2 rész

Mire átverekedtük magunkat Istambul sürgölődő utcáin rádiót halhattunk.
A rádiós pasi poénjain nevetett,akarva akaratlanul is mosolyognom kellett,már csak a kényszer helyzet miatt is. Elvégre sosem hozott haza még egyetlen "tévedésem" sem. Jóbban belegondolva rajta kívül nem is volt másik eset. Szörnyű hogy mit műveltem,és szörnyű hogy a tegnapi esti vonzalom átalakult valami feszegetően  más érzéssé. Pedig szimpatizálunk,...azt hiszem.
-Ott dolgozom! Mutogattam a téren a butikra.-Minek mutogatom a munka helyem? Most biztos azt hiszi hogy továbbra ki szükségem van a "kezelésére".
-Eddig még nem láttalak! A szemben lévő étterembe járok néha ebédelni. Fura hogy eddig még nem szúrtál szemet.-Ezt most hogy érti? Mégis akar valamit? Kíváncsi vagyok, elkéri-e a számom?
-Hát,bele olvadtam a környezetbe!
-Én meg hónapokig csak egy nőt láttam,inkább szerintem csak ez a baj!
-Ouh,szóval volt barátnőd!
-Csak volt! -Kacsintott rám!
-Szeretted?-Néztem sajnálóan.-Nem tehetek róla nem is én lennék én, ha nem kezdeném el egy számomra kicsit is szimpatikus ember,lelki pátyolgatását.Nem felelt azonnal, az arca megrándult a nap rásütött mikor bevette a kanyart összehunyorította a szemeit majd mélyen beleszívott a cigibe.
-Szerettem,csak nem érdemelte meg...!!-A hangja Keserü volt,mintha nem is ugyan az az ember válaszolt volna.
-Sajnálom! Ezt a helyzetet én is közelről ismerem!
-Gondoltam hogy nem kedvtelésből vagy ennyire zárkózott.-Mosolygott egyet olyan mindet tudóan.-Összetört szívű hercegnő vagy,igaz?
-Hercegnő nem!-Mosolygom keserűen, aztán találkozik mindkettőnk elárvult pillantása.
-Szégyellem magam!-vallottam be!-Borzalmasan viselkedtem az éjjel.
-Hogy egy nő belekeveredik egy férfi ágyába még nem a világ vége,vannak megmérgezettebb helyzetek is.Miért ítélkeznék feletted amikor velem  estél bűnbe?-Somolyog az bajsza alatt...
Hangosan felnevetek. A bűn szót olyan bűvösen mondta hogy egyszerűen kacagnom kellett.
-Minden esetre,azért köszönöm hogy elhoztál,megérkeztünk,ott lakom!
Leparkol és a szemembe néz.-Tudom,te nem vagy ilyen,Miss Rashinda!
-Elég legyen!-Mosolygom pirulva.-Nincs időm a gúnyolódásodra!
-Akkor majd máskor! -Mosolygott.-Picit furcsa lehetett az arckifejezésem mert ezt vágta rá.
-Nyugi lejött hogy csak egy üveg martini után jöhetek szóba! De nő létedre egészen kellemes társaság vagy.
-Ez egészen hízelgő!
-Csak megállapítás!
Hunyorgóm és így szólok.
-További szép napot Gürpinár úr!
-A viszont látásra Rashinda kisasszony!-Becsukom magam után az autó ajtaját és a panelház felé indulok a liftben neki dőlök a tükörnek és azon elmélkedem hogy vajon hány nő rajonghat érte?
Tudnám mit esznek rajta...?Nem! Tudom hogy mit esznek rajta,helyesbítek :-Tudnám tegnap éjszaka én mit ettem rajta?

-Meyrem!!! Te hol voltál Alahra már halálra aggódtam magam a rendőseret akartam hívni.
-Ne haragudj nővérkém,lemerült a mobilom bocsánat!
-Ne növérkémezz itt nekem.Hol voltál???
-Nagy lány vagyok már! Nyugodj meg!
-Nem szoktál ilyet csinálni!
-Nem....nem szoktam ilyet csinálni! Hogy hányadára hangzik már el ez ma...?
-Kivel voltál,és hol?
-Egy vad idegen fotóssal léptem le Linett bulijáról,detox részegen!Most aztán leteremthetsz,úgy viselkedtem akár egy kamasz, elborult életű, neveletlen liba!
A nővérem a két karomét nyúl, leültet az ágy szélére, és az arcomat a két kezébe emeli.
-Megerőszakoltak Meyrem? Adtak neked valamit be? Por vagy hasonló? Nem érzel szédülést,kettős látás? Vagy valami furcsa?
-Nem Amira,önmagamtól voltam "Aktív",és senki nem kényszerített semmire. És hidd el ha most kimosnák az elmémet sem találnám a miértjét, annak hogy mi a fenéért  feküdtem le egy vadidegen,borostás,barna roppant egoista férfival.
Amira összehúzott szemöldökkel kémlel.
-Te tényleg részeg voltál!-Az ágynál hagy a táskájáért nyúl.-Fürödj meg és pihenj le! Később igyál egy kis kávét az észhez térit,de előtte aludj!!
-Rendben!
Ingatva a fejét visszafordul az ajtóban.-Várj!-Borostás és barna?
-Igen...
-És a szeme?
-Akár a kávé...
Amira a fejét rázza...Ne igyál sok martinit!
-Oké!-És a fejemet ezzel bele is vágom a párnámba...

A szörnyű fejfájás sokkalta jobban alább hagyott egy kiadós alvás után.
Elhúzom a sötétítőt a cseppnyi kis lakásunkban. A fal tejkaramell színe aranyló világos barnára vált ahogy az utolsó narancsos napsugarak átütnek a függönyön.
Késő délutánra jár az idő,és Amira nemsokára haza érzékezik,addigra össze kellene ütnöm neki egy kis vacsit. Megdörzsölöm a karomat,átfut rajta a hideg,aztán egy bögre teával leülök a fésülködő asztal elé. A tükörképem az utóbbi három évben változott a legtöbbet. A vonásaim megerősödtek,bár igy is sokan ugy gondolják kislány arcú vagyok. A zöldes barna szemeim alatt fekete karikák jelentek meg. Ajakim duzzadtak,és szárazak,belekortyolok a teába,és megfésülöm a sűrű és hosszú barna hajamat. Nem vagyok egy top modell alkat,bár rengeteget fogytam főleg a csalódásom óta,sosem tartottam magam vékony lánynak. Amikor elégedetlenkedek a testemmel Amira mindig a hasamra csap és a fenekemre és azt mondja:-"A hasad lapos a feneket kerek,nem fordítva!"
Igen! Ö az én személyi lélek edzőm,kislány koromban duci voltam. És csúfoltak érte. Amira mindig eszembe jutattja hogy már nem vagyok 11 éves elesett kislány.
Nem vagyok bolond,látom a hibáimat.Végül is Styalist képzést kaptam. Tudatában vagyok az előnyeimnek és a hátrányaimnak. E szerint öltözködöm,sminkelek. De  ami a lelkemet csorbítja azon sem a ruha nem smink nem segíthet.
Keleti vonásaim vannak a szemeim is olyanok mint macskáké,ez sok férfinek felkelti az érdeklődését.
De semmit sem érnek el a bókjaikkal,vagy teperésükkel,mert egyikben sem bízok...És soha nem is fogok! Soha többet Selim Haseky!


Pár nappal később a butik előtt kortyolgattam a kávémat amikor megpillantottam.
Tényleg olyan amilyennek emlékeztem rá. Ez barna herceg,nem szőke! Ki van zárva a nálam esélyes pasik listájáról. Martinival elmegy! Nem mintha dulakodnának az emberek a listámon...
Valójában nincs is listám,lehet hogy vezetnem kéne? Így átláthatóbb lenne a készlet?
 Persze a közösségi oldalon megtalált,gondolom Linett ismerősei között.
De ez persze nem jelent semmit. Ha akarna valamit tőlem,már írt,vagy hívott volna.
Nem hívott fel,ami eddig nem is esett rosszul de amikor megláttam belém hasított a tény.
Hogy a pasiknak a nő csak egy használatos általában? Szimpatizálás ide vagy oda.
Még szerencse hogy nem is tetszik!
Már a butik ablakából figyeltem ahogyan kilép a majdnem szemben levő étteremből.
Rápillantott az épületre.De nem jött be. Nem is vártam mást...
Egyébként körbe szagláltam ha már az adatlapján jártam és láttam hogy a Hugó Laxik "el de Fonzó
cég alkalmazottja. Vagyis Isztambul legismertebb divat diktátora a főnöke.
Hm..mért nem lep ez meg?
Aznap este....

-Amira!-nyavalygom és szabályosan lerúgom magamról az egész nap erősen lábamat feltörő méreg drága cipőt..
-Szia! De csinos vagy nem is láttalak ma reggel.De mi a baj?
-Cipő! Élet! Meg az a pasi...
-Lassabban...
-Ahj...nem is ö,igazából az összes! Mind egy kutya!
-Most már kutya is? Mit fecsegsz  össze-vissza?
-Egyszerűen nem értem hogy miért is nem jön velem szembe egy 180 cm magas,szőke herceg,normál családi,és anyagi állapottal,tisztességes munka hellyel, szexi görögös állal...
-És kék szemmel!-Vág bele Amira és leteszi a vacsit az asztalra.
-És kék szemmel,és kedves hanggal, és kedves modorral,érzékeny lélekkel. és és...
- Én sem értem!-Grimaszol -Inkább együnk!
-Igazad van, a főztödben legalább sosem csalódom.Veled mi újság?
-Semmi nekem jó napom volt! Viszont sok munkám 26-odikára  össze kell hoznom egy 360 személyre szóló esküvőt.
-Itt lesz Isztambulban?
-Igen!  Elvagyok havazva! Megoldod,te vagy a legjobb!
-Nem kell a lelkesitö beszéd,de jól esik hogy ugy csinálsz mintha ügyes lennék!
-De hát az vagy!-Mosolygom és megcsörren a telefonom...

-Hállo tessék?
-Ráshinda kisasszony?
-Igen,én vagyok!
-Emlékszik még rám?
-Tessék? Ki maga?
-Az egy éjszakás rántottás pasi!-
-Mustafa?
-Miért,más is sütött már neked rántottát?
-Nem,csak meglep a hívásod!
-Nem zavarnálak,csak szólni akartam hogy nálam hagytál valamit.
-Egy blézer kabátot?-Örvendeztem,-Azt hittem a taxiban hagyhattam!
-Úgy néz ki nálam van!
-Csodás!
-Gyere fel holnap délután nyugodtan,otthon leszek!
-Köszönöm,Jó éjszakát!
-Neked is!

Másnap....

Öhm...ez nem az enyém!-Forgatom a kezemben a fekete jóvágású rendkívül elegáns darabot.
-Mégis csak a taxiban hagyhattam ott.
-Oh! Akkor újabb kompromittáló helyzetbe keveredtem!-vakargatja a tarkóját,mintha csak játszaná hogy szégyenli magát.
-Gondolom sokszor történik ilyen.-pillantok rá édes ártatlansággal,arca vigyorba torkolló.
-Megesik!
-Szóval már volt rá példa hogy a hölgyek vissza kérték esetleg fehérneműjüket?-Most én vettem át a csipkelődő szerepét.
-Csak akkor ha vissza szeretnének jutni oda ahol elhagyták.-Arca árulkodik róla hogy hány példa lehet erre.Viszont észre veszem hogy nem kérkedésből mosolyog.
-Hát akkor én megyek is!
-Nem akarsz velem vacsorázni?
Elszorul a lélegzetem,ez csapda lehet? Megrántja a vállát,szelíd könnyedséggel rámosolyogva feltűri az inge ujját és hozzá teszi.
-Ha már értelmetlenül hívtalak fel...Nem itatlak le!-Huzza fel a szemöldökét,biztosan látszik a arcomról hogy megingtam,és hogy nem igazán kelti fel az érdeködésesm
az újabb szédült éjszakába esés.Viszont a konyhából érzett illat annál inkább.
-Köszönöm maradok....

-Hallottál már az eljegyzésről?
-Milyen eljegyzés?
-Linettet eljegyezték!Nemsokára esküvő lesz ma hívtak.
-Én megmondom őszintén hogy nem vagyok Linett barátnője,Dzsanéla a barátnőm ö vitt el Linett szülinapjára, csak látásból ismerem.
-Ja! Érem.
-Te már rég ismered?
-Hát..egy éve...de nem is annyira öt hanem a bátyjaival vagyok jóban innen tudom.
-Ühüm...értem!
-Odaadnád a tészta szüröt?
-Persze! Mindig is szerettem volna ha lett volna egy bátyám,milyen mázlista neki kettő is van!
Jut eszembe nincs testvéred?
-Nincs! Egyke vagyok
-És nem rossz?
-Nem!...
-Nekem nagyon rossz lenne Amira nélkül.Ö a példaképem!
 Esküvő szervező. Olyan karakán típus, gyönyörű okos.És lehet hogy le vagyok késve az életemmel de ö nincs akkor lehet hogy sehol nem tartanék én sem.
Mosolyog,s közben megtörli a kezét egy konyharuhában.
-Nekem nincs,példaképem.
Senkit nem tudnék mondani akire hasonlítani akartam valaha,És ezt most nem a megnövekedett egom mondatja velem!
-Mosolygom majd elkezdek mosogatni ö pedig mellettem fűszerezi az ételt.
-És elmész majd?
-Persze...
-Az jó!Én nem szeretem az esküvőket,túlságosan képes vagyok meghatódni.
-Normális női dolog,majd ha elvesznek megnyugszol!
-Köszönöm!-Kapom karba a kezem,elég éles nyelve van nem csak kellemes és ügyes.
(No ha mit ne mondjuk, gyakorlat teszi a mestert...szörnyű mennyi nő nem lát át a vásznán.)
-Hidd el nekem,minden nő egyet akar! Azt a rohadt nagy felhajtást,a ruhát meg a többit meg a kötött életről beszélnek,a hűségről,de hogy sok mai nő kezében egy fakanál nem áll meg az is biztos!
Felnevetek mert igaza van...
-Nem tudom.Szeretek így élni függetlenül,Persze igen,én is férjhez akartam menni. Mint minden lány...De azt hiszem felnőttem,..és az én kezemben megáll a fakanál!-Nyomatékosítom és mosolyogni támad kedvünk.
-Ah persze minden nőben megbújik az az érzés hogy azt érezzem hogy valakinek én vagyok a legszebb a legjobb legyen valaki aki akkor is csodálva néz ha ronda vagyok mondjuk reggel szétálló hajjal.Tudom! Butaság! Még nem nőttem ki! Tudom hogy ritka a nők könnyen kaphatóak, a pasik meg vagy  homik vagy kihasználós dögök! És egyikőtök  sem szereti ha egy nő összeszedetlen és slampos!
-Nos,ez relatív...de sajnos így van!-Vetett magára.Nem kellet volna kihasználnom a helyzetet hogy részeg vagy!
-De legalább sütöttél nekem rántottát,és kávét sem kaptam még pasitól.-Kacsintok.
-Azt akarod mondani hogy a rántottám miatt nem bántad meg? Ekkora bókot még nem kaptam!
-Hát tessék!Szeretek enni!-Rátok vállat.-Nem vagyok az a saláta evő típus!
-Pedig sok van ilyen....És még mit szeretsz?
 -Bahlavát!!
-Nem úgy, egyéb ként.
-Úgy érted a kaján kívül? Szeretem a művészetet,a divatot,szeretek utazni,olvasni és....Ezt te csináltad? Néztem a falon levő festménynek tűnő fotót.
-Aha! Tetszik?
-Nagyon szép!
-Én ezt szeretem! -Lép mögém-Mikor elkapok egy pillanatot,az idő csak pörög és annyi minden elmegy a szemünk előtt fel sem tűnik. És, én elkapom! És megmutathatom. Ezt szeretem!
-Művész vagy!-Mosolygom rá.
-Gondolod?
-Látom!
-És mit látsz még?
-Hogy férfi létedre  kedves vagy!
-Anyám nevelése...
-Nem! Kedvességet nem lehet nevelni az emberbe,udvariasságot igen,Kedvességet nem!
-És mikor voltam veled kedves?
-Egyfolytában,de a inkább a szemeböl látszik...én .nagyon hamar átlátok az embereken.
-Ó mesélj még!-Fúrja tekintetét az enyémbe és visszatér a konyhába.
El kezdtünk teríteni és enni,tényleg finoman főz és kellemes bársonyos a hangja.
Teljes képtelenség hogy ez a férfi udvarolni akarna,lassan azt is elfelejtem hogy annyira intim helyzetben is voltunk már mert ahogy beszél velem,az inkább emberi.
Ahogy váltogatja a témákat nem rámenős és felszedős. egyszerűen csak társaságra éhezik,
magányos...És vicces! Igazából nagyon is sokat nevettem az éjszaka,haza hozott,
Egyfolytában azon jár az eszem hogy vajon miért ennyire olyan amilyen?
Olyan elhagyatott büszke,és mindezek ellenére árad belőle a szeretni akarás.


Onnantól kezdve Barátok lettünk!
Felhívott amikor unatkozott,fájt a hasa,koptatni akart egy újabb ruha elhagyó lányt, és velem foglaltatta a telefonja volánját.
Felhívott ha jó kedve volt,és ha rossz. Amira forgatta a szemét amikor órákon át telefonon silabizáltuk ki a filmek tipikus jeleneteit. Az élettel összevetve,és mindig oda jutottunk hogy nem létezik az a lángló első pillantásos,pillagós dolog! Így a húszas éveink közepén járva, időnket oda jutottunk,hogy én 9 macskával fogok meghalni,ö pedig rengeteg nőt kielégítve és szívét összetörve
egyedül fog megöregedni és minden reggel híreket nézve pampogni hogy milyen rossz világ is a mai.Vagy hasonló....
Tudtam hogy van egy nő akiről rejtve beszél,és sosem említi.....


Emlékkép....

-Hadj engem békén Selim,tudom hogy te is azt gondolod rólam mint a többiek!
Csillámló kék szemeibe szomorúság terhe költözött amikor meglátta hogy zokogok az iskola udvarán egy öreg fa alatt.
-Nem gondolom! Sőt szerintem csak irigyek Meyrem,mert te nagyon is szép vagy!
Tizenkét éves voltam,és semmi mást nem tudtam volna elképzeli ami szebbé tette volna foltjaiban még megmaradt rozsaszin világom, amit lassacskán elkezdett enni a szürke valóság. Mint azt hogy Selim Haseky ilyet mond nekem....Egy kislány akinek megszépítik az életét aztán több évvel később darabokra szaggatják azt...
Meyrem csengetnek!!!-Szakítja közbe savanykás emlékeimet Amira,lejjebb veszem a tűzhelyen a lángot aztán kinyitom. Ki lehet az?
-Mustafa?!
-Szia! Ezt most tényleg nálam hagytad!-Adja a kezembe a kardigánomat ami most valóban az enyém.
-Köszönöm.-A kedvenc kasmír kardigánom,hiányzott volna- Úgy látszik hogy a lakásod csak úgy szívja magába a női holmikat!-Mosolyogóm és odébb állok az ajtóból.
-Gyere be!
-Nem akarok zavarni,csak erre jártam.-Vakargatja a füle tövét és megpillantják egymást Amirával.
-Oh ti még nem is találkoztatok. Ö a nővérem Amira.
-Nagyon örülök!-Mosolyog és rámpillant elismerőn.
Ö a rendes rántottás pasi!-Vigyorgom és Mustafa úgy látom kissé zavarba jön.
-Én is örülök!-Nyújt kezet és hozzá teszi.-Egyszerüen nem tud leakadni a rántottámról!
-Igen,azóta is áradozik! -Füllent Amira és kínosan vigyogunk.
Na jó,én megyek is Kenan már vár. Kapja fel a táskáját.
-Én is megyek...suttogja Mustafa.
-Nem vagy éhes?-Kapom fel a fejem.-Éppen menement főzök. Maradj velem ha van kedved,hidd el nem csak te tudsz főzni.
Amira elpárolog Mustafa pedig kellemesen elmosolyodik a kacérságomon.
-Köszönöm,maradok!....


Szóval?-Pillantok rá nem kegyelmező tekintettel amikor a szájába teszi az első falatot.
-Ha azt  mondom sótlan,mennyire halok meg?
-Csak egy kicsit!-Nyújtom a sótatot.-Felnevet.-Egyébként finom,..és nem az életemet féltem!-Teszi hozzá és elkapja a mosolyomat. Nem akarom neki túlságosan megmutatni hogy valójában nagyon is jó kedvre tud deríteni. Túlságosan kezdem kedvelni  és ha ezt megtudja kezébe adom a fegyvert.
Persze,igen,a barátom.de attól még férfi! Egyszóval megbízhatatlan,és szembe fordithat magával.
Még ha csak gyengéd baráti kapcsolatról is van szó.
Beteg vagyok? Bezárkózott? Nem,csak sebzett! Ettől érzem magam nőnek,tudok vigyázni a szívem megmaradt darabjaira...
-Hát,nem vagy szerelmes...
Elszorul a torkom.
-Tessék?
-Egyszer hallottam egy babonát,miszerint ha elsózzák az ételt az arról árulkodik hogy az illetö szerelmes.
-Miket nem hallasz te!-Köpöm ki a szavakat cinikusan.
-Bocsánat,látom érzékenyen érint a téma.
-Nem,dehogy is!
Megvacsoráztunk,aztán egyszer csak megfűzött egy italra. Azt mondta, Ha nem jössz akkor is megyek. Olyan csintalan gyerek tekintete volt hogy egyszerűen nem álltam ki.
Végül is kellene egy kis lendület az életembe.
Sétáltunk...aztán messze bent a belvárosban egy hangulatos kis bárban közöttünk ki.
A nyárest simogatott,és kedvem szottyant egyszerűen dalt dúdolni amikor meghallottam bentről egy hölgy hangját mit halk muzsika kísért,beljebb kerülve pedig  hangulat világítás,kicsi körasztalok,egy bárpult teli itallal és egy kedves tekintetű férfi,
-Szép estét Ali bátyám!
-Szervusz fiam,szokásos?
-Csak most duplán.-Pillant rám, aztán leülünk egy asztalhoz.
-Sosem voltam még itt. De te sokat járkálsz ide,igaz?
-Ha nem tudok aludni,ide jövök. Hallgatom a zenét,nézem ahogy az emberek jönnek mennek, és olyan érzésem támad mintha nem lennék egyedül.
Elszorul a szívem,mintha álarcot tévesztett volna,és most ez egyszer egyáltalán nem mosolyog a szomorú szavak mellé. Csak őszinte,a szemei korom feketék, arca pedig olyan mintha sokkal több lenne mint huszonöt. Rámosolygok.
A pultos,akit láthatóan ismer,s talán már inkább barátja mint ismerőse,két martinit tesz az asztalunkra. Lassan felé emelem a tekintetem,
-Ezt most nem mondod komolyan?
-Tudod hogy miért adnak olíva bogyót a martinihoz?
-Nem.
-Hogy legyen íze,amire ha gondolsz nem keserű jut eszedbe hanem a balzsamos íz,
és elkönyveld hogy az alkohol nem pokol hanem a menny.
-Felemeli a poharat. -Az olíva bogyó a martini múzsája.-Csillámos mélybarna szemei rámosolyognak és kedvem támad érezni azt a mennyei poklot...

-Szóval,azt mondod egyedül vagy?-Kapom fel a mondatot a negyedik pohár után.
Vázoljuk! Sikeres vagy,és fiatal. Ez a kettő kevés esetben párosul! Emellett körül rajongnak a hölgyemények, van egy anyukád aki biztos hogy nagyon szeret. Mit akarsz még?
-Nem vagyok az a típus aki elregéli az életét.
-Nem? Hát pedig...itt vagyok,jó hallgatóság hírében állok!
-Nem fárasztanálak...
-Hm...Az erős férfi. Nagy kamu vagy,Mustafa! Meg mondjam neked hogy mi vagy? Egy számító kis ficsúr,aki siratja hogy mennyire jól megy a sora,közben egyfolytában pofára ejti a nőket. És csodálkozik olívát rágva hogy egyedül van. Persze nem beszélünk a lelki bajunkról nehogy pancsenek tituláljon egy amúgy is teljesen bezárkózott nő.
Nem felel csak figyel engem, Tudom hogy részeg vagyok,és felvágta a nyelvem a szesz. De elemi erővel tölt el hogy kinyilatkoztathatom a véleményem egy hasonszőrű férfinak mint Selim.
-Hát akkor majd én mesélek! A magad fajta férfiak olyanok mint azt ital.
Megront,de csak a fejfájás marad utána!
Felnevet,tetszik neki hogy kinyílt a szám,ami újabb impulzust add.
-Szemét ládák vagyok mind! Még te érzed magad egyedül mondd?
Képzeld,10 éves kislány koromban belezúgtam egy ilyen viccbe mint amilyen te vagy.
14 évesen összejöttem vele. 18 évesen eljegyzett. 19 évesen pedig azt mondta sajnálja de a legjobb barátnőmbe szerelmes. És már kétszer lefeküdtek! Persze igen,mi oszmán vérünknek eleget téve mindig is, úgy cselekedtünk ahogyan az Alah akarata. Minden a kötelező tradíciókról szólt.
Apám háborgott amikor azt mondtam,elhagyom a szülővarosom és elmenekülök a vérzö sebeimet nyalogatni Isztambulba. De itt vagyok! És mi történt? Nem zavartam bele a tündérmesébe.
A család szégyene eltűnt.
Az álom pár összeházasodott,én pedig élem a nem létező karrierista életemet!
Mert ennek már 6 éve,és még mindig egy butikban dolgozom. A karrierem sehol,és még mindig fáj.
Kérlek szépen,(Én) vagyok egyedül nem te...
Mosolyog...Kiveszi a kezemből a poharat és kivisz a bárból. A hova megyünk kérdésre nem felelt.
Kint mély sötét van és didergek a hidegtől.
Gyere... Elsétálunk a tengerig és a zsebéből elővesz egy érmét.
-Dobd bele!-
-Jaj ugyan már! Ez gyerekes,nem egy érme fogja megváltoztatni az életem.
-Nem az érme a lényeg,a gondolat ami uralja. Csak nézz rá és képzeld azt hogy ez az érem itt a fájdalom forrása. És dobd be.
-Kiveszem a kezéből,és nem merek a szemébe nézni,mert az én szemem könnyes.
Mióta érdekel egy érzéketlen férfit az én érzékenységem?
Megteszem amit kér és elsírom magam.
-Gyere ide.-Suttogja és a mellkasához szorít, Erősen ölel,és szép lassan megnyugszom.
-Nem vagyunk egyedül!-Mondogatja,és az ölelése egyre lazul de ahogy a hullámok elnyelték az érmét ugy az én érzéseim is a legmélyebb pontra estek, Már szinte nem is fájnak.
Elnevetem magam.-Olyan szánalmas vagyok!-Törlöm le a könnyem.
Nem szól csak mélyen a szemembe néz,és abból azt olvasom ki. Hogy neki is fáj valami. De nem faggatom, ha nincs az ital belőlem sem tör elő semmi.Nem egyszerű csak úgy feltépni a saját sebeid.

Egy héttel később....