem hagyhattam ezt zsörtölődés nélkül.
-A te kezedből ette a húst hiába nem akart hozzá nyúlni mi?-Tudtam én hogy itt a titok!-Vigyorgom.
Majd lankad a nevetése....-Akkor is szerettem mikor bocsánatot kért...-Komolyodott el,majd
Belém hasitott egy emlék,Selim arca villan elém,könnyes kék szemek....
Most már bámit csinál nem szeretem!-Folytatja  megkönnyebbülten.
-Büszkeségből?-Talán  a legegyszerübb legkurtább kérdés, és mégis ezen kell a legtöbbet gondolkodnia.S így fel is ül.
-Nem! Azért mert...ö...Zsálindá...Mert....ö nem...
-Az akit akartál hogy legyen!-Fejezem be a mondatot majd a szemembe néz őszintén.
-Igen!
-Tudom!-A kezemre teszi a kezét majd igy szól:-Haza megyek!-Megszorítom,vissza húzom.
-Ne menj el!
-Rasinda hajnal van!-Néz ki az ablakon.
-Azért!-Bólogatok vidáman. elvigyorogja magát majd igy szól:-Fáradt vagy!
-Maradj itt!-Kérlelem mire enged, és vissza fekszik mellém,kettönkek elég szűkös az ágyam de megosszuk.
Az egyik karja a fejem fellet talál helyet,a másik keze az enyémet fogja,összebújunk.
-Altatót is énekeljek,pinki poni?
-Ne szemétkedj már!
-Jol van,fura a helyzet te vagy első nő aki csak aludni akar velem.
Az arcom a nyakában pihen,minden léleget vételem füti a börét.
-Nyugató vagy,tudod?-Ölelem át a hátán futak az ujjaim majd homlokon puszil.
Belélegzem öt.
-Beszélj még!-Kérlelem halkan,talán már nem is hallja...A keze simogatni kezdi a hajam,de abba is hadja. Behunyt szemekkel,kérlelem ujra.-Mondj valamit!
-Nem tudok beszélni....
-Szeretem a hangodat!-Suttogom.
-Anyu mindig énekelt valamit ha nem tudtam alduni,de már nem tudom....valami madár van benne,meg talán méz...
Tudom miről beszél...-Ay lu lu li lu li....Na Lai Celi vulli...Éneklem...s kezdi a második sort,kirázta a karomat a hideg....-Tai Silli  na Lulli....
Összeolvadtt a hangunk a végét elnevettük.
Ismerem! Anyu is énekelte nekünk,Amira még most is szokta.
-Már el is felejtettem.-Vallja be.
-De én azt akartam hogy beszél még,ne énekelj.
-Nem tudom hogy jutott ez eszembe...
-Biztos anyukádra gondoltál.
-Mikor nem gondolok rá? -Reked el a hangja,most jobban megszorítom.
-Mustafa!-Bugom mire lenéz rám.-Ne félj jó? Hunyorgom,-Mire ö csak figyel,
Behunyom a szemem,mintha mázsás lenne.-Te oroszlán vagy! .......Itt vagyok! ....Nem leszel egyedül!
-Újra homlokon csókol majd elnyom az álom.....






1 Héttel késöbb....

Ebéd szünet után ritkán találkozunk mind ketten kellő képpen elvagyunk havazva.
Most mégis feltelefonált nekem.
 Zsálinda viharzik ki a stúdióból. Azt hiszem hogy lepislogta a sminklemosóját.
Mit csináltak ezek? Na jó nekem ez sok betontok!
Ö nyugodttan ül és a borostáját átsimítva pasztázza a gépét.
-Itt vagyok! Mit szeretnél?-most miért ilyen a hangom? Mint valami hárem hölgy aki most libben be hozzá a másik után,jó hogy nem kaftánt csókolok neki.-Már ha lenne neki olyan,de miért kéne kaftánt csókolnom? Már nem 1000 évvel ezelött járunk és a barátja vagyok,nem a nöje! Mi ütöt belém? 
Ez az ing teszi,hófer jóvágásu egyszerüem jól áll neki,-Tüzetesen végigmár,mint valami szabható anyagot majd megkér-
-Gyere légyszíves,mutatok valamit.
Mellé lépek,majd az asztalra támasztva a csuklom pillázom a képeit,elöurgott az internetes oldala. Kadin Hayat. -Vagyis Nöi élet. Vékony hatalmas betűkkel.
-Ez egy galéria hirdetés.
-Az enyém! -Pillant fel rám 1 pillanatig majd összeolvad a tekintetünk.
Várom hogy mit akar ebböl kihozni...De csak képeket mutogat,melyeket még javítani kell,előbukkan Zsalina portfóliója is.-Ezeket kivettem!
-Láttam Zsálindát.-Suttogom,az illata olyan erős hogy már a polaroid szagot sem érzem,a lélegzetei nem adnak tartást arrébb állok inkább.
-Ha engem kérdezel nem kellet volna!
-Miért?-
-Mert ö is az életed része. Kaid Hayad! Ez rólad is szól.A szemszögöböl a nők nem?
-Persze!-arca komoly,igazi oroszlán,vad és töretlen büszkesége nem lankad hiába nem helyeslem a tettét.
-Teljesen mind egy mert már megtörtént.Kitettem! És segítened kellene.
Kellene egy modell....
-Hu várj egy kicsit...Gondolkodtam el,kedves hogy együtt szeretné megvitatni velem hogy ki lenne a tökéletes Zsalina helyett.Rögtön Mersedesre gondoltam.
-Mit szolnál Mersedeshez?
-Te kellesz!-Emelte büszke tekintetét az enyémbe mi lángolt mintha máris sikere lenne a gondolatának.Megállt a szívem. És elöntött valami szédülésre késztető.
-Én? -Eröltettem magamra egy kinkacajt hogy mégis csak természetesnek tünjek.s hogy ne higgye letaglózott.
-Csak pár képröl lenne szó.
-De...Gürpinár én nem vagyok modell!
-Majd én azt tudom hogy mi vagy! Csak mondj igent!
-Rázom a fejem...ezt sosem gondoltam volna...-Én nem vagyok ilyen...-Nézek értetlenül a képeire...
-Te kellesz!
-Mustafa több száz modell portfóliója hever a gépen! Én nem...!
-Indulattal felém fordul.-Igen Ráshidnda én is tudom,képzeld!
De akkor őket hívtam volna! Te kellesz!


Te kellesz!-Ezt mondta? -Hidegül el Amira arca majd egyszer csak elkapja a kabuki ecsetet az arcáról és megfordul.
Meryrem ez beléd zúgott!
Mi?...Jaj dehogy!
Miért akarna téged ha nem?...Már mint igen,szép vagy! De könyörgöm annyi modellt ismer! Miért pont te?
-Én is pontosan ezt mondta neki!
-És mit mondott?
-Hogy én kellek akkor is!
-Én már nem mondok neked semmit!
-Miért?
-Mert,nem normális ahogy viselkedtek.
-Mire célzol?
-Az egész kapcsolatotokra! Először ledönt a lábadról,utána a legjobb barik lesztek majd eljátszod a nőjét az exe előtt és most kijelenti hogy te leszel a múzsája? Ja és mindezek előtt egy ágyban is alszanak a bolondok.-Pampog Amira a saját tükörképének,én pedig kuncogva figyelem.-És nem történik semmi.
-De történt! Egy csomót beszélgettünk és aludtunk!
-Jaj! Nem alszunk csak úgy egy férfival Meyrem!
-De ö nem férfi! Ö Mustafa!
-Meleg????
-Nem,nagyoooon nem!-Hőbörgőm majd Amira a váltaimat szorongatva a szemembe szegi!
-Akkor miért nem történt semmi???
-Nem tudom! Fáradtak voltunk,nagyon!
-Mit érzel Meyrem?? Őszintén!
-Nem tudom! Ö lett a legjobb barátom...úgy voltam vele hogy szeretem de nem úgy.
De mikor ma ezt mondta mármint azt hogy "Te kellesz"...ugy éreztem....
-Iggen? Nyögd már ki hogy tetszik!
-Tetszik! Igen! Tetszik na igy boldog vagy? Ezzel nem oldunk meg semmit! Mit csináljak?
-Szerintem te már azt eldöntötted!-Kacsint rám majd igen.igaza van mint mindig!
Tényeg tudtam már akkor hogy igent fogok mondani....


                                                                                 ***

Jó reggelt!-Szólok be a studio ajtaján csak ugy futtában mikor megpillantom Melihát,
Szervusz Meyrem Drágám!
Szia,milyen kellemes meglepetés!
Megöleltük és megpusziltuk egymást akár a régi barátnők,finom illata van....
-Jól vagy?-Mér végig mosolyogva.
-Igen! Jól köszi,és te?
-Megvagyok,-csillognak a szemei,Mustafa a háttérben figyel minket.-Nagyon csinos vagy!
-Köszönöm,te is!
-Oh,én attól már messze vagyok! -Int le elpirulva majd Mustafa átfonja a karját anyja nyakán és megpuszilja.-Ne szerénykedj jó anyám! Még mindig te vagy a legszebb nö Istambulban!
-oh! Ez csak az elfogultság!-Annyira édes ahogy itt vannak elöttem,olyan...ahj jó Meyrem ne olvadozz.-Oltom le megam mire Meliha elsiet.Itt van a taxia.
-Én is megyek,szia!-Intek Mustafának mire,vissza hiv.
-Meyrem!
-Mondd csak!
-Gondolkodtál?
-Igen...-Bologatok mélán mire elkezd közeledni.
-És? Mire jutottál?-A hanga olyan öblös,olyan vonzó.Remeg a lábam, mi van velem?
Ahogy egyre közeledik alig állok. Szinte érzem a bőrét ahogy nézem öt.
Ismerem már mindenét,mégis zavarba ejt!
-Meyrem?
-Igen?...Ja Igen!-Ne haraguj,fáradtt vagyok!-Dörzsölöm meg az arcom és ahjj elkentem a sminkem!!!
-Ebéd közben megbeszéljük jó? Rohannom kell szia.


Mi volt ez Meyrem Rashinda????-Kiabálok a liftben magamra.
Hogy eshetek tölle ennyire zavarba,ö eddig a barátom volt!
Eddig tartott volna? Annyira tiszteltem magunkban ezt hogy egy mámoros éjszaka után ilyen mély
barátságba keveredtünk,s most? Eddig feldobta a napomat,most meg elveszi az erömet.
Mi a franc történik velem? Ezek szerint rajtam is kifog a vonzereje...
Jó reggelt fönök....-Ugrom bele a munkába majd az egész napom elrabolta a temérdek tenni való.
S mivel még ebédelni sem mentem le feljött hát ö du:. 4 kor.
Egy szerzödést tartott a kezében.És elém rántotta.
-Mi ez?-Majd elém hajolva az asztalon regélni kezdte,a sötétkék inge lazán gomboltam ért a mellkhasa elejéig is nyíltan mutatta a barna börét.-Na jóó elég!!!! És ez az illat...Szinte felhergel...!
Szóval ez csak annyi hogy belegyezel hogy kiállitásra kerüljön a...
-Melyért fújsz magadra ennyi parfümöt?-Csattanok fel s értetenül néz a szemembe egy percig.
Természetesen elkapom a pillantásom és belelapozva a szerzödésbe ugy teszek mintha eddig is érettem volna hogy miröl beszél.
-Nem szoktam sokat fujni.
-Büzlesz! Már km-ek röl érzem hogy bent vagy ebben az épületben!-Oltogatom,pedig imádom söt idegesit hogy ennyire aláása a tekintélyen pusztán az illata.
-Jol van majd vissza veszek.-Mogyogja mosolyba fullasztva a mondatot majd.Felkapm a fejem.
-Ha most ezt aláirom,ugy fogsz kisétálni azon az üvegajtón,hogy nem tört össze a rendithetetlen egóismusod,mit az dagaszt,hogy mindig elérsz minden nönél mindent amire vágysz!
-Jól mondod!-Hajol pimaszul közel,de tudod te nem vagy nő! Te Meyrem vagy!
-Most vissza kapom amit mondtam? Oké...-Suttogom és kacér a pillantásom,vagyon mi járhat a mocskos kis fantáziájában? Ugy szeretném tudni,nagy valószinüséggel semmi! Hiszem már megvoltam neki,és Amirának igaza van,ha kibirta hogy ne nyuljon hozzám a multkor az ágyamban.
Nem hiszem hogy akarna is bármit tölem,és csak az én felforrósodott vérem játszik az agyammal.
Magányos vagyok,és nekem most elég lenne 2 szép szó is és elhinnék mindent!
Sohajtom majd aláirom a szerzödést.
De pénzt nem fogadok el!-Jelentem ki a szemébe nézbe higgatan már.
-Dehogy nem Meyrem ez munka. A képeiddel te rendelkezel.
-Rendelkezz velük te! Müvész ur! És örültj ha fenn marad a Galériád jó neve!-Álok fel az asztalomtól
és homlokon puszilom.
Mefogja a kezemet és arrébb ránt közel magához. -Azt hittem nemet fogsz modani.-Mosolyog.
-Ugyan én is csak nö vagyok! És neked nem helet nemet mondani Gürpinár!-Kacsintok rá mintha viccelnék.De minden szavam igaz.Felmarkolja a szerződést,és miután kilépett mosolyogva az ajtón Hugó operettet sikitózo jókedvével és egy forró kv-val találom szemben magam.

A francba!



Késöbb.....




A tenyerem jéghideg és izzadt,nem tudom eldönteni hogy felálljak és mászkáljak-e vagy jó így ezen a kényelmetlen műanyag széken.
Szinte le sem veszem a szemem az intenzív osztály bejáratáról hátha végre Musztafa kijön  jó hírrel és kicsit nyugatabban látom viszont.

Kétségbe esetten hívott fel azt mondta 11-óta itt van  Melihát a mentők hozták ide ö pedig rohant be.Innen hívott fel,tejesen felzaklatva,és bizakodott benne hogy nem alszom.
Mikor megpillantottam a nyúzott meggyötört és ideges arcát,és szabadkozni kezdett amiért felhívott lejátszódott bennem hogy ma még milyen jó kedve volt.
És mennyire messzinek tűnik az az arc,....Rögtön megöleltem,megremegett az egész teste,a félelem és az elhagyatottság nagy kin!
Mindegy hány éves vagy! Meggyötör,és ilyenkor nem érdekel hogy magamat is tönkre vágom azzal hogy ennyire belemártóztam az életébe mindenféle kötelék
nélkül,Itt vagyok,és itt is leszek ha kellek!
Ha ez neki számit...nálunk nem voltak efféle családi feszkók,és el nem tudom képzelni mit élt át apa nélkül,egy beteg anyával.

Na??-Jobban van?-Pattantam fel a székről.

Musztafa kevésbé feldulva ám nem épp megnyugodva sem érkezett mellém!,
A kezével dörzsölgette a tarkóját, nagyon fáradt hiszen késő van egész nap dolgozott,és az ideg egymagában is nagyon  kimerítő tud lenni.
-Nem mondanám hogy jobban van.Most alszik,fájdalmai vannak,....-Habozott kimondani-.....Morfiumozzák!
Akkor már tudtam,söt minketten tudtuk ennek itt lesz vége! Mégis ezt mondtam neki.
-Minden rendben lesz!
-Nem lesz minden rendben Meryem!-A szemei könnyesek és nagyon reményvesztett,fogalmam sincs hogy kell ilyenkor lelket önteni az emberbe.
Nem mondhatom azt hogy megyógyul mert nem fog!
-Nem akartalak iderántatni,most biztos azt gondolod hogy egy magatehetetlen hüje vagyok!
Aha! Hüje vagy! Öleltem meg jol szorosan,érztem bár jol esik neki tényleg gyávának érzi magát ami feszültséget szült közénk.-Persze hogy itt vagyok,és jönni fogok,szeretem anyukádat!
És te se vagy egyedül itt vagyok!-Erre azt vártam volna hogy örüljön és megköszönje,vagy legalább is kifejezze kicsit hogy jol esik neki de nem tette.
Elengedett és igy szolt.Hazaviszlek! Nem maradhatok itt én se reggel bejövök.
Jo menyünk....


Ebéd idöben találkoztam,ott ült a kv-zoban semmi nem volt elötte. Csak a telefonját bámulta.
Odamentem egy szendviccsel és egy kv val.-Szia.
Felpillantott rám a felcsillanó szempár helyett egy fáradtt karikás szemü elnyütt arcu Musztafa pillanot fel rám,De mégis egy kedves mosoly kerekedett a szájára mikor elétettem
a kezemben hozottebédnek szánt dolgokat.-Nem vagyok éhes köszönöm.
Mint ettél ma?
Semmit!
Egyél! Lefogsz gyengülni.
Nem kivánom!
Mi az hogy  kedvenc büfésnénid szendvicsét nem kivánod! -Kezdtem el bontogatni a szenvocset és toltam az orra alá.-Migyárt szolok neki.Nem lesz olyan boldog mint mikor
dicséred a frizkoját.
Kellemes szinte szeretet tejes mosoly ült az arcára,és nem törödve még most sem a szendviccsel amit elé tartottam,elsiitotta az arcomon pihenö tincseket.
Nem kell velem foglakoznod,nagyfiu vagyok már!
Tudom hogy nagy fiu vagy! -Kacsintottam rá kissé kacéran hogy megörrizzem a mosolyt az arcán.-Nevetett!!!-Olyan volt mintha évek ota nem hallotam volna a nevetéseét,pedig
Tegnap pont ilyentájt hallotam.
Meyrem drágám!! Ne haragudj hogy félbe szoritom az egypetyét de szorit az idö Drágasszággom..-Ütögette az óráját Hugo göndör fürtjeit arré söpörte mikor Musztafára tévedtt a tekinetete.
Mi van veled Macsokám?
Musztafa csak igy válaszolt,-Szokásos..
Ahh...Drágám anyucid! Sanálom,bemegyek hozzá szoritok egy kis idöt rá jo?
Kösz...
Ugyan már semmiség Meliha imádja divattanácsaimat.
Bár szüksége is lenne rájuk.-Mondta Musztafa el sohaj formájában majd othagytuk Hugoval.-Egyél!!!-Szoltam rá halkan de parancsoloan.
Bolintott

Bocsáss meg drágám nem akartam félbe szakitani a...
Az egye-petyét?-Szoltam közbe mosolyogva.
Azt! Az volt?
Dehogy is,nagyon kivan.
Meliha erös nö,jobban lesz hamar és akkor a szépfiu is..
Nem jön helyre Hugo...Este már murfiumot kapott!
Ájjj -szisszent fel Hugo keze ugy járt mintha megégette volna amit mondok.
Hihettlen....
Legyél mellete drágám!-,fogta meg a karomat.-Ugyan azt mondja mint Amira.
Növérem is ezt mondta.
ÉS? Te nem szeretnél?
Hát kicsit félek hogy kiborulok,de nem hagyom öt egyedül már az életem része lett.-Hugo kellemesen mosolygott rám.-Szeretni valo egy pasika...
Az eddiginél is levertebb képet vágtam.-Na ez az!
Majd rájön...!!-Biztatott-majd a kezembe adott néhány kieegészitöt és tejesen másrol kezdtünk el beszélni....Munkárol természetesen


Az a hideg folyoso amit most a magasarkum hangja tört fel már nem tünt olyan ridegnek mint tegnap este,
ja hogy az ma este volt?Hofehér ing délceg tartás elkomolyodott tekintet.

Meyrem! Hát te? -Nagyon meglepödött pedig mondtam hogy jövök
Jöttem anyukádhoz!
Jol van menny csak be...majd elkezte mutogatni merre menjek,ö lement a földszintre azt monda migyrt jön.
Én persze magamhoz hiven kissé gyámoltalanul keztem keresgélni a szobát.Majd amikor....
Ohh Istenem ott van bent.-Megfordultam,a száma tapadtt kezem megremegett.-Most hogy menyjek ugy be hogy ne fedezze fel az arcomon hogy mennyire kiakadtam?
Egy röpke pillanatig megfordult a fejemben hogy be sem megyek.De Musztafa már látott,és amugy is megigértem.
Nem gondoltam hogy ennyire kifogok borulni,már szinte a szimpla látványtol...

Szervusz Meliha.-Kellemes meleg hangommal sikeresen elfedtem a zaklatottságomat.
Szemei kissé felragyogtak,keze az arcomra tévedtt,-Szervusz Drágám!-Suttogta.
Musztafa megelözött,pillantottam a kékelö virágcsokorra a mellete lévö kis szekrányen.
De meg ám,-pillantott lassan de büszkén a csokor felé-Ez is gyönyörü köszönöm.
Nincs mit! Majd beletettem a vázába az én csokromat is.-Nem nagyon tudtam mit mondani neki,szinte még el sem hiszem hogy ennyire gyenge hol van már az a kedves
fiatalos pattogos nö akivel nem is olyan régen teáztam a kelles kis nappaliában,vagy az akivel táncoltam!
Kegyetlen ez a betegség nem csak a testedet a lelked is széttépi.Látja már rajtam hogy zavarban vagyok,és hogy mennyire sajnálom.
A kezemért nyul,az érdekes tapintásu hideg ágynamü huzatnak szinte hangját is hallotam mikor végighuzta erötlen kezét azon,a nyárni napsütés
mi az ablak egyetlen kis réséböl pislákolt még a hajának némely tincsei aranyszinüre festette,sejmes keze az enyémre simult.
Szavak nélkül beszélgetünk,hiszen tudta hogy nincs mit mondanom e pillanatrol,nem is a szavimat akarja,csak a jelenlétemet,egyetlen percig
sem fogom soha bánni hogy bejöttem,vagy hogy megismertem....

Akkor már azt hittem hogy ismerem!
Pedig az átbeszélgetett délutáni 2 óra olykor csak 1 amit vele töltöttem,szó szerint minden nap.
Olyan élmény volt mint egy érdekes könyvet lapozhatni,mondtam is neki Ö az én hangos könyvem. Musztafának hallani is sebző volt anyja elgyengült mondatait.
Elmesélte az egész életét hogyan ismerte meg a az örömöt és a szomorúságot.
Reménytelent és a Reményt.
Volt olyan hogy a rendezetlen mondatai között is rendet tudtam tenni,a Morfium annyira lassította,sokszor olyan érzésem volt hogy miközben mesélni igaz
történeteit tényleg ott jár....Musztafa sokszor inkább kiment és hagyta hagy beszéljen nekem,vagy csak egyszerüen a lelkének.
Mintha utolso összegzö beszámolot tartana önmagának mielőtt távozik.

Elaludt!-Érintettem meg Musztafa vállát.
Ajkai megremegtek mintha mondani készült volna valamit.De csak bolintott.
-Miért vagy itt??-Tette fel a kérdést mikor a csendes kis korházi kertben beszélgettünk.
Karom a pad támláján pihet igy támasztva vele tarkomat,enyhe elgondolkodo tekintetem,hol örá hol a virágos kertre vetödött.
-Rávisz a lélek! szeretem halgatni....
-Sajnálod öt Meyrem! Hozzád nött! Igy megkinlodod te is!
-Kérdezhetek valamit?
-Tessék..
-Zsálindá miért nem ismerte anyukádat?
-Honnan veszed ezt?
Anyukád mondta egyszer hogy sosm vittél senkit haza.
-Igaz!
-Miért nem mutattad be? Egy évet voltál vele,miért nem??
-Nem akarta öt ismerni amikor elmondtam hogy rákos.
-Mi? Azért mert...?-Értetlenkedö arckifejezésemre,nyugtalanul válszolt.Vagy inkább probálta kimagyarázni szavai még mindig ugy csengtek mintha védené.
-Nem akart hozzá közel állni,nehogy megszeresse.Biztos nem akart...
-Mit nem akart Musztafa??-Csattantam fel hirtelen,majd villám gyorsan észe kapva mérsékeltem magam!-Mitöl félt? Hogy megszeretni? Ennyi erövel ne szolj senkihez
ne élj,mert ugy is meghalsz egyszer nem? Ez nem kifogás,félt! De a ekkorátol nem fél !!
Teszem elé az alkaromat majd nevetni kezd,nagyon hangosan-Ja jo mégsem mérsékeltem magam,de nem is bántam mert mostanság
ritkaságnak számito nevetése csiklandozta a fülemet.
Attol nem félt!-Halkultunk,....majd visszaötlött benne a kérdés
Te miért vagy itt? Nem válszoltál!-Fordult felém elkényelmesedve.Szemeibe kissé belesütött a nap,mi most világos barnára festette,mi máskor szinte feketén csillog.
A mosolya melankolikusan simogatja a szivem.Majd a válszom elringatta: -Én nem félek szeretni Musztafa! Nem tudjuk meddig tart,de szeretet minden cseppje,drága.
-Milyen bölcs vagy!
-Nem...csak szeretek szeretni...Ez lehet hogy betegség!
-Ezt nem értem!
-Miért?
-Mert szingli vagy!..Az ilyen szeretet mániások,nem kapaszkodnak a pasijukba?
-Kapaszkodtam...Komorodok el....-Nem volt értelme.
-A szerelem,és a kapcsolat,az nagyon más,és szeretet párti vagyok!-Hajtom hátja a fejemet.
Behunyt szemmel is világosságot látok melenget a nap.
-Akkor szerelemtől félsz nem az Ekkorától! -Kapja elö a karját,s ironizál rajtam,elnevetem magam,
majd vállba csapon finoman.-Kuncog majd rádölök,
-Tudod mitöl félek? A szörös pasiktol!-
-A szörös arcu pasiktol?
-A szörös szivü pasiktol.
-A kezemre teszi a kezét,-Akkor fogadd meg a saját elvedet.-Élj mielött meghalsz!
Belefájdult a szivem a hagjába,besütött szemmel összefont kézell ültünk ott elhagyatottan.
-Nem birok ott lenni.-Mondta bünbánoan.Nem birom látni.Az ott nem az én anyám!
Bekönnyeztem-De a tied! És már nem szenved,hála a morfiumnak.
Halgatott,nem akar nyavajogni de látom és tudom hogy belül darabokban van.
Menny haza kérlek!
Biztos?
Igen!
Ha van valami bármi hivsz?
Persze!
Ruzsos puszival hagytam ott öt s a szoknyám fodrozódó árnyékát figyeltem a kapuféle menet....